A vasárnapi volt a harmadik tizenegyespárbaj a Konföderá- ciós Kupa történetében, és ahogy az előző kettőben, ebben is részt vettek a mexikóiak. Míg 1995-ben a csoportból való továbbjutásért a dánokkal szembeni szétlövést elbukták, ugyanazon tornán a harmadik helyről döntőt megnyerték Nigéria ellen - ám amikor jött Argentína, megint elpártolt tőlük a szerencse. Ettől függetlenül a Ricardo Lavolpe által dirigált együttes e pillanatban elég erősnek látszik ahhoz, hogy jövőre legalábbis beállítsa eddigi legjobb vb-eredményét, vagyis bejusson a negyeddöntőbe.
Az argentinok értelemszerűen ennél is többre hivatottak, habár az elmúlt napokban mutatott pazar teljesítményükhöz képest a latin-amerikai vetélytársat sokkal szürkébb játékkal - és jó adag szerencsével - búcsúztatták. (De ők egyelőre biztos nem gondolnak a vb-re: addig vár rájuk néhány nagy csata, hogy mást nem mondjunk, holnap Brazíliával mérkőznek az aranyért.)
Emlékezés és megelôzés
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) hivatalosan a két évvel ezelôtti Konföderációs Kupa elôdöntôjében a pályán elhunyt Marc-Vivien Foé emlékmeccsének nyilvánította az Argentína–Mexikó találkozót, de ezen túl maradandó emléket is akar állítani neki. Az akkor 28 éves kameruni játékosról eredetileg magát a tornát akarták elnevezni, most azonban úgy döntöttek az illetékesek, hogy alapítanak egy majdan Foé nevét viselô díjat, amelyet mindig az adott esemény legjobbja fog megkapni. A FIFA továbbá bejelentette, igyekszik megelôzni a hasonló tragédiákat: a jövô évi világbajnokságon részt vevô válogatottaknak külön orvosi papírral kell igazolniuk, hogy a kerettagok egyikének sincsen keringési rendellenessége.
A továbbra is veretlen csapatban megoszlanak a vélemények a Mexikó elleni sikerről. "Én már akkor tudtam, hogy ezen a meccsen nem bukhatunk el, mielőtt elkezdődtek volna a büntetők" - jelentette ki Javier Zanetti. Aztán elmagyarázta, azért volt ilyen "jól értesült" már a hosszabbítás végén, mert ez volt a 100. válogatottsága (az örökranglistán csupán hattal szorul az élen álló Diego Simeone mögé), és érezte, nem végződhet rosszul. "Meg kellett szenvednünk ezért a sikerért, de megérte. Nagyon büszke vagyok a jubileumomra és arra, hogy a világ minden sarkában képviselhettem a hazámat" - tette hozzá a 31 éves klasszis, akit a mérkőzés legjobbjának válaszottak.
"Gondoltuk, hogy nem lesz könynyű, mert a mexikóiak félelmetesen gyorsak, ráadásul kitűnően passzolnak. Ami engem illet, borzasztó, hogy nem lehetek ott a döntőben, de talán csakugyan megérdemeltem a kiállítást, mert kicsit magasra emeltem a lábam. Sérülést mindenesetre nem akartam okozni" - mélázott Javier Saviola.
A szövetségi kapitány, José Pekerman nem tudta visszatartani a könnyeit, amikor szóba került, tanítványai miért játszottak fekete karszalaggal. Nos, az Independiente 17 éves kapusa, Emiliano Molina éppen vasárnap hunyt el, 12 nappal azután, hogy súlyosan megsérült egy autóbalesetben - a tragédia az egész argentin futballtársadalmat megrázta. "Szomorú nap ez Argentínában, jóllehet a mi diadalunknak mindenki örül. Kétségtelen, hogy nem futballoztunk túl jól, de sokat tettünk a továbbjutásért, egy másodpercre sem törődtünk bele a döntetlenbe. A vereség akkor sem fordult meg a fejünkben, amikor hátrányban voltunk. Elégedett vagyok, mert a csapat pontosan úgy reagált, ahogyan szerettem volna" - állapította meg a szakember.
Kollégája, Lavolpe nem volt teljesen kibékülve az olasz bíró ténykedésével. "Roppant szoros párharcot vívtunk. Azt reméltem, egy találat elég lesz, de ha valaki vezet Argentína ellen, keményen meg kell dolgoznia azért is, hogy kiszabaduljon a térfeléről. Nem is ment nekünk igazán jól, nagy nyomás alatt voltunk. Nem tagadom, problémásnak éreztem Rosetti néhány ítéletét, Coloccininek például piros lapot kellett volna adnia. Nekünk is nagyhatalommá kell válnunk, hogy egyenlő bánásmódra számíthassunk" - mondta gúnyosan az egyébként argentin mester.