Coe hajrája újra aranyat érhet

A VÁROS:
Minthogy a nem anyanyelvként használtak közül az angol magasan a legtöbbek által beszélt nyelv, kevés ember van a világon, aki a tankönyveket forgatva ne találkozott volna London nevezetességeivel. De a különböző filmekből és persze a történelmi tanulmányokból is derenghet valami Nagy-Britannia fővárosáról, amelyről készségesen elhihető: képes 2.4 milliárd fontot áldozni a játékokra, ha nyer július 6-án.

A FŐNÖK:
Ha a pályázatot irányító személyén múlna, London körelőnnyel nyerne. A kétszeres olimpiai bajnok Lord Sebastian Coe már sportolóként legendává lett: most azzal, hogy a londoni pályázatot az 1500-as versenyekről ismert lenyűgöző hajrával a győzelemre esélyesek közé hozta fel, tovább fényesítette hírnevét. Az 1980-ban és 1984-ben aranyat nyerő középtávfutó végzett közgazdász, konzervatív parlamenti képviselőként és a toryk volt miniszterelnök-jelöltjének, William Hague-nek a titkáraként van tapasztalata a kampányokban is. Fő erénye azonban, hogy rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszerrel bír az olimpiai mozgalomban, többek között igen jó a viszonya Juan Antonio Samaranchcsal, aki leköszönése ellenére továbbra is az egyik legbefolyásosabb ember a sportdiplomáciában.

AZ ESÉLY:
Igen jó. A szemlebizottság Párizs mellett Londont minősítette a legpozitívabban, e két pályázattal kapcsolatban egyetlen negatív megjegyzést sem tett a testület. Rendkívül sok múlik azon, hogy London milyen benyomást tesz az utolsó, szingapúri félórás fellépésen. Lehet, hogy ez dönt majd: mindenesetre a csapat Britannia legjobb divattervezőjének, Jeff Banksnek az öltöny- és kosztümkreációiban feszít majd.


* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Bár már két olimpiát is rendezett, az Egyesült Királyság fővárosa ezúttal juthat először egyenes ágon ötkarikás játékokhoz: 1908-ban a Vezúv kitörésétől sújtott olaszok helyett ugrott be, míg másodjára már 1940-ben házigazda lett volna, ám a második világháború nyolc évvel eltolta a startot.

Most a britek megint belevágtak, bár eleinte úgy tűnt, inkább ne tették volna: jelentkezésükkel nagyjából egy időre esett a 2005-ös atlétikai világbajnokság lemondása, továbbá annak az áldatlan hacacárénak a kezdete, amely az új Wembley építése körül bontakozott ki. Azóta sikerült úrrá lenniük a problémákon, a vb-fiaskó a múlté, az új Wembley valóban egészen lenyűgözőnek ígérkezik (igaz, irdatlanul drágának is) - ráadásul Sebastian Coe személyében igazi nagyágyú vezényli a parádét.

Blair, Beckham, Charlton és Mandela

A kandidálásnak még egy amerikai üzletasszony, Barbara Cassani vezérletével fogtak neki, ám miután kiderült, hogy az atlétikai vb-kudarc ellenére sikerült beférniük a legjobb ötbe, a sportvilággal a hangot nehezen lelő Cassani helyére a kétszeres olimpiai bajnokot, Sebastian Coe-t ültették. Nagyrészt neki tulajdonítják, hogy London az egyik fő esélyessé nőtte ki magát, a pályázat pedig példátlan népszerűségnek örvend az egész királyságban: 81 százalékos a támogatottsága, nem csoda, hogy Szingapúrban hatalmas felvonulást tartanak az angolok. Egyedül a királyi család krémje hiányzik majd (Vilmos herceget is be akarták vetni, de ő végül nem lesz ott), egyébként Tony Blairtől kezdve David Beckhamen és Jackie Charltonon át Steve Redgrave-ig egy rakás közéleti és sporthíresség tolja London szekerét, mi több, ha minden jól megy, Nelson Mandela jelenléte is óriásit lökhet a brit csapaton. Ne feledjük: egy angol pályázatnál az egész világra kiterjedő, volt gyarmatbirodalomból nemzetközösséggé lett tábor igen masszív szavazóbázist jelent, Mandela egy sor afrikai voksot hozhat, úgyhogy érheti még meglepetés a Párizst biztos befutónak hirdetőket. ---- De nézzük most már a részleteket, mert azok szintúgy grandiózusak, nem csupán az eddig 30 millió fontot (csaknem 11 milliárd forintot, a magyar sport egész éves költségvetésének négyszeresét) felemésztő komplett pályázat számít annak.



A játékok központját London legelhanyagoltabb részére, az East Endre tervezték, ahol a jelenlegi iparterületet számolnák fel, s alakítanák ki a 600 hektáros Olimpiai Parkot. Új létesítményt csak ide terveznek, az összes többi adott. A három legnagyobb beruházás - Athénben és Sydneyben sem volt ez másképp - a központi stadion (nyitó- és záróünnepség, atlétika), a medencés sportágaknak kialakítandó víziközpont, továbbá egy multisportkomplexum felépítése (utóbbiakban zajlanának a kézi-, kosár- és röplabdaviadalok, valamint a vívóversenyek). De itt lenne a velodrome, azaz a pályakerékpár-versenyek otthona, a gyeplabdastadion, a BMX-esek és a kajakszlalom egyedi terepe. Mindez annyiban érdekes, hogy a park mellett épül fel az olimpiai falu, azaz a versenyzők többsége gyalog is megközelíthetné élete nagy jelenésének helyszínét.

Ez azonban egyelőre csupán maketten és amúgy kétségtelenül lebilincselő virtuális filmeken létezik - ami valóban rabul ejtheti a voksolók szívét, az az egész világ által jól ismert látványosságok olimpiásítása.
Az újjávarázsolt s nemsokára a világ egyik legszebb stadionjává avanzsáló Wembleyben lenne természetesen a futballdöntő (az előmeccsek pedig olyan világhírű arénákban, mint a manchesteri Old Trafford, a newcastle-i St. James Park, a birminghami Villa Park, sőt, hogy a rokonság se maradjon ki, jut meccs a glasgow-i Hampden Parkba és a cardiffi Millennium Stadionba is). Füvön rendeznék a tenisztornát, kell-e mondani: Wimbledonban.

Az ezredfordulóra elkészült s a legutóbbi James Bond-filmből is ismert Dome gigantikus kupolája alatt zajlanának a tornaversenyek, a jobb kosármeccsek és a kézilabdadöntők. A krikettsport fellegvárában, a Lord’s nevű szentélyben vetekednének az íjászok, a híres White Halltól nem messze, a lenyűgöző lovasparádék helyszínén a strandröplabdázók, az ExCel kiállítóközpontban megannyi küzdősport kapna helyet (ökölvívás, cselgáncs, birkózás, tekvandó, továbbá a súlyemelők és az asztaliteniszezők). A híres Eton Dorney evezősközpontban, a windsori kastély árnyékában az evezősök és a kajak-kenusok húznák a lapátot, az 1908-as és 1948-as olimpia előtt pedig a Royal Artillery Barracks számbavételével tisztelegnének: akárcsak korábban, ezúttal is itt céloznának a lövészek. És persze a város csodálatos parkjai sem maradhatnak ki: a Hyde Parkban a triatlonosok, a Regentsben a baseballosok és az országúti kerekesek vetekednének, míg a maratoni futás érintene minden olyan további nevezetességet, amelyet még az is ismer, akinek sosem volt a kezében angol nyelvtankönyv (Tower, Big Ben, Parlament, Westminster-apátság, Trafalgar Square, Szent Pál-katedrális és így tovább). ---- Igaz, szuperlétesítményeket ma már minden komoly pályázó be tud ígérni, mi több, fel is tud húzni (sőt, első lendülettel az angolok bedobták, hogy fizetik az összes sportoló utazását, de kiderült, hogy ez sért bizonyos szabályokat, úgyhogy marad a koszt-kvártély): az olimpia sikere elsősorban azon múlik manapság, hogy milyen a szállítás, az ellátás, a biztonság, a kommunikáció.

Nos, Londonra e tekintetben sem lehet panasz. Jóllehet a maroknyi ellenzék közlekedési káosszal riogat, lenyűgöző logisztikai tervet raktak le Coe-ék az asztalra. Még maguk is elégedettek lehettek vele, elvégre "minden idők legjobb olimpiai szállításaként" emlegetik. Lehet benne valami, ha megvalósul: azon túlmenően, hogy a 28 sportágból 17 helyszíne tizenöt perces sétával megközelíthető a sportolók számára, London központjából hét perc alatt lehet majd kivonatozni a Parkba, míg azok, akik esetleg Európából jönnek a Csalagúton vagy kompon Doverig, az ezektől nem messze eső kenti végállomásról London központjának érintése nélkül 40 perc alatt juthatnak el a játékok centrumába az Olimpiai Gerely fantázianéven futó hipervonattal. De akad jó hír a belvárosban flangálóknak is: akinek érvényes jegye van bármelyik versenyre, az ingyen használhatja az amúgy híresen magas színvonalú londoni tömegközlekedést. Egyébiránt az Olimpiai Parkba minden 15. másodpercben futna be egy vonat - igaz, az egyik illetékes megjegyezte, hogy valójában ez 13.87 másodperc, csak az nehezebben reklámozható…

A biztonság garantálása az IRA-val való harcban edződött, s az iraki támadásban való aktív részvétel miatt arab terrorcélponttá is vált város rendőrsége számára gond nélkül megoldható feladat, a titkosszolgálat pedig James Bond híján is magas színvonalú munkát szokott végezni. És azt se feledjük, London az a hely, ahol szinte mindenki otthon érezheti magát: a világ összes létező nyelvén beszélnek a tízmilliós metropoliszban, azaz valamennyi résztvevő nemzet kapna az anyanyelvén tökéletesen értő, ugyanakkor a helyi viszonyokat is remekül ismerő segítőt.
Már csak egyvalamit kellene megoldani: hogy ne essen az eső.