Harmadszor nyert a Sao Paulo

Ahhoz képest, hogy ez volt a 45 éves kupa első "házidöntője", kirívóan durván viselkedtek egymással a honfitársak. Egy hete, az 1-1-re végződő odavágón 62 szabálytalanságot követtek el, és a több mint 70 ezer néző által benépesített Morumbiban sem szégyellték el magukat, a szünetig már 35-ig jutottak. A 16. percben azonban Amoroso (az egykori Dortmund-csatár) kis időre megszakította a csontzenét, az ellenfél kapusáról, Diegóról kipattanó labdát a hálóba fejelve. Rogério Ceninek, a hazaiak hálóőrének szinte semmi dolga sem akadt, mégis majdnem gólt kapott a félidő hajrájában: az argentin bíró szó szerint "benézett" egy tizenhatoson kívüli esetet, az ajándék büntetőt azonban Fabricio a kapufára lőtte.

A második játékrész már jobb volt, különösen a paulisták szempontjából, mert a fentihez hasonló izgalmakat nem kellett már kiállniuk, viszont három újabb gólt szereztek. Az elsőt Fabao fejelte a Konföderációs Kupa fináléjában emlékezetesen nagyot alakító - de ezen a meccsen nem is jobbhátvédet játszó! - Cicinho szögletéből. Aztán jött a néhány éve a Herthában látványosan csődöt mondó Luizao (elképzelhető, hogy lesről talált be), s a munkát Diego Tardelli fejezte be, aki nemrégiben, az U20-as vb-n tűnt fel.

A Sao Paulo tehát a hetedik hazai meccsét is megnyerte ebben a sorozatban, nem szólva arról, hogy őrzi az 1987 óta tartó veretlenségét - saját stadionjában ez idő alatt 26-szor győzött, és háromszor döntetlenezett! A csapat vezetőedzője, Paulo Autuori lett a negyedik brazil szakember Lula (Santos, 1962, 1963), Telé Santana (Sao Paulo, 1992, 1993) és Luiz Felipe Scolari (Gremio, 1995, illetve Palmeiras, 1999) után, aki kétszer is megnyerte Dél-Amerika legrangosabb klubkupáját. Nyolc éve a Cruzeiro kispadján aratta első diadalát.

Játékosai sírva ünnepeltek, Luizao például élete legfontosabb győzelméről beszélt, ami azért érdekes, mert 2002-ben történetesen világbajnok lett, még ha nem is tett hozzá sokat ahhoz a sikerhez. A 30 éves támadó elmondhatja magáról, hogy országszerte nincs nála eredményesebb futballista a Libertadores-kupában, karrierje során eddig 28-szor talált be.

A híres arénán kívül egyébként borzalmas állapotok uralkodtak a kezdés előtt, a beengedés sebességével elégedetlen szurkolók kövekkel hajigálták meg a rendőröket, akik gumibotokkal és könnygázzal válaszoltak, számos sérültet kellett kórházba szállítani.

A brazilok érzéseiről sokat elmond, hogy egy internetes szavazáson 77 százalékuk voksolt arra, a két korábbi próbálkozáshoz hasonlóan a "tricolor" megnyeri a Világkupát. Pedig az idén már nem csak a BL-győztest kell ehhez megverni: december közepén egyetlen mérkőzés helyett klubvilágbajnokságot rendeznek Tokióban.

Libertadores-kupa, döntő, visszavágó
SAO PAULO (BRAZIL) - ATLÉTICO PR (BRAZIL) 4-0 (1-0)
Sao Paulo, 71 986 néző
V: Helizondo (argentin). G: Amoroso (16.), Fabao (52.), Luizao (70.), Diego Tardelli (89.)
SAO PAULO: Rogério Ceni - Fabao, Diego Lugano, Alex - Cicinho, Mineiro, Josué, Danilo, Júnior (Fábio Santos, 85.) - Amoroso (Diego Tardelli, 78.), Luizao (Souza, 72.)
ATLÉTICO PR: Diego - Jancarlos, Danilo, Durval, Marcao (Rodrigo, 59.) - Cocito, Andre Rocha (Alan Bahia, 82.), Fabricio, Evandro - Lima (Fernandinho, 60.), Aloisio

A Sao Paulo 5-1-es összesítéssel nyerte meg a Libertadores-kupát.