Hetvenesztendős lett a siker megszállottja

- A kerek évforduló alkalmából készített valamilyen számvetést?- Nem! Soha nem szoktam - felelte a 70. születésnapját ünneplő Török Ferenc. - Nem tartom fontosnak az évfordulókat, a környezetem inkább. Nincs időm és nincs is kedvem hozzá. Én a jövőt szoktam fürkészni.- Most az egyszer szakítson az eddigiekkel, és tegye mérlegre az életét.- Apám sportra nevelt, így az hatéves koromtól az életem szerves része lett. Dunai evezésekkel kezdtem, majd jött a foci a budai kölyökválogatottban, aztán a mellúszás, igen, az, mert nem voltam nagy úszó, és a vízilabda az Újpestben. Aztán a Honvédban elkezdtem a három-, illetve az öttusát. Tanulni nem nagyon akartam, a sport töltötte ki az életem, egyedül a matek érdekelt. Képzelje, döntős voltam az Országos Rákosi-matekversenyen! Az akkori felvételi rendszer miatt azonban csak a jogi egyetemre tudtam bekerülni, de ma már azt mondom, borzasztó lett volna, ha matematikus lennék. A sportban is mindig az érdekelt, ami a polgári pereknél: győzni. Háromszor annyit éltem meg, mint mások, szereztem sok barátot és ellenséget. Engem vagy szerettek, vagy utáltak, langyos nem tudtam lenni. Sokak szerint öntörvényű voltam, ami nem egészen igaz. Karakteres véleményem volt, ám sosem támadtam hátulról. - Volt valami, amit megbánt, vagy másként tenne?- Ötvenkilencben, első magyar csapatként Amerikában voltunk, elhárítótisztek kísértek minket. New Yorkban Ferdinandy Géza unokatestvérének a kíséretében belevetettük magunkat az éjszakába, de előtte "vérszerződést" kötöttünk, hogy vállaljuk ezt a kiruccanást. Itthon azonban nem mindenki tartotta meg a szavát. Engem egy évre eltiltottak a válogatottságtól, és hiába voltam ranglistavezető, nem vittek ki a római olimpiára. Sajnáltam, de nem bántam meg! Egyébként is az élet hatvannégyben kárpótolt. - És kapitányként?- Ôszinte legyek? Azt akartam, hogy a Fábián, Mizsér, Martinek csapat minden tagja nyerjen valamit. Mizsér világbajnok lett nyolcvanötben, Jani olimpiát nyert Szöulban, a nyolcvankilences pesti vébén pedig mindent "alátettem" Fábiánnak, hogy ő nyerjen. Jobban segítettem őt, mint a többieket. Aztán a barcelonai olimpián Laci rosszul lőtt, úgy gondolom, több segítséget kellett volna nyújtanom neki. Ma már tudom, hogy a csapat érdekében meg kellett volna tennem, és ez máig lelkiismeret-furdalást okoz. Minden versenyzőmet szeretem, de ez a három fiú - egyébként mindegyikük különböző egyéniség - egészen közel állt hozzám.- Mi maradt mára az egykori sportimádatából?- A gerincemet és a térdemet is megoperálták, úgyhogy maradt a tenisz, de csak párost játszom. A Vámos Miklós, Gallov Rezső, Greminger János, Studniczky Ferenc és jómagam alkotta ötös fogat évek óta együtt játszik. Kerékpározom is, és bár utálok úszni, az egészségem miatt mégis megteszem. Van egy dilim, a labdarúgás, amiért ma is mindenre hajlandó volnék. Némi kis részem volt abban, hogy válogatottunk kijutott az atlantai olimpiára. Most is ki lehetne jutni, csak másként kellene csinálni. Néha belekeveredtem klubügyekbe, de mára megtanultam, hogy meg kell várni, amíg hívnak. Lehet, hogy sokáig fogok várni… Egykor a politikával is kacérkodtam, de a mait elítélem. A sárdobálás, a személyeskedés nem viszi előre az országot. Ám a sportpolitkában a Nemzeti Sporttanács tagjaként vannak terveim, de azt hiszem, ennek más cikk témájának kell lennie. És mivel ez születésnapi beszélgetés, meg kell említenem: abban, hogy idáig jutottam, a családom mindig partner volt. Tíz éve megözvegyültem, abból a házasságból van három gyerekem és nyolc unokám. Hat éve újranősültem, Fanni lányom hároméves. Ôk már felköszöntöttek, és csodás ajándékkal leptek meg: egy emlékkönyvbe mindenki írt rólam valamit, a hibáimat sem titkolták, a legkisebbek pedig rajzoltak. Ennél szebbet el sem tudok képzelni.TÖRÖK FERENC
Született: 1935. augusztus 3., Budapest
Sportága: öttusa
Legjobb eredményei. Versenyzőként. Egyéni: olimpiai bajnok (1964); vb-2. (1963); 3x vb-3. (1962, 1965, 1966). Csapat: olimpiai bajnok (1968); olimpiai-3. (1964); 4x világbajnok (1963, 1965, 1966, 1967); 2x vb-2. (1961, 1962). Az Év sportolója (1964)
Szövetségi kapitányként. Olimpián: 2 arany (1988). Világbajnokságon: 5 arany (1985, 1987, 3x1989); 8 ezüst (1979, 1981, 1982, 2x1983, 1985, 1986, 1989); 3 bronz (1981, 1986, 1987)
Legeredményesebb, olimpián és/vagy világbajnokságon érmet szerzett versenyzői: Horváth László, Maracskó Tibor, Kancsal Tamás, Sasics Szvetiszláv, Szombathelyi Tamás, Dobi Lajos, Császári Attila, Pajor Gábor, Demeter József, Martinek János, Mizsér Attila, Fábián László, Kálnoki Kis Attila, Madaras Ádám
Sportvezetői pályafutása: szövetségi kapitány (1976. december-1989); a válogatott szakmai munkájának irányítója (1991. október-1992. december 31.); a Magyar Öttusaszövetség elnöke (1989-1996); a Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) alelnöke (1993-1996); a Gerevich közalapítvány alelnöke (1996-1998); a Wesselényi közalapítvány elnöke (2003-); a NOB Olimpiai Érdemrendjének kitüntetettje (1995) ---- K ---- &