Mind a négyen továbbjutottak

Van, akinek ez sikerül, így a versenyzőknek nem kell utazással tölteniük a pihenésre fordítható csöppnyi időt - ilyen volt az 1999-es margitszigeti vb -, van, akinek nem, mint egy hónapja a montepulcianói Európa-bajnokságon.
Varsóban minden eddigi "közelségi" csúcsot megdöntöttek: egy intézményen, a Testnevelési Főiskolán belül rendezték meg a férfi- és a női selejtezőt, sőt a hatalmas udvaron gyönyörű lovaspálya is van. Csak irigyelni lehet ezért a lehetőségért a lengyeleket.

Négy női versenyzőnknek, a vb-címvédő Vörös Zsuzsannának, Füri Csillának, Szatmári Adriennek és az egyéni induló Máthé Viviennek bizonyára szép emlékei maradnak a helyszínről - legalábbis a sikeresen vett pénteki selejtező után mindenképp.

Pedig a záró szám előtt csak Vörös számított biztos továbbjutónak a hatodik helyével, Máthé (16.) és Szatmári (15.) határeset volt, míg Füri (18.) kieső helyről rajtolt. (Két selejtezőcsoport esetén az első 16 hely jelent döntőbe jutást). Persze tudtuk, hogy mindannyian jó futók, de… Nem volt szükség a "de"-re, szurkolhatunk nekik a vasárnapi fináléban.

És mivel csak három nemzet - a magyar, az orosz, a lengyel - képviselteti magát mindhárom csapattagjával a fináléban, nagy valószínűséggel ők osztoznak az érmeken. Vagyis ha mindenki be tudja fejezni a versenyt, érmes a Vörös, Füri, Szatmári csapat.
Reméljük, a lányok nem elégednek meg ennyivel. ---- Vörös Zsuzsanna: "Minden egyes percért megszenvedtem a technikai számokban, a fizikaiakkal azonban nem volt gond. A vívásban hullámzóan teljesítettem, de a lövészetre is azt mondhatom, hogy nem az én napom volt. Az úszást és a futást viszont lendületesen teljesítettem."
Füri Csilla: "A lövészeten izgultam, az Európa-bajnokság óta mintha nem is én állnék a lőállásban. Ennek ellenére viszonylag jól lőttem. A vívás jól indult, majd a közepén jött egy hatvereséges szakasz, ami nem kellett volna. A futás előtt bíztam magamban, hogy meglesz a döntő."
Szatmári Adrienn:
"A gyenge lövészet letört, de a jól sikerült vívás feldobott. Az úszást jó érzéssel, jó idővel megnyertem. Bevallom, a futástól féltem, de aztán sima ügy lett."
Máthé Vivien: "A vívásom borzasztó volt, pedig edzésen mostanában jól ment. Azért lehettem görcsösebb, mert egyéniben ez az első szereplésem. Igaz, hogy száznyolcvan fölötti lövészetet vártam magamtól, de a százhetvenhét sem rossz. A futás, azt hittem, sima lesz, mert egy-két versenyzőt megelőzök. A lényeg, hogy megvan a döntő!" ---- Az öttusázók többsége annyira kötődik sportágához, hogy pályafutása befejezése után sem szakad el tőle. Íme, egy kivétel, Arkadiusz Skrzypaszek, akinek az 1991-es világbajnokság és az 1992-es olimpia megnyerése után "nyoma veszett". A 37 éves egykori kitűnőség a varsói vb-n ismét felbukkant…

- Barcelona után abbahagytam a versenyzést, és noha másfél évig még öttusáztam, igazából azóta civil életet élek - magyarázza.
- Ha elszakadt az öttusától, mégis mi hozta ki a világbajnokságra?
- A szervezőbizottság tiszteletbeli tagja vagyok, és találkozni szerettem volna az egykori társakkal.
- Mi a véleménye a mai öttusáról?
- Nehezebb, mint a mi időnkben volt. Egy nap alatt teljesíteni a számokat emberfeletti feladat. Azt hiszem, ezt már nem vállalnám. A mi időnkben a versenyek alatt barátságok kötésére is volt idő. Ma rohanás az egész. Ha megkérhetem, írja le, hogy üdvözlöm Mizsér Attilát, akit csodáltam, és Barcelonában sikerült legyőznöm, mögöttem lett ezüstérmes, valamint Martineket és Fábiánt. Nagyon tisztelem őket. Sokat tanultunk a magyar öttusázóktól.