Megjött az új uralkodó

Az átigazolás régen a levegőben lógott, és ezzel még a Figót istenítő madridi hívek is tisztában voltak. A portugál támadó öt éve, akkor világrekordnak számító összegért igazolt a Realhoz az ősi rivális Barcelonától, ereje teljében volt - és bizonyítani akart. Az első három, fehér mezben eltöltött évadja során be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, illetve megfelelt a magával szemben állított követelménynek - két bajnoki cím, BL-győzelem -, utána viszont mintha elvágták volna, sem ő, sem pedig a Real nem tudott megújulni, és ha nincs a tavaly nyári portugáliai Európa-bajnokság, amelyen válogatottjával a döntőig jutott (más kérdés, hogy a tornán a házigazdákat gardírozó Luiz Felipe Scolarinak több gondja volt vele, mint az összes csapattársával együttesen), akkor könnyen a süllyesztőben (például egy milliós nagyságrendű közel-keleti szerződésnél) kötött volna ki.

De nem így történt! Figo, mint eddigi pályafutása során mindig, harmincon felül is öszszeszedte magát, és ugyan nem cipelte fel a csúcsra a hátán a Realt - mint az első madridi idénye során tette, amiért az Aranylabdát is neki ítélték -, ám elvitathatatlan, hogy a "csárdában" lévő túl sok "dudás" közül az ő igyekezete és lelkesedése kopott meg a legkevésbé az ínséges időszakban. Az már egyéni tragédia, hogy a profi labdarúgásban éves szinten hatmillió eurót kereső játékos nem élhet meg igyekezetből és lelkesedésből, főleg nem akkor, amikor a csapatnak nem megy, ráadásul még olyan edzőt kap a nyakába, aki nem bízik benne.

"Valamelyest szomorúan megyek el a csapat edzőjének személye miatt, viszont a sportéletben ez a jelenség nem újkeletű" - mondta Figo a Realt december végén átvevő Wanderley Luxemburgóról, akinél rendre csak a kispadot koptatta. Ugyanakkor látni kell, a brazil szakvezetőt nem azért szerződtette a királyi gárda, hogy az együttesnek korábban nagy szolgálatokat tevő labdarúgókat dédelgesse, ezért a portugál támadónak minden bizonnyal akkor is mennie kellett volna, ha a Real begyűjt egy trófeát.

Figónak tehát nem volt más választása, klubot kellett cserélnie, mert mint korábban kijelentette, még legalább két jó idény van a lábában. Az Internél úgy gondolkodtak, ha a portugál igazat beszél, a környezetváltozás kihozza belőle azt a teljesítményt, amellyel fénykorában vezette csapatait. Massimo Moratti, a kék-feketék első számú részvényese ráadásul jó diplomatának bizonyult, ráérzett arra, hogy a büszke játékost leginkább úgy lehet ösztönözni, ha a hiúságára hatnak. "Éreztem a felém áradó szeretetet, ez volt a legfontosabb. Amikor a Realhoz kerültem, Florentino Pérez klubelnök azt mondta, arra születtem, hogy a blancóknál futballozzak. Ezzel szemben én úgy vélem, talán arra születtem, hogy Olaszországban, és itt, az Interben szerepeljek" - mondta pénteken, az Inter két esztendőre szóló szerződésének aláírása után Figo, akit, mint később kiderült, nemcsak a milánói vezetők bűvöltek el, hanem a szurkolók is. A klub Appiano Gentile-i edzőközpontjánál több mint ötszáz tifoso várta ugyanis az ibériai játékost, akit már az első edzésén új uralkodónak kiáltottak ki.

Nem csoda, hogy Figo ég a bizonyítási vágytól, ami az Inter szurkolói mellett minden, a labdarúgást szerető ember számára jó hír. Kiváltképp a portugáloknak, akik már dörzsölik a tenyerüket, hiszen eddig csak Milánó piros-fekete szegmensében öregbítették a jó hírüket Rui Costa révén.