Fejleszthető-e a tökéletes?

Az amúgy is arisztokratának becézett Chelsea az idén nyáron sem fukarkodott, két nagyobbacska igazolása is kitett 29 millió fontot, ezáltal abszolút megerősítést nyert az angol sajtó szemléletes leírása a mai átigazolási piacról. Eszerint José Mourinho sétálgat a játékosüzletben kezében Roman Abramovics kimeríthetetlen pénztárcájával, mialatt a többi menedzser irigykedve dugja az orrát a kirakat üvegéhez.

Az idei bevásárlás magában foglalta Shaun Wright-Phillips megszerzését is - egyrészt a Manchester Citytől, másrészt az Arsenal orra elől. Egyébként ez a transzfer okozhatja az egyetlen már most látható problémát a kékek táborában, merthogy a londoniak szinte a tökélyig fejlesztették a gárda taktikáját, márpedig ebbe a kis termetű szélvész már nem fér bele.

A hátsó négyestől előre haladva ugyanis Lampard mellett Makelele pozíciója biztos, a harmadik poszt lehet kétséges, a frontvonalban viszont kiválóan működik Duff, Robben és Drogba triója. Egy szó, mint száz: a középpályán van már csak szabad terület - vagy valaki helyén. Sokakkal egyetemben mi is arra szavazunk, hogy a szisztéma marad, és Duff megy - a kispadra -, megoldva a rejtélyt.

A másik új elem, az egyedüli nem megfelelően levédett szeglet felügyeletére megvett Asier del Horno, aki épp tegnap jegyezte meg: "A Chelsea-n kívül senki sem fizetett volna értem nyolcmillió fontot." Mi tagadás, van benne igazság, habár ügyes játékosról van szó. Ezzel összhangban viszont nőtt a lehetőségek száma a középhátvédek tekintetében, elvégre William Gallas alakította a szükség-balbekk szerepét a legutóbbi idényben.

A majdnem tökéletes keretbe még egy embert várnak, méghozzá Franciaországból. Mickael Essien a nyár legnyúlósabb sztorijának főhőse: hiába akar mindenáron a Chelsea-hez igazolni, saját klubelnöke ugyanennyire ellenálló. Most ott tartanak, hogy magának a játékosnak sikerült rávennie Jean-Michel Aulas-t, egy utolsó tárgyalási körre üljön le az éppen St. Tropez-ban nyaraló Abramoviccsal. A hírek szerint az árat is megállapították, ez 27 millió font. A brit média optimistán úgy véli, Essien már a hét végi Premiership-rajt előtt aláírhat - ez esetben ő egészítheti ki a középső sort.

Ezen ügyleteken kívül teljes nyugalom honol a Stamford Bridge környékén, a címvédő abszolút favoritja a most kezdődő évadnak. Ezt az igazgató, Peter Kenyon már deklarálta is a következő mondattal: "A bajnoki címnek nem sok esélyese van - szám szerint egy." José Mourinho a főnöke és arra hajazó saját nyilatkozatán is tompított azóta, a "tavalyi" dobogósok mellett a Bajnokok Ligája-győztes Liverpoolt is beemelve a számottevő erők közé.

A cél meghatározása gyorsan ment: a vágyak szerint jövő tavasszal az összes megnyerhető trófeának a Chelsea múzeumában a helye. A kissé szerényebb terv a bajnoki cím vagy BL, illetve még egy kupa elhódítását irányozza elő. A névsort böngészve erre van esély. Nem is kicsi. ---- -
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-

Sok jó futballista, kevés hely


Az idény elején várhatóan a Community Shielden látott tizenegy küzd majd, e megfontolásból jelöltük például Eidur Gudjohnsent a középpályára. Később bizonyosan lesznek cserék - divatosan: rotáció -, amit az évad hoszszúsága és sűrűsége megfelelően indokol is. A Chelsea nagy ereje abban rejlik, hogy ha esetleg még az egész kezdőcsapat ki is esik, van még egy majdnem hasonló kvalitású sor. ----
Jelenleg Frank Lampard a csapat vezéralakja, ehhez kétség sem férhet. A Rooneyhoz és Gerrardhoz hasonlóan nyolcasban feszítő középpályás legutóbb szenzációs évet futott, még saját csapattársait is lepipálta sok-sok kategóriában. Ô lett például a házi gólkirály, mindenki másnál több mérkőzést játszott, és ami a legfontosabb: minőségi játékot nyújtott. A Premier League első helyét biztossá tevő boltoni meccsen is ő lőtte a kritikus találatokat.

Egyébként is munkamániás, a vasárnapi Szuperkupa-meccs másnapján, a szurkolók számára is nyílt edzésen egyedül ő dolgozta végig azt a kemény edzést, amelyet a rangadón nem szereplők teljesítettek. Nem véletlenül vetődik fel időről időre Európa elitklubjainak a neve mint lehetséges célállomás - ezen egyletek csak azt felejtik el, hogy időközben a Chelsea is az lett, pénzszűke meg végképp nincs már Dél-Londonban… Klubhűsége mellett az is megemlítendő, hogy ő még a "pre-Abramovics-érában" érkezett, jóllehet már akkor is 10 millió fontot kóstált.

A nemsokára induló meccsdömping végén pedig ott tornyosul emberünk nagy célja is, a világbajnokság. Pontosítsunk: Lampard meg akarja nyerni a jövő évi tornát, s ezért ő maga is nagyon sokat tehet. ---- Sunderland (újonc, 1.)
A 2003-ban az általában szokásosnál is nagyobb sokként megélt kiesés után jó időbe telt, mire magukhoz tértek a piros-fehérek: az ocsúdásra rá is ment a következő év. Ám Mick McCarthy azóta átformálta az egész együttest, és mára megvan az új névsor, amely nyomaiban sem hasonlít a két évvel ezelőtt alámerülőre. Az előző évadban végig az élbolyban tanyázott a csapat, a végére aztán huszáros hajrával a bajnoki címet is zsebre tette. A titkos fegyvernek vélt Julio Arca pedig felépült sérüléséből, így jó esély kínálkozik a bennmaradásra. Ha viszont a távozó, nem mellesleg házi gólkirály Marcus Stewart hiánya a vártnál jobban érződik majd, akkor a lift rögtön visszaindulhat…

West Ham (újonc, 6.)
A történelmében dicső, közelmúltjában inkább borús londoni egylet igazán mesés módon küzdötte vissza magát a Premiershipbe. A WHU ugyanis csupán a hatodik helyre futott be a Championshipben, ám a rájátszásban kamatozott a klub szelleme. Ami szintén a csodával határos: a 2006 tavaszán már a negyvenet is betöltő Teddy Sheringham volt a vezér a maga 20 bajnoki góljával. Rajta kívül húzóember még Zamora és Repka is, a nyári szünetben pedig jöttek még jó nevek: Carroll, Konchesky és az izraeli Benajun. Ezt alapul véve akár a középmezőny is megcélozható, de ha a menedzser, Alan Pardew továbbra is közutálatnak örvend majd, akkor nem vár könnyű idény a "kalapácsosokra".

Wigan (újonc, 2.)
Sokak szerint az Athleticet fenyegeti legjobban annak a veszélye, hogy csupán egy évet élvezhet a Premier League-ben. Pedig megérdemelné a sikerélményt a társulat, elvégre 2004-ben az utolsó fordulóban maradt le az esetleg élvonalbeli tagságot érő rájátszásról. Viszont elég soványnak tűnik a keret, a legnagyobb fogás az egykor a Liverpoolban futballozó Stéphane Henchoz. A mester, Paul Jewell egyébként is morcos mostanság, mert hiába ígért neki 20 millió fontot (!) a klubelnök, a fontosabb kiszemeltek közül egy se írt alá végül, ergo akár csatlakozhatunk a Wigant féltők táborához.