Az egész nyáron át tartó viták, perek, ítéletek, fellebbezések után a napokban végre kialakult a Serie A véglegesnek mondható 20 tagú mezőnye, így augusztus utolsó hétvégéjén megkezdődhet a 2005-2006-os olasz bajnokság. A szövetségnek volt mersze két nagy múltú csapatot, a kilencszeres bajnok Genoát és a hétszeres első Torinót alsóbb ligákba száműzni, míg a helyüket a Treviso és az Ascoli foglalta el. Előre lehetetlen megmondani, hogy ezek a változások milyen hatással lesznek a bajnoki csatározásra, különösen annak fényében, hogy néhány nappal ezelőttig még 23-24 alakulat reménykedett az A-ligás tagságban. A Serie A küzdelmeit felvezető sorozatunkat öt részre osztottuk: az első négyben mindig egy-egy bajnokesélyessel (ma a Romával) foglalkozunk kiemelten, és további négy gárdával marginálisan, míg az ötödik fejezet olyan hasznos tudnivalókat tartalmaz, mint a sorsolás.
Lehet, hogy Cassanónak nem csupán a pályán lesznek fájdalmai az új idényben
Lehet, hogy Cassanónak nem csupán a pályán lesznek fájdalmai az új idényben
Férfiasan bevalljuk, hogy a forma kedvéért egy kicsit meg kellett erőszakolnunk a mondandókat, ugyanis az olasz bajnokságnak a szakértők egybehangzó állítása szerint ebben az évadban csak három győztese lehet: az Inter, a Juventus vagy a Milan. Formai okokból azonban kellett találnunk egy negyedik bajnokesélyest is, így esett a választásunk a Romára, amelynek ezért a "posztért" elsősorban a tavaly remeklő Udinesével, a nyáron megerősödött Sampdoriával és a bentmaradás után merészebb terveket szövögető Fiorentinával kellett megküzdenie. Végül a fővárosi "farkasokra" szavaztunk, hiszen a keret összetétele alapján nem jelentene meglepetést, ha a bordó-sárga alakulat legalább a dobogóért harcban állna. Ez még akkor is igaz, ha a csapat a játékospiacon nem volt túlságosan aktív - hozzátéve, az átigazolási időszak még nem ért véget, és akár a jövő héten is érkezhetnek új játékosok, például még egy kapus. Az említett passzivitásnak részben az volt az oka, hogy a FIFA a Mexés-ügy miatt kizárta a Romát az átigazolásokból (ezt a tilalmat néhány hete a lausanne-i Sportdöntőbíróság feloldotta), részben pedig az egyesület nem túl fényes anyagi helyzete.
Tegyük gyorsan hozzá: ehhez a csapathoz tényleg nem kellett (volna) nagyon hozzányúlni, a Romának inkább rendre, mintsem új sztárokra van szüksége. A rendteremtés lett a fő célja az új edzőnek, a három udinei év után a fővárosba szerződő Luciano Spallettinek is, aki a BL-t hagyta ott, hogy Tottiék mestere legyen. Spalletti az alapozás során azon munkálkodott, hogy egységgé kovácsolja az előző évadban négy egymást váltó szakvezető - Prandelli, Völler, Del Neri, Conti - alatt igencsak elkanászodott gárdát. A tar tréner igyekezett a keret szélére szorítani Antonio Cassanót, a fő bajkeverőt, és Tottit tette meg egyértelmű vezérnek.
A Cassano-ügy, azaz a zseniális csatár átigazolása és/vagy szerződéshosszabbítása körüli huzavona végigvonult az egész nyáron, és még most sem ült el: nem lepődnénk meg, ha a következő héten Cassano a Juventushoz kerülne - mondjuk Miccoliért és Chielliniért cserébe. Ha viszont marad, újra összeállhat a Totti, Montella, Cassano támadótrió, Spalletti ugyanis már Udinében is bebizonyította, nem riad vissza a háromcsatáros játéktól (Iaquinta, Di Michele, Di Natale).
A támadósorban a Monacótól érkezett Nonda és az ifik közül átemelt, nagy tehetségnek tartott Okaka jelent friss vért, a jó nevekből álló (Mancini, Dacourt, Perrotta, De Rossi, Aquilani), de tavaly a tudása alatt teljesítő középpályán Taddei és Kharja hozhat új lendületet, míg hátul két teljes sor kialakítható a rendelkezésre álló állományból: Panucci, Chivu, Kuffour, Cufré vagy Bovo, Ferrari, Mexés, Sartor.
Rodrigo Taddei
Innen pedig csak Spallettin múlik, mit tud kihozni az együttesből, amelynek kerete kétségkívül erősebb, mint az Udineséé, amelyet a tréner az előző évadban a bajnokság negyedik helyére kalauzolt. A negyedik hely sokak szerint a Roma számára is reális cél lehet, bár Fabio Capello néhány éve már bebizonyította, hogy lehet a fővárosban bajnoki címet nyerni közepesen erős gárdával - és 60-80 ezer lelkes szurkoló állandó támogatásával.
Aki még sokat érhet Rodrigo Taddei neve valószínűleg nem sokat mond a Serie A küzdelmeit csak felszínesen követőknek, pedig a brazil középpályás nagyon jó kis spíler. Annak idején jelentős érdemei voltak abban, hogy a Siena története során először feljutott az A-ligába, majd a legjobbak között is remek játékkal segítette a toszkán kiscsapatot. A középpálya összes posztján bevethető támadó szellemű játékost hosszú ideje "támadta" a Roma, mert sokan Falcao utódját látják a dél-amerikaiban.
Ivan Pelizzoli
További érkezők: Álvarez (Penarol), Bovo (Parma), Comotto (Torino), Kharja (Ternana), Kuffour (Bayern München), Nonda (Monaco)
Aki még hiányozhat Ivan Pelizzoli néhány évvel ezelőtt a legígéretesebb olasz kapusnak számított, 2003-ban még a válogatottban is bemutatkozott. A fővárosban is volt egy-két jó idénye, de az előző évad teljesen kicsinálta, fizikailag és lelkileg egyaránt. A Roma erre a szezonra kölcsönadta őt a Regginának, és biztosak vagyunk benne, hogy ha Ivan olyan formában véd, ahogy tette azt néhány éve az Atalantában, akkor Curci ide, Zotti oda, villámgyorsan visszahívják a bázisra.
További távozók: Comotto (Ascoli, kölcsön), Corvia (Ternana), Dellasz (ismeretlen helyre), Zotti (Ascoli, kölcsön) ---- Aligha árulunk el újdonságot azzal, hogy a Roma sorsa Francesco Totti kezében van. A szerződését néhány hónapja meghosszabbító válogatott csatár nem csupán csapatkapitánya, szellemi vezére, zászlaja a Romának, hanem legkiválóbb támadója is egyben, akinek azonban "alkotói szabadságra" van szüksége ahhoz, hogy tudása legjavát nyújtsa.
Totti imád az ékek mögött játszani, és Spalletti alighanem ebben a pozícióban is számít rá, nem küldi előre a csatársorba, a "húsdarálóba". Francesco számára azért is fontos ez az évad, mert ő akar a 2006-os világbajnokságon a squadra azzurra vezéregyénisége lenni, feledtetni akarja a legutóbbi Eb (egyénileg is) csúfos bukását.
A kapitány teljesítményében döntő tényező lehet, hogy a nyár elején megnősült, feleségül vette barátnőjét, Ilary Blasit, aki az ősszel gyermekkel fogja megajándékozni. A nyugodt családi háttér elősegítheti a pályán sokat vitatkozó, az ellenfelekkel és a bírókkal mindig perlekedő Totti lehiggadását, ami roppant fontos lenne ahhoz, hogy tudása legjavát nyújtsa. Abban ugyanis senki sem kételkedik, hogy ma Francesco Totti a legjobb olasz labdarúgó, de a Romának (és a válogatottnak) csak akkor maradhat meghatározó futballistája, ha arra összpontosít, amihez a legjobban ért a világon: az ellenfelek védőinek megbolondítására és a gólszerzésre. ----
Spalletti az egész nyarat a kísérletezgetéssel töltötte, és a végeredmény egy újszerűnek mondható, igen bátor alapfelállás: négy védő, két ütköző középpályás, előttük Totti, majd három támadó, akik közül azonban a két szélső (Mancini és Cassano vagy Taddei) visszatér a középpályára besegíteni. Az olasz lapok 4-2-1-3-ban írják fel a Romát (ez a Real Madrid-féle 4-2-3-1 egyik változata), ami persze védekezésben 4-4-1-1-et jelent. Egy biztos: a "farkasok" mecscsein sok gól születik majd. ---- Messina (7.) A Messinánál sokáig "rezgett a léc", mert egy ideig úgy tűnt, a köztartozások miatt kizárják a csapatot az A-ligából. Végül sikerült meggyőzni az illetékeseket (a pályán sokkal simább volt kiharcolni a bentmaradást), és megkezdődhetett az építkezés az új évadra. Nagy jövés-menésre azonban ne gondoljunk, a keret ugyanis Mutti mesterestül, Zampagnástul, Donatistul, Ilievestül, Janagiszavástul szinte változatlan maradt, miként a cél is: az előző évad hetedik helye ellenére ezúttal is a bentmaradás a legfontosabb.
Lazio (10.) A Laziónál óriási volt a mozgás a nyáron: Negro, Seric, Siviglia, a két Filippini, Bazzani, Ó. López, Giannichedda és Talamonti távozott, míg Belleri, Cribari, Baronio, Behrami, Firmani és Tare érkezett. A két névsor közül az előbbi kétségkívül erősebbnek (és hosszabbnak) tűnik, azaz a kékek meggyengültek, így már azt is sikernek könyvelik el, hogy Di Canio, Rocchi, Oddo, Zauri, César és Liverani a csapatnál maradt. A jó játékra ugyanakkor garancia, hogy az új szakvezető, Delio Rossi igazi Zeman-tanítvány.
Parma (18.) Az A-ligás tagságot csak az osztályozón kiharcoló Parma kerete a nyáron tovább gyengült, így a csapat célja a bentmaradás. Az előző idényben a Chievót irányító Beretta tréner már nem számíthat az eligazolt Freyre, Bovóra, Morfeóra és Gilardinóra, akiket Lupatelli, Pasquale, Siviglia, Rosina és Corradi helyettesít majd. A Valenciától megszerzett Bernardo Corradi góljai sokat jelenthetnek a sárga-kékeknek, akik megtartották Bonerát, és nagyon bíznak a Marchionni, Bolano, Simplicio, Bresciano középpályás sorban.
Treviso (újonc, 5.) A Treviso csupán néhány napja tudta meg, hogy a Serie A-ban indulhat, bár a hír néhány hete már a levegőben lógott. A vezérkar gőzerővel erősíti a keretet, amelyet a legjobbak között először megforduló Ezio Rossi mester gardíroz majd. A középpálya és a csartársor feltöltése elég jól sikerült, hiszen Dino Fava és a két Filippini tapasztalt A-ligás játékosnak tekinthető, míg a csapatot mozgató brazil Pinga évek óta a másodosztály egyik legjobb játékosa. A bentmaradás szempontjából kulcsfontosságú a védelem megerősítése.