Takarítás után bizonyítás

A Valenciánál az elmúlt években hozzászoktak a sikerekhez, így minden szurkoló számára hatalmas pofont jelentett a csapat előző szezonban produkált teljesítménye. A Liverpoolhoz távozó, majd ott megdicsőülő Rafa Benítez edző bajnok és UEFA-kupa-győztes legénységet hagyott a Mestallában 2004 nyarán, ám hamar kiderült, utóda, Claudio Ranieri képtelen folytatni a megkezdett menetelést,

Annak ennelére nem sikerült ez, hogy a keret alaposan megerősödött (az olasz szakvezető olasz játékosokat - Corradi, Fiore, Di Vaio, Moretti - kapott), és a csapat az Európai Szuperkupa elhódításával kezdte az évadot. A végeredmény katasztrofálisra sikerült: a Valencia címvédő létére hetedik lett a tabellán, azaz még az automatikus UEFA-kupás indulásról is le kellett mondania. Ranierit ugyan a 24. fordulót követően menesztették, ám hiába érkezett a helyére az "olaszosítást" megszüntető Antonio López, a győzelmek csak nem jöttek, azaz nem maradt más választás, mint bejelentkezni az Intertotó-kupába és nagytakarítást tartani a nyáron.

Az első és legfontosabb lépést az új edző kinevezése jelentette. A vezetők nagy szerencséjére nem kellett túl sok időt szentelni a feladatnak, Spanyolország legújabb edzőzsenijének kikiáltott Quique Sánchez Flores ugyanis boldogan mondott igent a poszt betöltésére. A mindössze 40 esztendős szakember a Valencia játékosaként lett ismert labdarúgó, játszott a Real Madridban, 15-ször ölthette magára hazája címeres mezét, az edzői pályán azonban abszolút kezdőnek számított, mígnem az elmúlt szezonban rábízták a Getafét. Flores vezetésével a madridi kiscsapat története első élvonalbeli idényét a 13. helyen fejezte be, mégpedig úgy, hogy a 10. forduló után egyszer sem állt kieső helyen az alakulat.

Ezt látva a Mestallában azonnal felkínálták neki a kispadot, illetve azt, hogy - ha nem is "galaktikus" szinten, de - kedvére megerősítheti a keretet. Flores, aki a konzervatív 4-4-2, illetve a Valenciánál korábban is előszeretettel használt 4-2-3-1-es felállás híve, rögvest munkának látott, és hoszszú listát nyújtott át a vezetőségnek. A jelek szerint maradhatott némi pénz a klub kasszájában, tekintve, hogy az új igazolások futószalagon érkeztek, igaz, több játékos szerződése végén járt, így ingyen mehetett a Turia partjára. Ezek közé tartozik a holland Kluivert és a brazil Edu is, ám előbbi csak másodjára ment át a kötelező orvosi vizsgálatokon, utóbbi pedig a napokban szenvedett térdszalagszakadást. David Villáért azonban 12 millió eurót kellett leszurkolni a Zaragozának, Regueiro is 1.5 millió eurójába került a Valenciának, és ha a benficás Miguel is aláírna, akkor újabb nyolcmillió áramlana ki a kasszából.

Kérdés, mire képes a megújított csapat, amely az Intertotó-kupában már csak egy lépésre van a végső sikertől, igaz, a döntőben a Hamburg megnyerte az első mérkőzést, Baraja pedig a minap kirohanást intézett saját csapata ellen, mondván, a Valencia nem ütőképes.
Majd elválik…

(Szerdán a Villarreal bemutatásával folytatjuk.) ---- A Valenciát már évek óta úgy tartják számon, mint az egyesületet, amelyben nem versengenek egymással a nagyobbnál nagyobb klasszisok, a több kiváló labdarúgó a szó szoros értelmében csapatot alkot. Most mégis ki kell emelnünk egyet közülük, ami azért sem könnyű, mert az előző szezonban voltaképpen senki sem játszott a tőle elvárt szinten.
Az egyik legnagyobb csalódást talán Pablo Aimar okozta, az argentin játékmesternek - akit hazájában is a legjobbak közt tartanak számon - az elmúlt idényben a kisebb sérülések és az ezeket követő formahanyatlások miatt csak fellángolásai voltak, viszont így is a csapat legjobb gólpasszadója volt. Ennyi azonban már kevés, hogy beférjen az argentin válogatottba, azaz ha ott szeretne lenni a jövő évi világbajnokságon, mindenképpen kiegyensúlyozottabb teljesítménnyel kell kirukkolnia.

A nyáron már biztató jeleket mutatott, a szurkolók szavazása szerint ő volt a Valencia legjobbja az előszezonban. Most azonban az edzőn, Sánchez Floresen, illetve az argentin szövetségi kapitányon, José Pekermanon a sor, nekik kell ugyanezt kinyilvánítaniuk - Pekerman eddig csak annyit mondott, nagyon szeretne számolni a csúcsformában lévő Aimarral, mert nála jobb támadó középpályást keresve sem találna. ---- Az elmúlt szezonhoz képest kevés változás várható: a kapuból kirobbanthatatlan Canizares, aki előtt csak akkor lesz kompakt a védelem, ha a sérülékeny Fábio Aurélio bevethető. Hasonló a helyzet a két szűrővel, Albelda és Baraja ugyanis nem biztos, hogy végigbírja a hosszú szezont, ráadásul a támadószektorban is "törékeny" játékosok - Aimar, Vicente - ostromolhatják az ellenfél kapuját, kiegészülve Rufetével. Ha egy csatárral áll ki a Valencia, nagy harc várható Villa, Kluivert és Di Vaio között - szerintünk a spanyol fiú kap először bizalmat.

---- Aki még sokat érhet: DAVID VILLA


David Villa átigazolásáról csak hosszas huzavona után tudott megegyezni a Valencia a Zaragozával, sőt ami azt illeti, nem is feltétlenül egyezségről kell beszélni, hiszen a Turia-partiak végül kifizették a csatár 12 millió eurós kivásárlási árát. A támadó az előző évadban 15 gólt szerezve az Atlético Madrid üdvöskéje, Fernando Torres mögött a legeredményesebb spanyol játékos volt, így nem meglepő módon már hazája válogatottjában is bemutatkozhatott.

További érkezők: Edu (Arsenal), Kluivert (Newcastle), Regueiro (Santander), Luis Mora, José Enrique (mindkettő Levante), Miguel (Benfica - még nem mutatták be)

Aki még hiányozhat: MOHAMED SISSOKO

A középpályást sokan az új Vieirának tartják, noha a színes bőrű játékos Mali válogatottját erősíti. Az Auxerre-ben nevelkedő, majd a Valenciában szárnyait bontogató játékos alig 20 esztendősen hagyta ott a Mestallát korábbi edzője, Rafa Benítez, valamint a BL-címvédő Liverpool hívó szavára. A fáradhatatlan futballistáért 7.2 millió eurót fizettek a vörösök, akik csak egy orrhosszal előzték meg a Sissokóért szintén bejelentkező, városi rivális Evertont.

További távozók: Parri (Albacete), Corradi (Parma), Canobbio (Celta Vigo), Salva (Málaga), Fiore (Fiorentina), Xisco (Betis), Palop (Sevilla), Estoyanoff (Cádiz, kölcsönbe) ---- Mallorca (17.)
Luis Aragonés edző, valamint Samuel Eto’o távozását követően sokáig kilátástalan volt a "szigetlakók" helyzete, mígnem a csapat irányítását a tizedik fordulóban átvevő Héctor Cúpernek összejött a csoda, és két körrel a bajnokság vége előtt kijuttatta a kiesőzónából a Mallorcát. Az erősítések - Olembé, Borja, Prats - az előzőnél jobb idényt ígérnek.

Cádiz (újonc, 1.)
Szendrei József egykori csapata a másodosztály bajnokaként került fel a legjobbak közé, erre a bravúrra korábbi négy feljutásuk során egyszer sem voltak képesek a sárga-kékek. Ha a második vonalban nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményét az élvonalban is képes lesz tartani a gárda, nem okozhat gondot a bentmaradás. Mindemellé tényleg első osztályú erősítések (Berizzo, Estoyanoff, Benjamín) érkeztek a kerethez.

Celta Vigo (újonc, 2.)
A tőzsgyökeres első osztályú egylet az előző szezont a második vonalban töltötte, és bár sokáig úgy tűnt, könnyedén jut vissza, a Jerez ellen, három fordulóval a zárás előtt megnyert mérkőzés mégis majdnem a másodosztályban tartotta a galíciaiakat. Történt ugyanis, hogy Moral jogosulatlan szerepeltetése miatt pontlevonással büntették a Celtát, amely a korai ünneplést követően csak nehezen hozta a kötelezőt. Az újak, Nunez, Perera, Placente, Canobbi, Javi Guerrero és Fernando Baiano, viszont garanciát jelentenek az élvonalbeli tagság megőrzésére.

Alavés (újonc, 3.)
Kétéves "pokoljárást" követően ismét az élvonalban köszönhetjük a szimpatikus vitoriai kiscsapatot. A klub élén régi ismerős, az amerikai-ukrán milliomos, Dimitri Piterman áll, aki korábban a Santander elnökeként próbált meg érvényesülni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Igazán nagy nevek nem érkeztek a csapathoz a nyáron.