Talmácsi Gábor vb-címet ígér

- Fogyókúrázik?
- Nem, csak odafigyelek arra, hogy mit eszem. Látszik?

- Jó néhány kilót fogyott.
- A kategóriámban versenyző tinik még így is könnyebbek, mint én, de azért igyekszem. Azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen Brnóban és az idény hátralévő részében. Ehhez képest a múlt hét végén belázasodtam, és begyulladt a torkom.

- Most már minden rendben van?
- Szerencsére jobban vagyok, úgyhogy tegnap már futottam is, bár a fizikai felkészüléssel eddig sem volt gond.

- Ha visszagondolok akár csak az öt évvel ezelőtti Talmácsi Gáborra, elképesztő a különbség. Az akkori fiú szinte mindent saját maga intézett, akkor evett, amikor jutott rá ideje, és azt, ami éppen "szembejött". Most meg tudatos táplálkozás, edzésterv…
- Ha mindig így csináltam volna, akkor most talán előrébb tartanék. Ettől az évtől kezdve tényleg csak a versenyzésre kell figyelnem, és lehet, hogy ezáltal nem lettem sokkal gyorsabb, de ha csak egy tizedet ér körönként ez a tudatosság, már akkor megéri.

- Hamarabb kellett volna rátalálnia a KTM-re.
- Nem értek egyet önnel. Nem sajnálom az elmúlt négy évet, kellettek ahhoz, hogy most itt tartsak. Sok nehézséggel kellett megküzdenem, rengeteget tanultam, de mindez előnyömre vált.

- Mert most itt a jól megérdemelt KTM-szerződés?
- Igen, és előkészületben van a másik, a kettőötvenes kontraktus.

- Már biztos?
- A Motorsport Aktuell című szaklap már tényként kezeli, de igazság szerint még nem állapodtunk meg.

- Ez lenne az első év, amikor nem vált csapatot.
- Igen, és én nagyon szeretnék itt maradni, mert a KTM nagyon jó kis alakulat, remek szakemberekkel. És természetesen sokkal könnyebb ismerősökkel együtt dolgozni, mint idegenekkel.

- Arról nem beszélve, hogy a csapat erőteljes léptekkel halad a csúcs felé.
- Na igen, nem vagyunk rosszak.

- Ha reálisan nézi a dolgokat, akkor milyen eredményt vár magától?
- Ha reálisan nézem a dolgokat, akkor világbajnok leszek. Ezt támasztja alá, hogy az idény második felében mindig jobb szoktam lenni, mert akkora szokom össze a csapattal, és az ilyenkor esedékes pályákat jobban szeretem. Szóval ha nem leszek ökör és nem dobom el a motort, akkor reális esélyem van a győzelemre. Bízom magamban.

- A brnói pálya nagyon gyors, vagyis a bátraké lehet a dicsőség. Ön úgy ismeri ezt a ringet, mint a tenyerét, hiszen magyar bajnokikat is tartottak itt. Milyen taktikát választ majd?
- Az a nehéz ebben a pályában, hogy nagyon széles - átlagosan tizenkét-tizennégy méter -, úgyhogy legalább négy ívet lehet választani rajta, és sok az előzési lehetőség is. Én ismerem minden milliméterét, tudom, hogy hol csúszik, hol tapad jobban, úgyhogy ez előny lehet.

- Nem túl nagy a teher? Például a hét végi futamon mindenki azt várja öntől, hogy nyerjen.
- Tudom, de én nem feltétlenül fogok erre törekedni. Nem akarok kockáztatni, fontosabb, hogy felálljak a pódiumra, mint hogy túl sokat rizikózzak, és esetleg elessek.

- Jól bírja a nyomást?
- Abszolút! Sőt, még motivál is. Mindig ilyen voltam. Ha elrontottam valamit, akkor legközelebb kettőzött erővel koncentráltam rá. Ez nem változott.

- Na igen, de hol lesz ez a higgadtság, amikor tízezer ember ordítja majd a nevét extázisban a brnói lelátóról?
- Próbálok higgadt maradni, próbálom kizárni a külvilágot. A csapat vendégeivel a menedzserem foglalkozik majd, én meg ülök a kis lakóautónkban, eszem a tésztámat, és a versenyre koncentrálok. Tudja, ilyenkor sokan odajönnek, veregetik a vállamat, és jó tanácsokat adnak. Jót akarnak, de sokszor azzal is rosszat tesznek, ha azt mondják, nyernem kell. Mert hiába próbálom kizárni a külvilágot, azért csak ott motoszkál a fejemben, hogy miket hallottam.

- Nehéz lehet.
- Az. A csapat nem szereti, ha vendégeket hívunk, mert azt gondolják, akkor nem foglalkozunk eléggé a versennyel. De hát én mi mással tudnám meghálálni azt a sok segítséget, amit kaptam, ha nem azzal, hogy aki jót tett velem, azt megpróbálom bevinni a boxutcába? Ezt azonban az istálló nem nézi jó szemmel. És lassan nekem is el kell fogadnom, hogy ha profi akarok lenni, akkor csak a versennyel szabad törődnöm.

- Persze más a helyzet a futamok között. Legutóbb a Budapest-ralin láttam, hogy szétszedik a szurkolók.
- Meglep, hogy mennyien ismernek, de egyelőre ez nem teher - élvezem a népszerűséget. Sokan féltenek attól, hogy elszalad velem a ló, de én nem változtam semmit - ugyanaz a talpraesett legény vagyok, aki mindig is voltam.

- Akit nem mellesleg egyetlen aktív sportolóként kitüntettek a Magyar Köztársaság ezüstkeresztjével.
- Büszke is vagyok rá. Édesapámmal ketten mentünk az ünnepségre, és neki könnyes lett a szeme. Ô mindig mellettem állt, nagyon sokat segített, és mindig kemény volt, most azonban a büszkeségtől elérzékenyült.

- Úgy tudom, az édesapja most is segíti a fiatalokat.
- Igen, beindítunk egy motorosiskolát, hogy gondoskodjunk az utánpótlásról. Ez számomra nagyon fontos, jó lenne, ha egyre több magyar lenne a világbajnoki mezőnyben. Nekem apu segített, meg a barátok, de az újoncoknak sokkal-sokkal több segítség kell, mert egyre nehezebb bekerülni.

- Sokan úgy tartják, hogy a gyorsasági motorosok napjaink gladiátorai. Ön nem érzi néha, hogy mennyire veszélyes a száguldás?
- Egyáltalán nem. Persze, előfordul, hogy összetörjük magunkat, de talán ezeket a sérüléseket sokkal könnyebben vesszük tudomásul, mint a hétköznapi emberek, mert természetesnek tartjuk őket. Tudja, szerintem mindenkinek az veszélyes, amit nem ismer. Márpedig én a motorozást nagyon jól ismerem.

- Készül valami meglepetéssel a magyar szurkolók számára Brnóban? Nemzetiszín ruháról csiripelnek a madarak.
- Igen, varrattunk egy piros-fehér-zöld bőrruhát, de csak akkor fogom viselni, ha tényleg tökéletesen paszszol rám, mert nincs értelme kockáztatni. Igazából a sisak lesz az, ami különleges. Hazudnék, ha azt mondanám, az én ötletem volt, mert igazából Palik Laci javasolta vagy három évvel ezelőtt, hogy fessük rá a magyar koronát a sisakomra. Na most jött el az ideje. Mielőtt még bárki félreértené, nem azért, mert királynak képzelem magam, és nem is a korona pontos mása lesz ez, hanem egy grafika, de valami magyar szimbólumot szerettem volna magamon viselni ezen a különleges versenyen. A címer nem látszott, gulyáslevest meg mégsem festhettem a sisakomra…! ---- B ---- A