Tovább a megkezdett úton

Szinte hihetetlen, de a XXI. században a nyáron megszerzett bajnoki cím volt az első jelentősnek minősíthető trófea, amelyet a Barcelona futballistái elhódítottak, ezt megelőzően utoljára 1999-ben ünnepelhettek a Camp Nouban, akkor is bajnoki elsőséget követően. A katalán óriásnál természetesen nem ehhez szoktak a szurkolók, akik már most többet követelnek. Tegyük gyorsan hozzá: a keret erősségét elnézve korántsem megalapozatlanul.

A Barca intézménye egészen 2000-ig zavartalanul - azaz eredményesen - működött, ám akkor megválasztották a klub élére Joan Gaspartot, aki ugyan arról nem tehetett, hogy az ősi rivális Real Madrid szintén új vezetője, Florentino Pérez kivásárolta a csapat lelkének számító Luis Figót, ám azért viszont már igenis ő a felelős, hogy olyan szakembereket (Serra Ferrer, Carles Rexach, Louis van Gaal) hozott a csapat élére, akik nem voltak képesek ütőképes gárdát összerakni, illetve azokat a milliókat is ő adta ki, amelyekkel a végül be nem váló, majd kölcsönadott játékosokat kellett kifizetni - regnálása alatt a Barcelona csak a labdarúgók fizetésére évente majdnem 110 millió eurót költött.

Ennek nem is lehetett más a vége, mint bukás: Gaspartot 2003-ban
elsöpörte a népharag, a helyébe egy másik Joan, Laporta ült.
Az alig 40 éves ügyvéd alapos reformot hajtott végre az akkor még jó barátjának mondható Sandro Rosell segítségével, és a csapathoz hozta Frank Rijkaard edzőt, valamint az ügyeletes klasszis Ronaldinhót. Kellett kis idő, mire a holland mester a brazil labdazsonglőr köré ütőképes gárdát épített, de már a 2003-2004-es idény tavaszán hengerelt a Barca, és ebből a tempóból semmit sem vett vissza az előző évad során. Ráadásul akkor tökéletesen eltalált erősítések érkeztek a csapathoz, elsősorban Samuel Eto’o (a kameruni csatár az utolsó pillanatban vesztette el gólkirályi címét), valamint Deco, így még az sem hátráltatta a gárdát, hogy az évad elején többen is súlyos sérülést szenvedtek, és csak a hajrában kaphattak ismét bizonyítási lehetőséget.

A meghatározó játékosok közül a nyáron senki sem hagyta el a keretet, sőt a kiegészítő emberek is maradtak (leszámítva Gerardot), így erősítésekre nem igazán kellett költenie a Barcának - ami azt illeti, nem is költöttek, az új emberek (Van Bommel és Ezquerro) ingyen érkeztek.
Ugyanakkor nem minden fenékig tejfel a Camp Nouban, Laportát egyre többen támadják a szerződéshosszabbítások miatt. A presidente egyetlen sikeres évad után több alapembernek szinte önkényesen javított számottevően a kontraktusán, miközben a "cserék" az ő fizetésükhöz képest éhbérért robotolnak. Rosell már nincs is az alelnöki poszton, mert szóvá tette, hogy Laporta túlságosan autoriter módon vezeti az egyesületet.
Akárhogyis van, a Barcelona egyelőre nem tért le a győzelmek útjáról, a Spanyol Szuperkupát például simán megkaparintotta a Betis elől (3-0, 1-2), és a klubtól kiszivárgott információk szerint hasonló tarolásra készülnek a többi fronton is.

Aki még sokat érhet

A nyár egyik legnagyobb fogásának számít a holland válogatott középpályás, tekintve, hogy a kiváló játékosért egyetlen eurocentet sem kellett kiadni a Barcelonának, mivel hat szezont követően lejárt a szerződése a PSV-nél. Némileg meglepő, hogy a 28 esztendős Van Bommel - akitől már most az várják a szurkolók, hogy legalább olyan jó szolgálatot tegyen a Barcának, mint korábban honfitársa, Cocu - pályafutása során most játszik először külföldi egyesületben, az Eindhoven előtt ugyanis hét esztendőn át a Fortuna Sittardot erősítette.

További érkező: Ezquerro (Athletic Bilbao)

Aki még hiányozhat
Elsőre nem igazán hiányzik senki a Barcából, ráadául a távozók listája sem túl hosszú. Végül Gerard Lópezre voksoltunk, ám tökéletesen ő sem illik a kategóriába, elvégre az előző idényben ott volt a keretben, viszont Rijkaard már akkor sem igazán számolt vele. Igaz, a mindössze 13 bajnoki meccs, és az azokon szerzett két gólja izomszakadásával, illetve műtétjével is magyarázható, ám ettől még tény, hogy szívfájdalom nélkül engedték el a Monacóhoz.

További távozók: Fernando Navarro (Mallorca), David Sánchez (Albacete), Óscar López (Betis), Saviola (Sevilla - végleg), Riquleme (Villarreal - végleg), Albertini ---- A Camp Nou olyan szentélye a labdarúgásnak, ahol hazai színekben tényleg csak a legjobbaknak adatik meg a pályára lépés, azaz a Barcelona esetében sem könnyű kiválasztani azt a klasszist, akit kicsit a többiek fölé helyezve, külön státusszal illetünk. Ugyanakkor, a gránátvörös-kékek (az új sorozatban piros-kékek) keretében akad egy játékos, akit nem csupán labdarúgói kvalitásai, de vezéregyénisége is kiemel csapattársai közül - természetesen Ronaldinhóról van szó.

A brazil támadó voltaképpen azt az űrt töltötte be, amely Luis Figo 2000 nyári távozásával keletkezett, ő lett ugyanis a keret szellemi és lelki vezetője, annak ellenére, hogy nem az ő karján feszül a csapatkapitányi karszalag. Mindemellett elképesztően hatékony - már az első katalán évében 15 gólig jutott a bajnokságban, az előző idényben sem adta alább kilencnél és 11 gólpassznál -, noha korántsem a befejező csatárok pozíciójában játszik.

A szurkolók számára azért is igazi isten, mert még akkor sem veszti el a hitét, ha neki vagy a csapatnak annyira nem megy a játék. Amikor megy - és ez általánosabb jelenség -, olyan cselekkel és megoldásokkal dobja fel a mérkőzést, amelyek kizárólag a katalánok aktuális ellenfeléért szorítóknak nem tetszenek.

A Barca-, valamint a semleges szurkolók pedig ilyenkor többnyire úgy vigyorognak, ahogyan Ronaldinho. ----

Tekintve, hogy a Barcelonához a nyáron mindössze két új ember érkezett, nagy változás nem várható. Rijkaard az előző szezonban kiválóan alkalmazta a 4-1-4-1-es felállást, ezen pedig legfeljebb akkor változtathat, ha mondjuk, hátrányban lenne a csapata, és még egy csatárt be kellene vetnie - erre Messi fejlődésével akár lehetősége is nyílhat. Az alapcsapatba várhatóan bekerül a most szerződtetett Van Bommel, kérdés, hogy a korábban a szűrő helyén játszó Márquez a kispadra ül vagy a védelem tengelyében kap helyet. ---- Betis (4.)
A sevillaiak fennállásuk egyik legjobb idényét produkálták, a bajnoki negyedik hely BL-selejtezőt ért, a Király-kupáért járó trófeát pedig 1977 után most tehetették be másodszor a vitrinbe. Azóta a Monaco elleni selejtezőt sikerrel vette a zöld-fehér gárda. Az ilyen kiváló szezonok után rendszerint szétszedik a Betis-kaliberű csapatokat, ám Ruiz de Lopera klubelnöknek sikerült megtartania az összes ékkövét, elsősorban Joaquínt, de említhetnénk Ricardo Oliveirát is.

Espanyol (5.)
A barcelonai kiscsapat az előző idény egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta, Miguel Angel Lotina alakulata ugyanis végig versenyben volt a BL-indulásért, amelyről csak kevéssel maradt le. A keret voltaképpen nem gyengült, hiszen az Atlético Madridhoz távozó Maxi Lópezen kívül egyetlen meghatározó játékos sem ment el, igaz, az érkezők névsora - Luis García, Armando Sá, Juanfran, Zabaleta, Ito, Riera, Eduardo Costa - annyira nem veretes.

Sevilla (6.)
A piros-fehérek elképesztő javuláson mentek keresztül, amióta José Maria del Nido átvette a klub irányítását 2002-ben. A korábban a másodosztályba vissza-visszacsúszó Sevilla sorrendben másodszor vitézkedhet az UEFA-kupában, igaz, a sikeredző, Joaquín Caparrós a Deportivóhoz szerződött a nyáron. A helyét Juande Ramos vette át, akinek ugyan nincs nagy tapasztalata ekkora egyletnél, ám kiváló játékoskerettel dolgozhat. Első pillantásra persze úgy tűnhet, hogy a csapat Júlio Baptista távozásával meggyengült, ám a "Fenevad" helyett érkezett Luis Fabiano, Saviola és Kanouté, továbbá Maresca és Palop is.

Deportivo (8.)
Nagytakarítást ugyan nem tartottak a galíciai gárdánál, ám Javier Irureta edzőtől hét szezont követően búcsút vettek. A klub eddigi hat trófeájából négyet szerző szakvezetőt Joaquín Caparrós váltotta, aki ugyan az elmúlt két évben az európai kupaporondig vezette a Sevillát, ám feltehetően még nem a most rajtoló bajnoki idényre rakja össze az új "Super Deport". A keret nem gyengült, de az anyagiak hiányában számottevően nem is erősödött, ráadásul az Intertotó-kupa döntőjében a Marseille kiejtette a csapatot, így a kontinensről befolyó pénzről le kell mondania.