Semmit sem akart még ennyire

- A verseny után csalódott és ideges volt. Jobban van már?
- Persze, sokkal. Belegondoltam a történtekbe, és rájöttem, sokkal rosszabb is lehetett volna - ha mondjuk elesek, vagy ilyesmi. Csak hát annyira készültem erre a versenyre, talán jobban, mint eddig bármire az életemben. Erre mi történt? Kínlódás volt a verseny, nem esett jól a motorozás.

- Tényleg annyira kezelhetetlen volt a KTM?
- Igen. Csúszkált a gumi, nem tudtam kontrollálni, hogy mi történik. Találtam egy olyan felvételt az interneten, amelyen tisztán látszik, hogy menet közben, kétszáz kilométeres sebességnél a kuplung holtjátékát állítom a kezemmel. Amikor a szurkolók kedvéért kicsit füstöltettem a gumimat, csak enyhén húzhattam a gázt, és a lábammal tartottam viszsza a motort, hogy ne induljon el.

- Kielemezték a hibákat?
- Nem. A csapat összepakolt, elindult haza, és én is így tettem. Végül is mindegy, mi történt, egyszer belefért, hiszen az idény során eddig egyetlenegyszer sem volt technikai problémánk. Csak azt nem értem, hogy miért pont Brnóban kellett megtörténnie.

- Nem hozott szerencsét a nemzetiszínű ruha és a sisak.
- Hát nem. A ruhát egyébként valószínűleg elárverezik, a sisakra meg már lecsapott a testvérem, úgyhogy ezen nem fog múlni a jövőbeni szerencsém.- Tudom, és nagyon jólesik. A verseny után jöttünk haza az autópályán, megelőzött egy kocsi, és a benne ülők észrevettek a lakóbusz jobb oldali ülésében. Gyorsítottak, aztán kiszálltak a kocsiból, és amikor elhaladtunk melletünk, elkezdtek hullámozni az út szélén. Meghatódtam.

- Hogyan tovább? Mi van a 250-es KTM-szerződéssel?
- Egyelőre semmi, de remélem, napokon belül eldől, hogy mi lesz velem jövőre. Az előszerződés megvan a jövő évre, remélem, hogy minden rendben lesz. A mostani kilencedik hely nem lehet oka semminek, ráadásul a kedvenc versenyeim következnek, Motegiben például általában jól szoktam menni. De a történtek után jobb, ha inkább nem is mondok semmit. ---- T ---- A