Arany, huszonnyolc év múltán

Kökény szerint nincs főnök a hajóban
- Fogalmam sem volt, hogy mi nyertünk vagy a németek, de bevallom, annyira kihajtottam magam, hogy a rosszulléttel küzdöttem, szürke foltok ugráltak a szemem előtt, és csak arra tudtam összpontosítani, hogy ki ne essek a hajóból - ismeri el Kökény. - Gabi ezzel szemben még fiatal, energikus, jól felkapta a vizet, egyre csak azt hajtogatta, hogy elszúrtuk, a németeket írták ki. Aztán - ki tudja mennyi idő múlva - a mérlegelő sátor felől bekiabáltak, hogy megvan, mi nyertünk, meg hallottuk, hogy a szurkolótábor is elkezdett minket ünnepelni. Piszok rossz érzés lett volna ilyen kicsivel lemaradni az aranyról. Persze, elcsépelt mondás, az ezüst is szép, de azért őszintén szólva ég és föld a különbség.

- Az Eb-n is iszonyatos hajrát indítottak, mégsem sikerült befogni a románokat. Mi volt a különbség a két futam között, a végeredményt kivéve?
- Az, hogy Poznanban óriási hullámokon kellett magunkat átverekedni. Sajnos az elején nagyon elengedtük a románokat, aztán megpróbáltuk többször is megindítani a hajót, de mindig befúródott az orra egy hullámba. Nem túlzás, a hasammal vágtam a vizet, egyszer egy jó nagy kortyot nyeltem is. Zágrábban azért jobban odafigyeltünk az elején, mentünk a többiekkel a mezőny elején, no meg vihar sem volt. Már Poznanban is nagyon szerettünk volna nyerni, de utána azt mondtuk, nem baj, majd a vébén pótoljuk. Csak azért is. Sikerült.

- Hogy kezdődött, hogyan is ültek össze?
- Tavaly az Eb-n ötszázon a négyesben már szerepeltünk együtt, én ültem a második, ő a negyedik lyukban. Aztán én megszereztem ezren az egyes indulás jogát az olimpián, de Athénban csak hatodik lettem, s akkor több szakember is azt mondta, túl kemény az egyes, miért nem próbálkozom párossal? Így jöttünk össze, ebben az évben pedig már igazán összeértünk, s azt hiszem, hogy az arannyal feltettük a pontot az i-re.
-
Ön hét évvel idősebb, vezérevezős. Ki a "főnök" a hajóban?
- Azt hiszem, remélem Kucsi is így van ezzel, hogy nincs főnök, egyenrangúak vagyunk, és igyekszünk odafigyelni egymásra.

- Folytatás?
- Szerintem, ami jól működik, nem kell megbontani, szeretnék továbbra is párosban menni, de vannak más lehetőségek is, majd a szabadság után leülünk átbeszélni a továbbiakat.

- Jöhet a jól megérdemelt nyaralás!
- Kucsi Kammererékkel még a vébé után Vir szigetén, Horvátországban lubickolt egyet. Úgy volt, hogy a barátnőmmel mi is oda megyünk Zágrábból, aztán kiderült, neki dolgoznia kell. De sebaj, kitaláltuk, hogy szeptember közepén egy londoni utazással kárpótoljuk magunkat. ---- - Vége a nyaralásnak?
- Sajnos - nevet Kucsera Gábor. - Kammerer Zoltánnal ráhúztunk még pár napot az Adrián, éppen most repesztek az autópályán hazafelé, majd ügyeket intézek, hiszen szeptember közepén Ráckevén elkezdjük a felkészülést.

- Ilyen korán?
- Nincs mese, a jövő évi szegedi világbajnokság sikere érdekében mindent meg kell tenni.

- A címvédésre gondol?
- Gondolok én mindenre, de egyelőre nem tudom, hogyan alakul majd a következő év. Tudja, sok függ a válogatási elvektől, attól hogy a kapitánynak milyen elképzelései lesznek. Természetesen a zágrábi győzelem megerősített abban, hogy érdemes volt összeülni Kökény Rolanddal, de az is lehet, hogy jövőre inkább a négyeshajóban, vagy mondjuk egyesben tűnök majd fel a Maty-éren.

- Az egyes egyértelműen nagyobb presztízs a páros hajónál. A csapathajóról is így vélekedik?
- Bevallom, nagy kihívás lenne. Kíváncsi vagyok rá, hogy mire lennék képes a négyes tagjaként. Persze minden számhoz elsősorban arra van szükség, hogy egyénileg felkészült legyek, megfelelő formába kerüljek.

- Ez az idén tökéletesen sikerült. A májusi szolnoki tájékoztató eredményei már előre jelezték, hogy a nyáron nagyot robbanthat…
- Igen, akkor mindkét párost megnyertük, ráadásul ezer egyesben legyőztem Benkő Zoltánt és Vereckei Ákost is. Ezért, no és a junior-világversenyeken elért győzelmeim alapján is mondom, hogy az egyesről sem tettem le.

- Térjünk kicsit vissza a Jarun-tavon történtekre. A célbaérés után borzasztóan dühösnek tűnt…
- Az is voltam. Azt gondoltam, hogy elvesztettük, ráadásul, amikor felnéztem a kivetítőre, a német egységet mutatták, pedig úgy éreztem, hogy kétszáz méternél legalább fél hajónyi az előnyünk. Aztán száznál kezdtünk fáradni, sőt, a hajó is dőlni kezdett, így azt mondhatom: valóban bravúros ez az aranyérem.

- Akkor nem is számított rá?
- Most nagyképűnek tűnhetek, de számítottam rá. Persze az elő- és középfutamban elért eredményeink nem ezt mutatták. Kammerer Zolival ötszáz méteren sokkal jobban mentünk az előcsatározások során, mint Rolanddal. Aztán a döntőben fordult a kocka.

- Lehet, hogy önt fel kell pörgetni?
- Lehet. Például ez a világbajnoki cím tökéletes motivációt jelent, igazán nagy lendületet ad a folytatáshoz. Az pedig külön büszkeséggel tölt el, hogy huszonnyolc évvel a Bakó, Szabó páros sikere után szereztünk ismét aranyérmet ezen a távon. ---- "Lyukas" szám. Legalább is ennek nevezhetjük a párosok 1000 méteres számát. Ugyan világbajnoki érmekből nem szenvedtünk azért nagy hiányt, nyerni nem sokszor sikerült. A Kökény, Kucsera kettős 28 esztendő, az 1977-es, szófiai Bakó Zoltán, Szabó István alkotta egység dicsősége után nyert újra vb-aranyat ebben a számban Magyarországnak.

A világbajnoki érmek K-2 1000 méteren
1954, Macon 1. Mészáros István, Mészáros György
1966, Kelet-Berlin 3. Cseh Ferenc, Hazsik Endre
1973, Tampere 1. Deme József, Rátkai János
1974, Mexikóváros 1. Bakó Zoltán, Szabó István
1975, Belgrád 3. Deme József, Rátkai János
1977, Szófia 1. Bakó Zoltán, Szabó István
1978, Belrád 3. Bakó Zoltán, Szabó István
1979, Dusiburg 2. Bakó Zoltán, Szabó István
1989, Plovdiv 3. Adrovitz Attila, Berkes Zoltán
1990, Poznan 3. Szabó Gábor, Petrovics Béla
1991, Párizs 3. Angyal Ákos, Petrovics Béla
1994, Mexikóváros 3. Beé István, Szijjártó István
1998, Szeged 3. Ádám Attila, Veréb Krisztián
2001, Poznan 2. Bártfai Krisztián, Veréb Krisztián
2002, Sevilla 3. Vereckei Ákos, Veréb Krisztián
2005, Zágráb 1. Kökény Roland, Kucsera Gábor