Az elefántok már a spájzban

Pillanatnyilag azonban semmivel sem adnánk nagyobb sanszot a harmadik variációra. A csoportot kétpontos előnnyel vezető "elefántok" kitűnő csapattá kovácsolódtak össze a kvalifikációs sorozatban. Hazai pályán még gólt sem kaptak - összesen is csupán hármat a nyolc meccsen, ami az egész mezőnyben példátlan -, lőttek viszont egy tucatot. Eddig minden riválisuk (Egyiptom, Szudán, Líbia, Benin) vereséggel távozott Abidjanból, meg vannak tehát győződve róla, hogy a kameruniak sem fognak jobban járni.

Szó, mi szó, az oroszlánok egy ideje valóban nem tűnnek szelídíthetetlennek, de még mindig veszélyesek. Hogy mást ne mondjunk, az elefántcsontparti válogatott egyetlen vereségét éppen Yaoundéban szenvedte el, bár a 80. percig remekül tartotta magát. Továbbá azt se felejtsük el, hogy a babonás elefántcsontparti futballszurkolók - vagyis vélhetően a többségük - gyakran emlegetik a "kameruni átkot". Ezzen azt értik, hogy noha legjobbjaik tíz próbálkozásból ötször megverték Kamerunt, a két fél legfontosabb mérkőzései szinte mind rosszul sültek el a számukra. Kikaptak az 1984-es, hazai pályán rendezett Afrikai Nemzetek Kupájának negyeddöntőjében, két évvel később, a négy között, majd a 2002-es torna csoportkörében is. Egyedül az 1992-es kontinensbajnokság elődöntőjében tizenegyesekkel kicsikart továbbjutásra emlékezhetnek szívesen (akkor a végső győzelem is meglett Ghána ellen, ugyancsak tizenegyesekkel).

A nyugat-afrikai országban persze annál nagyobb a felbuzdulás most, hogy a válogatott éppen a nagy rivális kárára harcolhatja ki története első világbajnoki szereplését. (Korábban sohasem fordult elő, hogy két fordulóval a vb-selejtezők vége előtt jó esély legyen a sikerre: az 1994-es viadalt megelőzően is végig Nigéria mögött loholt az együttes.) Már régen elfogyott az összes jegy, az illetékesek felújították a Felix Houphouet Boigny egykori államelnökről elnevezett 45 ezres stadion gyepét, új sajtópáholyt és orvosi szobát építettek.

A leghiggadtabb ember vélhetően maga a szövetségi kapitány, Henri Michel. Nála jobban kevesen ismerik a kameruni labdarúgás erejét, hiszen több éven át irányította a zöld mezeseket, többek között az 1994-es vb-n. "Nagyszerű csapattal lesz dolgunk. Bőven van a játékosaikban annyi ambíció, hogy győzni jönnek hozzánk. Felkészülhetünk rá, hogy a lehető legjobbat kell nyújtanunk" - figyelmeztetett a francia szakember, aki egy honfitársát, Robert Nouzaret-t követte a kispadon.

Ambícióban tényleg biztosan nincs hiány a vendégeknél, mindazonáltal az aktuális csillag, Samuel Eto’o attól sem riad vissza, hogy pluszmotivációt kínáljon a társainak. Kijelentette, saját pénzéből mindenkinek extraprémiumot ajánl arra az esetre, ha diadalmaskodnak az abidjani derbin. Eközben Carlos Kamenit, az Espanyol nemrégiben még ajnározott kapusát a szakvezető, Artur Jorge kizárta a keretből, mert a minap nem utazott el a franciaországi edzőtáborba. A helyére a Panathinaikosz új szerzeménye, Pierre Ebede Owono került, de a meccsen feltehetőleg Souleymanou Hamidou fog kezdeni. A portugál tréner szintén behívta Modest Mbamit, a Paris SG középpályását, aki még Winfried Schäferrel veszett össze, ezért hosszabb ideje nem játszott a nemzeti tizenegyben.

Az elefántcsontpartiaknál bezzeg nincs semmiféle ellentét, ráadásul a névsort böngészve kiderül, hogy Michel kimondottan nívós társulatból válogathat. A vitathatatlan vezéregyéniség, Didier Drogba (lásd keretes írásunkat) mellett olyanok állnak rendelkezésre, mint Aruna Dindane, a Lens, Bonaventoure Kalou, a Paris SG, Bakari Kone, a Nice, Cyril Domoraud, a Panioniosz, Abdoulaye Meite, az Olympique Marseille vagy Gilles Yapi Yapo, a Nantes játékosa. Az egység részben annak köszönhető, hogy a keret fele valaha együtt futballozott az ASEC Abidjan korosztályos csapataiban. ---- Alighanem minden feltörekvő válogatottnak szüksége van egy nemzetközi szinten is fajsúlyos figurára, aki szükség esetén a hátán viszi a többieket. Az elenfántcsontpartiaknál is találunk ilyet, Didier Drogbát, a Chelsea klasszis csatárát. Hogy nagyon is alkalmas erre a felelősségteljes szerepkörre, azt fényesen bizonyítja a nyolc kvalifikációs összecsapáson termelt hét találata. Ez pedig csaknem a fele a válogatott által összesen szerzett 15 gólnak. Jellemző adat, hogy az "elefántok" mindössze egyszer tudtak úgy nyerni, hogy Drogba nem talált a kapuba.

Az abidjani születésű támadó egyébként hosszú, mérsékelten sikeres utat járt be, míg a világ jelenleg legjobb anyagi lehetőségekkel büszkélkedő klubjához igazolt. Amolyan későn érő típus, hiszen húszéves korától öt idényen át két kis francia egyletnél volt alig ismert futballista - eleinte a jobbhátvéd (!) posztján. Finoman fogalmazunk, ha azt írjuk, a másodosztályú Le Mans-nál nem keltett nagy feltűnést a ténykedése, és eleinte az élvonalbeli Guingampnál sem váltotta meg a világot. A 2002-2003-as évadban elért 17 bajnoki góljára aztán felfigyelt a Marseille, de egy évnél tovább nem volt képes megtartani. Az UEFA-kupa-döntőig tartó menetelés során Drogba úgy játszott, hogy azzal még a Chelsea szerfölött igényes új vezetőedzőjét, José Mourinhót is meggyőzte. Tavaly nyáron a londoni klub senkire sem költött annyi pénzt, mint rá.

Talán éppen ezért okozott némi csalódást az utóbbi időben elkényeztetett Chelsea-drukkereknek. Az előző évad második felében állítólag egy gúnyos rigmus is gyakran felhangzott a Stamford Bridge lelátóin, amely arról szólt, hogy mennyire fölösleges volt ennyi pénzt - 36 millió eurót - kidobni Drogbára. Ami azt illeti: tényleg nem jutott tovább 11 bajnoki gólnál.

Az új idényt viszont mesésen kezdte, egyelőre nem lehet rá panasz. Duplájával kaparintották meg a kékek a Community Shield néven ismert Angol Szuperkupát, majd megint ő volt eredményes az Arsenal elleni Premiership-rangadón. Volt már angol bajnok és Ligakupa-győztes, éppcsak a válogatott siker hiányzik neki. ---- A vb-debütálásra áhítozó Elefántcsontpart mellett másik három csoportban is olyan válogatott vezet - Angola, Ghána, Togo -, amely még sohasem jutott ki a legnagyobb futballeseményre. A 2002-es résztvevők közül viszont egyedül Tunéziának (5. csoport) áll jól a szénája. A tunéziaiak szombaton, Nairobiban a földrész történetének első zárt kapus országok közötti találkozóján lépnek fel. A büntetést a kenyaiak azért kapták, mert legutóbbi, Marokkó elleni mérkőzésükön rendbontás volt a nézőtéren, egy 15 éves fiú belehalt a sérüléseibe.

Az angolaiak sorsa a saját kezükben van: ha nem veszítenek pontot Gabon, illetve Ruanda - a 4. csoport 4. és utolsó helyezettje - ellen, Nigéria semmiképp sem fogja tudni megelőzni őket, ami legalább akkora meglepetés lenne, mint Kamerun esetleges kudarca. Az Algériába látogató nigériaiak balszerencséjére Jay-Jay Okocha nem léphet páyára.
Az 1. csoportban Togo abban a kényelmes helyzetben van, hogy a sereghajtó Libériát fogadja, míg az egy, illetve két ponttal mögötte álló Zambia és Szenegál egymás ellen játszik. Ha netán vereséget szenvednek, akkor a három éve, a Távol-Keleten negyeddöntőt vívó szenegáliak elbúcsúzhatnak álmaiktól.

A 2010-es vb leendő házigazdája, Dél-Afrika pedig Ghána remeklésének eshet áldozatul. Ehhez csupán annyi szükségeltetik, hogy a négyszeres Afrika-bajnok hozza az Uganda, aztán a Zöld-foki-szigetek elleni találkozót.