A futballban volt az egység

"Nem, már nem a Wolverhampton a klubvilágbajnok!"
Általános vélekedés szerint erre a szalagcímre vezethető vissza az európai kupasorozatok kezdete. A fenti idézet a francia sportlap, a L’Équipe 1954. december 16-án megjelent számából való, a cikk szerzője Gabriel Hanot, az újság főszerkesztője volt. A korábbi francia válogatott futballista, illetve néhány kollégája azt követően ragadtatta el magát, hogy Stan Cullis, a Wolverhampton Wanderers menedzsere a Szpartak Moszkva (4:0), majd a Budapesti Honvéd (3:2) december 14-i legyőzését követően kijelentette: "Itt vannak ők - a világbajnokok!"

Két nappal később jött a reakció a franciáktól. "Jobb lenne megvárni, amíg a Wolves elutazik Moszkvába és Budapestre, hogy bizonyítsa a legyőzhetetlenségét, de ha az angolok ilyen biztosak a futballhegemóniájukban, itt az ideje, hogy létrehozzunk egy európai tornát" - írta Hanot, és hogy ne csupán üres szólamnak hasson ez, letett az asztalra egy, a kollégájával, Jacques Ryswickkel közösen kidolgozott javaslatot. A terv lényege az volt, hogy 14-16 résztvevővel indulna egy sorozat, amelynek a televíziók vagy a sportlapok által szponzorált mérkőzéseit hétköznapokon, de este játszanák, hogy a munkások is részesülhessenek a futballélvezetben.

A L’Équipe bajnoki rendszert képzelt el, azonban a klubokkal való konzultációját követően a kieséses rendszer mellett voksolt, hogy a mérkőzésszám ne legyen elviselhetetlenül magas. A lap 16 csapattal szerette volna elindítani a szériát, de mivel visszalépésekre is számított, végül 18 klubhoz, illetve a nemzeti szövetségükhöz postázta meghívóit. Az invitálásnál nem volt fő szempont, hogy a csapat hazája bajnoka legyen, így végül a következő klubokhoz mentek el a meghívók: Rot-Weiss Essen (NSZK-beli), Chelsea (angol), Rapid (osztrák), Anderlecht (belga), KB Köbenhavn (dán), Hibernian (skót), Real Madrid (spanyol), Stade de Reims (francia), Flamengo Holland Sport (holland), Budapesti Honvéd (magyar), Milan (olasz), Sporting (portugál), Saarbrücken (nyugatnémet), Malmö (svéd), Servette (svájci), Spartak Sokolovo Praha (csehszlovák), Dinamo Moszkva (szovjet), Partizan (jugoszláv).

Az UEFA március 2-án tartotta az első, alapszabály-alkotó kongreszszusát Bécsben, a L’Équipe munkatársai itt vezették elő a javaslatukat, és bár nem kaptak teljes támogatást (például az első főtitkár, Henri Delaunay mellett a magyar tag, Sebes Gusztáv sem érdeklődött igazán a projekt iránt), hozzájárultak, hogy belevágjanak a szervezésbe. 1955. április 2-án tartották azt a tanácskozást, amely meghozta az áttörést: még gazdasági téren is sikerült megállapodást kötni, eldöntötték, hogy szétosztják a bevételeket, Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnökének javaslatára 50-50 százalékban (az eredeti elképzelések szerint 1000 dollárt kapott volna a vendégcsapat, az összbevétel 60 százaléka illette volna a hazai együttest, a fennmaradó rész pedig különböző alapokba folyt volna be).

A maratoni tanácskozás végén pontosították a résztvevők névsorát is. Négyen (Budapesti Honvéd, Flamengo Holland Sport, Malmö, KB Köbenhavn) kiestek, a helyüket a Budapesti Vörös Lobogó (magyar), a PSV (holland), a Djurgarden (svéd) és az Aarhus (dán) foglalta el, a keleti blokkból érkező két együttest, a Dinamo Moszkvát és a Spartak Sokolovo Prahát tartaléknak minősítették, a Chelsea az angol bajnokság menetrendjével való összeférhetetlenség miatt visszalépett, a helyét a lengyel Gwardia vette át.

Május hetedikén újabb helyről érkezett zöld jelzés, a FIFA hozzájárult a viadal megrendezéséhez, azzal a kitétellel, hogy a név nem lehet Európa-kupa, mert azt fenn kell tartani egy későbbi, a válogatottak számára kiírt sorozatnak. Legyen inkább Bajnokcsapatok Európa-kupája… Május 17-én megtartotta az első ülését a BEK végrehajtó bizottsága, négy nappal később végleges lett a tagok névsora is, egy magyarral, az alelnök Sebes Gusztávval.

És ezen az összejövetelen eldöntötték, hogy a sorozat a portugál Sporting, valamint a jugoszláv Partizan mérkőzésével, szeptember 4-én kezdődik.

A többi pedig már történelem. ---- A ---- B