Diego Martin Forlan Corazo

nemzetisége:
uruguayi-spanyol
51/20
születési hely:
Montevideo
ideje:
1979.05.19.
pozíció:
jobb oldali középpályás, csatár
magassága:
172 cm
súlya:
75 kg
korábbi klubjai:
Danubio, Independiente, Manchester United, Villarreal
sikerei:
argentin bajnok (2001), angol bajnok (2003), FA-kupa-győztes (2004), Intertotó-kupa-győztes (2004), U-21-es vb-résztvevő (1999), Copa America-bronzérmes (2004), Copa America-résztvevő (2007), vb-résztvevő (2002), európai Aranycipős (2005), az Év csapatának tagja Spanyolországban (2005), spanyol gólkirály (2005), az Év dél-amerikai játékosa Spanyolországban (2005), spanyol bronzcipős (2007)


Diego Forlán egyike Alex Ferguson nagy meglepetéseinek: először afölött csodálkoztunk, hogyan adhat egy ismeretlen játékosért 6 millió eurót, azután azért, hogy egy ilyen drága játékosnak miért kell 27 mérkőzést várnia első góljára, utána pedig amiatt, hogy a nem túl szépen bemutatkozó uru csatár milyen gyönyörű és fontos gólokat kezd el hirtelen rugdosni – az adóhatóság pedig ezért nyitotta tágra szemeit, mert Sir Alex fiának cége saját zsebre tevékenykedett Diego átigazolása körül…

A kis Forlánnak volt kitől megtanulnia mesterségét, hiszen nagyapja, apja és két nagybátyja is profi futballista volt, s a legmesszebbre talán az 1974-es világbajnokságon is pályára lépő Libertadores Kupa-győztes és négyszeres brazil bajnok apuci vitte, míg a többiek "csak" az Independiente játékosai voltak. Diego édesapja egykori klubjában, a montevideói Penarolban kezdett el játszani, majd a Danubióban (onnan került ki a juvés Oliveira és Zalayeta is) fordult meg egy rövid időre, mielőtt a családi kapcsolatok révén az argentin Independientébe igazolt volna. Az 1998-as Aperturában (a bajnokság nyitánya) mutatkozott be a felnőttek között, s a záró szakaszban, a Clausurában már a csapat meghatározó embere volt a maga hét találatával. Az 1986-os VB döntő gólját szerező José Burrachaga edzette gárdában olyan kiváló társai voltak, mint az argentin válogatott Rotchen, a gólkirály Calderón, Guerrero, ill. a ma már Spanyolországban játszó remek csatár, Turdó, a védő Amaya s a ma is válogatott Milito-testvérpár, akikkel anno az ifiben is együtt játszott!

21 éves korában valósággal berobbant hősünk az argentin futballba: a szélső középpályásként debütáló Diego középcsatárrá lépett előre, s először 18, majd 12 góllal segítette argentin bajnoki címhez a "függetlenségieket". Erre már az öreg kontinensen is felfigyeltek: ügynökei Angliába vitték, s próbajátékokon győzte meg a Middlesbrough vezetőit arról, hogy érdemes őt leigazolni. Már majdnem aláírták a szerződést, amikor váratlanul bejelentkezett érte a Manu, akiknek jó kémei lehettek, mert összesen 12 millió eurót áldoztak az ismeretlenségből előtűnt ifjúra: ennek felét az Independiente kapta, másikat Diego a négyéves szerződése alatt. A vörösöknél hamar a kezdő tagja lett - ha már egy vagyont áldoztak rá -, de amíg Nils nagyüzemi mértékben termelte a gólokat, addig Forlán 27. fellépéséig várhatott első gólörömével! Kapott is a közismertem kőkeményen bíráló sajtótól ő és Fergie eleget, hideget és meleget...

2002-ben Diego pályára lépett az ázsiai világbajnokságon, de csak egyetlen félidőt kapott, igaz, ekkor remekül játszott s még egy gólt is lőtt Szenegália ellen. 2003 tavaszán visszakerült régi posztjára, jobb oldali középpályásnak, de végre megtalálta rég elveszettnek hitt góllövő cipőjét, akár csereként beállva is képes volt mérkőzést eldönteni. A következő szezonban már nem örvendhetett ilyen jó formának, pedig Fergie több poszton is kipróbálta, de mindhiába. Sokan amondók voltak, hogy csak kicsúszott volt a tavalyi remeklés, s picikét többet várna az emberfia egy 12 millió eurós csatártól – a vezetőség szerette volna őt 2004 nyarán legalább kölcsönbe odaadni valakinek, ám sokáig még ingyen sem kell senkinek... Ferguson nyíltan meg is mondta neki, hogy Ruud és Saha miatt csak a kispadon talál számára helyet, ráadásul később érkezett Rooney és Smith is, azaz nagy jövő nem állt Diego előtt Manchesterben.

Nyár végére némi meglepetésre a középcsapati szerepkörből kitörni készülő spanyol Villareal CF igazolta le alig három millió euróért, s elképesztően jót tett nekik e váltás: a válogatottságot egy időre elmondó uruguayi ék szárnyakat kapva heroikus küzdelemben, Eto'ót a bajnokság legvégén lehajrázva gólkirály lett, a sárga tengeralattjárókat a BL-be vezette és bekerült az Év csapatába Spanyolországban és Európában is! Az Henryval együtt európai Aranycipőt kiérdemlő támadó azonban nem tagadta meg "hektikus múltját": ősszel végig formán kívül futballozott, a BL-ben a Benfica ellen meg is sérült, majd a novemberi Ausztrália elleni otthoni világbajnoki pótselejtezőn a 19. percben le kellett cserélni őt térdsérülésének kiújulása miatt. A szalagszakadás miatt egyhónapos pihenőre kényszerített támadó legalább ráért betegágyán foglalkozni az Arsenal ajánlatával, ugyanis Wenger szeretné egy csapatban látni a két aranycipőst, őt és Henryt.

2002-ben egy érdekes nyilatkozatot tett: annak idején legfőképpen azért szeretett volna menő labdarúgóvá válni, hogy segíthesse családját nővére rengeteg pénzbe kerülő orvosi kezelésében - Forlán még kisgyermek, alig tíz éves volt, amikor egy balesetben megbénult Alejandra, vőlegénye pedig meg is halt…