Túl az első néhány napon – Vadócz Krisztián a Budapest Honvédtól szerződött a Penarolba, így a Nemzeti Sport kíváncsi volt, milyenek a 42-szeres válogatott középpályás tapasztalatai.
Vadócz Krisztián eddig tíz országban és 12 klubban – Franciaországban (Auxerre), Skóciában (Motherwell), Hollandiában (NEC, kétszer), Spanyolországban (Osasuna, Deportivo Alavés), Dániában (Odense), Indiában (Pune City, Mumbai City), Svájcban (Grasshoppers), Ausztráliában (Perth Glory) és Hongkongban (Kitchee, kétszer) – futballozott külföldön, jelenleg Uruguayban (Penarol) légióskodik. Vadócz Krisztián Európa, Ázsia és Ausztrália után ezúttal Dél-Amerikában is játszhat. |
„Ha új helyre kerülsz – márpedig ha valaki, én tudom, milyen érzés ez –, mindig a pozitív elemekre figyelsz, nem arra, hogy például miért nincs normálisan felfújva a labda – mondta Vadócz Krisztián, az uruguayi klub 34 esztendős játékosa, aki tizedik országban és tizenkettedik klubjában futballozik légiósként. – Tisztában voltam azzal, hogy jó formában érkezem, hiszen a karácsonyi időszakban is rendszeresen futottam a Margitszigeten a nulla fokban, s megfordultam néhányszor a Duna Arénában is – nálam sokkal jobb úszókkal találkoztam, nem hazai terep az a sportág nekem, de életben maradtam… A magyar időjárás után az uruguayi más, itt jelenleg huszonöt Celsius-fok körüli a hőmérséklet, s a páratartalom is teljesen normális. A szurkolók pedig… Elképesztő! Azt mondták a helyiek, hogy a fél ország Penarol-szurkoló, s ezt tapasztalom is, hiszen úgy járnak-kelnek Montevideo utcáin, hogy büszkén viselik a klub mezét. Azt hittem, inkognitóban érkezem Uruguayba, de a reptéren is sok szurkoló és újságíró várt rám, itt majdnem mindenkinek az élete a futball, tényleg megőrülnek érte. Ha csak kiteszem a lábam a hotelből, már megállítanak, hogy készítsünk egy képet, vagy csak sok sikert kívánnak és lepacsiznak velem. Én pedig mindig azt mondom, várjanak még, hiszen nem is láttak itt futballozni. Bizonyítanom kell, hogy nem azért utaztam egy napot Európából, hogy mutogassanak rám, kézzel vezetem a labdát… Előbb azért nyerjünk néhány meccset, s nekem is menjen jól a játék. Valóban más a világ itt, hiszen az edzéseket is élőben közvetítik, megbolondulnak a futballért. Spanyolországban tapasztaltam valami hasonlót, de Uruguayban még fanatikusabbak a szurkolók. Korábban láttam néhány felvételt a Penarol-drukkerekről, csodás érzés ezt testközelből megtapasztalni.”
Vadócz elmondta, a legtöbb gyakorlat hasonló, mint Európában, így ez nem okozhat gondot neki.
„Nyilván apróbb különbségek akadnak, ezt tapasztaltam is a karrierem során, de ez így normális. Az, mondjuk, kicsit meglepett, hogy Diego Forlán vezetőedző stábjában tizenöt szakember kapott helyet – néha azt hittem, hogy az ellenfél jön velem szemben az edzésen, amikor rájöttem, ő is egy edző, őt nem kell kicseleznem… Ebből is látszik, profi klubról beszélünk. Nagy munka folyik, hiszen a csapat el akarja hódítani a Libertadores-kupát, és a bajnokságban is az aranyérem megszerzése a cél. Az előző idényben a második hely jutott a Penarolnak, azzal senki sem elégedett, aranyérmet kell szerezni. Forlán is nagyon ambiciózus, látom rajta, milyen felkészült, de ebben sincs semmi meglepő, hiszen ismerem, s tudom, micsoda karrier van a háta mögött. Természetesen beszéltünk már, ő azt kéri tőlem, legyek annyira labdabiztos, mint korábban, amikor együtt játszottunk a Mumbai Cityben és a Kitchee-ben, továbbá segítsem a fiatalokat. Megpróbálok eleget tenni a kérésének.”