Varga: szalmonella után arany

- Gondolom, az elmúlt napok történései, a nagy izgalmak után hétfő este nem kellett önnek mesét mondani az elalváshoz…
- Elég későn értem haza Vácról, és szinte azonnal az ágyba zuhantam, ám az időeltolódás miatt hajnali kettőkor kipattant a szemem és nem tudtam viszszaaludni - mondta Varga Tamás. - A nagy forgolódás közepette pont azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan elrepültek ezek a napok. Szinte még csak most érkeztünk ki Japánba.

- Utólag ezt mondja, a helyszínen azért lassan pereghettek a napok.
- Nem volt vészes, mindig lefoglaltuk magunkat valamivel. Az edzéseken és az előfutamok után is volt mit bütykölni a hajón.

- Pedig a beszámolók alapján remekül mentek. Az edzőjük, Kiss László is elismeréssel szólt a teljesítményükről, de azt is elárulta, hogy önök mindvégig elégedetlenek voltak.
- Nem tagadom, mindig találtunk valami javítgatni valót.

- Ez a lelkük megnyugtatásához kellett vagy valós problémáik akadtak?
- Is-is. Nyerni mentünk Japánba, és tényleg a maximumot akartuk kihozni magunkból és a hajóból. Éppen ezért az elő- és középfutamok után is változtattunk a hajó beállításán, nem akartuk, hogy a döntőben meglepetés érjen bennünket. Így utólag is azt mondom: igazunk volt.

- A verseny után azt nyilatkozták, hogy nagyon tartottak a dánoktól, pedig kívülről úgy tűnt, meglehetősen egysze-rűen nyerték meg ezt az aranyat.
- A Világkupa-versenyek alapján a dánok voltak a legfőbb riválisaink, de ugyanúgy szemmel tartottuk az olasz és a japán egységet is. Utóbbiról azt hittük, hazai pályán nagy meglepetésre lesznek képesek, de a bravúr elmaradt.

- Véleménye szerint az önök aranyérme bravúrszámba megy vagy papírforma eredmény született Gifuban?
- Hű, nehéz erre válaszolni. Tavaly az olimpia előtt azt mondtam, akár az éremszerzésre is képesek lehetünk, de azt is hangsúlyoztam, még nem értünk be teljesen, még legalább egy év kell ahhoz, hogy azt mondhassuk, összeforrott egység vagyunk.

- És most?
- Most összeforrott egység vagyunk. Ha edzésen olykor adódnak is gondjaink, a versenyeken mindig stabil formát tudunk nyújtani. Valóban beértünk, felnőttünk a feladathoz.

- Ön már kétezer-kettőben, a sevillai világbajnokság előtt úgymond érett versenyző volt. Könnyűsúlyú egypárban éremesélyesnek számított, ám a dunavarsányi madártej és a szalmonellafertőzés keresztülhúzta a számításait. Ez az arany kárpótolta önt?
- Persze, hogy kárpótolt. A világbajnokság előtt eszembe is jutott, hogy a sors most visszaadhatja mindazt, amit akkor elvett tőlem.

- És a java még csak most következik - vette át a szót Hirling Zsolt. - Az olimpia után leültünk Tamással és az edzőnkkel átbeszélni a pekingi játékokig előttünk álló időszakot, amelynek része volt ez a világbajnoki siker.

- Sokan ilyenkor hajlamosak megülni a babérjaikon…
- A győzelmünk után ez volt az első, amire az edzőnk felhívta a figyelmünket. Ô azt mondta, minden tekintetben van bennünk fejlődési lehetőség, de oda kell figyelnünk arra, hogy az olimpiáig kitartson a lendületünk. Nem szabad belefásulnunk a munkába, ugyanakkor nem lehet leengedni sem. Szeretnénk elkerülni a Pető, Haller kettős példáját, éppen ezért nagyon tudatosnak és körültekintőnek kell lennünk az elkövetkező években.

- Már konkrét terveik is vannak?
- Jövőre főként egyesben evezünk, ami nagyon jó alapot ad. A világbajnokságon természetesen párosban indulunk, de úgy edzünk majd, hogy ne unjuk meg egymást.

- Megeshet ez is?
- Nem csak fizikailag, idegileg is keményen megvisel minket a felkészülési időszak, de azt kell mondjam, Tamással nagyon jól kiegészítjük egymást. Noha én hat évvel fiatalabb vagyok nála és a habitusunk is egészen más, abszolút jól tudunk együttműködni. Ráadásul ő rendkívül rutinos evezős, így rengeteget tanulok tőle, no és az edzőmtől a tréningek során.

- Úgy hallottuk, az edzőjük, Kiss László nagyon keményen fogja önöket.
- Igazak ezek a hírek. A többiek olykor hülyének néznek minket az edzőtáborokban, hogy milyen edzésmennyiséget végzünk el. De látja, csak így működik. És az olimpiai győzelem érdekében még ennél többre is képesek leszünk. Sőt, az aranyért én még azt is vállalom, hogy Pekingre megszeretem a keleti konyha ízeit. Pedig a magyaros konyha rajongójaként ez hatalmas áldozathozatal tőlem!

---- A nemzetközi szövetség adatai szerint a gifui világbajnokságot összesen 47 ezer néző tekintette meg a helyszínen, ami kiugró látogatottság.

Mivel az evezőspályán úgynevezett "átfolyás" volt (a hajóknak a sodrás is besegített), így a meglehetősen felgyorsult hajók "világcsúcsidőket" értek el. A nemzetközi szövetség versenybizottsága azonban úgy döntött, hogy a Gifuban elért rekordokat, a nem megfelelő pályaviszonyok miatt nem hitelesíti.

Az új-zélandi válogatott, noha csak az éremtáblázat második helyén zárt, négy olimpiai számban elért győzelmével a legjobb nemzetnek bizonyult a világbajnokságon.

Két nagy bukásnak is szemtanúi lehettünk a versenyen: férfi egypárevezősben a németek világbajnoka, Marcel Hacker farönkre evezett, hajója is megsérült, így végül csak a hatodik helyen zárt. A németek női négypárevezős egysége sem járt szerencsével, hiszen legjobbja, a legendás Kathrin Boron elejtette evezőjét, így a vezető pozícióban lévő egységet könnyedén lépte le a brit hajó.

A világbajnokság legeredményesebb versenyzői a szlovénok ászai, Luka Spik és Iztok Cop lettek. A két sportoló, miután megnyerte a kétpárevezősök versenyét, a négypár küzdelmei után ezüstérmet vehetett át. ---- "Egyértelműen éremért jöttünk Japánba - mondta Melis Zoltán szövetségi kapitány. - A könynyűsúlyú csapat még rá is tett egy lapáttal, hiszen bátran bevállalta az aranyérmet. Boldog vagyok, hiszen beérett a fiúk egész éves munkája, és bár az elő- és a középfutamban nyújtott teljesítményük alapján már reménykedtünk az aranyéremben, a döntőben szenzációs teljesítményt nyújtottak. Rendkívül jó érzés, hogy a Haller, Pető páros után ismét van egy egységünk, amely a világ élvonalához tartozik."