Kiegyezne az ötödik ezüsttel

- Ön üdítő kivétel! Éremesélyeseink közül csak önnél nem kell orvosi helyzetjelentéssel kezdeni. Ritter Árpád kéztörés, Majoros István állandó gerincnyavalyái, Bárdosi Sándor bokaficam után élesíti formáját a vébére, önnél meg szerencsére semmi baj…
- Jaj, ne kiabáljuk el! A 2001-es patraszi vébé előtt a budapesti edzőteremben úgy nyitottam ki a lengőajtót, hogy kinyomtam az ablakot, és a szilánkok szétvágták az alkarom, spriccelt az artériámból a vér. Bármikor történhet valami őrültség…

- Komolyra fordítva, hogy sikerült a felkészülés?
- Rengeteget edzettem. Az elmúlt héten már átestem a ló túloldalára, annyira fáradt voltam, hogy csak az nem vert meg edzésen, aki nem járt arra. Elhajigált a török Yilmaz, a finn Ahokas, a cseh Vala, meg Branda Gyula is. De túl vagyok a holtponton, a regenerálódásnak, felfrissülésnek hála egyre jobban megy, a vébéig meg remélem, még jobb lesz.

- Nem csoda, ha fáradt volt, a kötöttfogásúak felkészülése erőltetett menetre hasonlított. Foglaljuk össze, merre is jártak!
- Májusban kezdtük a közvetlen vébéfelkészülést. Bükfürdői edzőtábor, Német Nagydíj, ja, ott meg, a sérülésekre visszatérve, szétrepedt a szemöldököm, három öltéssel kellett összevarrni, utána tatai edzőtábor a törökökkel meg a finnekkel, majd román verseny, kéthetes finnországi edzőtábor, lengyel verseny, újabb tíz nap edzőtábor Törökországban, magyar bajnokság és végül zárásként Tata.

- Végighallgatni is hosszú, hát még végigcsinálni…
- Augusztusban összesen hetvenkét órát voltunk Magyarországon, a finn tábor után, a török előtt, ezalatt épphogy csak megszáradtak a ruháink. Este, indulás előtt itthon még edzettünk egyet. Nem volt könnyű, de én az elvégzett munka mennyiségére esküszöm, úgyhogy zokszó nélkül güriztem, csináltam, amit Komáromi Tibi megkövetelt.

- Az Európa-bajnokságon vergődött, ahogyan ön nevezte, az elfuserált szumóban” nem érezte jól magát, azóta viszont visszatért a parter. Milyen eredmény születne a mostani szabályokkal az önt Várnában megtréfáló fehérorosz Artyuhin ellen?
- Nem szeretem a ha kezdetű elmélkedéseket. Mindenesetre a román versenyen Branda Gyula megverte Artyuhint, én meg utána Gyuszit a döntőben.

- Már csak egy nap van hátra a vébéig, milyen a hangulat a csapatnál?
- A szokásos, egy kis ugratásért nem kell a szomszédba menni. Már elterveztük, a vébé után milyen újoncavatáson esik át Kliment Laci, emlékeztetjük is mindennap: Lacika, készüljél! Persze, én sem maradok ki a jóból, Sike Bandi azt kérdezte tőlem a minap, örülnék-e, ha hazai pályán megnyerném az ötödik vébéezüstömet.

- És?
- Persze az aranynak jobban örülnék, de a mai kiegyenlített mezőnyben a második hely is nagy sikernek számítana, igaz, hazai közönség előtt nagyon nem jó érzés döntőt elbukni. Már nem pakolok magamra pluszterhet, mint például az athéni olimpia előtt, hogy mindenáron meg akarom nyerni az aranyat. Igyekszem minél jobban birkózni, minél tovább eljutni, hogy ez mire elég, az aznapi körülményektől, pillanatnyi apróságoktól, bíróktól függ. Én imádom a hazai versenyeket, kevésszer adatik meg egy birkózó életében, hogy ilyen nagy eseményen hazai szőnyegen küzdhessen, igyekszem kihasználni, ha lehet, élvezni, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

---- ARÉNA
Zsongó hangyabolyra hasonlít az aréna az utóbbi napokban, ahol a szervezők irányítása mellett munkások és önkéntesek hada készíti a színhelyet. Amint Struhács György versenyigazgató-helyettestől megtudtuk, elkészült a küzdőtér, pénteken már a színpad (itt lesznek a koncertek és az eredményhirdetés) és a küzdőtér megvilágításán, látványfények, effektusok előkészítésén dolgoztak, szombaton pedig a technikai főpróbát is megtartották, amelyen az informatikai rendszer is jelesre vizsgázott. A technika biztosítására csaknem 20 kilométer kábelt használtak fel. Helyükre kerültek a díszítőelemek, köztük mintegy száz cserepes tuja és ötven pálma is. Elhelyeztek a bírók, kisegítők számára 1800 széket is.

ZÁSZLÓK
Pénteken és szombaton felvonták a 98 résztvevő ország zászlaját, a magyar lobogót és a különböző protokollzászlókat - például a nemzetközi szövetségét, a FILA-ét - nem számítva.

SZŐNYEG ÉS SZAUNA
A versenyhelyszín területén üzembe helyezték” mind a tíz birkózószőnyeget. A vébé három szőnyegen zajlik majd, de négyet az edző- és hármat a bemelegítőteremben is leterítettek. A mérlegelés helyszínének közelében kiépült egy szauna is: ebben a kínzókamrában szabadulnak meg a versenyzők mérés előtt az utolsó dekáktól - immáron a test folyadékmennyiségéből. ---- Misi hozzáállása példaértékű a válogatottnál. Bár nehézsúlyú, zokszó nélkül csinálja a gyakorlatokat, mindig teljesíti a napi adagot, gyakran még pluszmunkát is végez. Hatalmas szerencséje van, hogy megint van földharc, az előző szabályok idején nagyon nem érezte jól magát, hiszen sohasem jellemezték a repertoárját az állásból véghezvitt akciók.

Most is elsősorban pörgetésből számíthatunk tőle pontokra, abban viszont nagyon jó. Általában jól védekezik, de a fordított emelésnél nagyon oda kell majd figyelnie, hogy ne aludjon el. Ő maga emelésre ritkán vállakozik, bár az utóbbi időbe azt is egyre sűrűbben alkalmazza. Igaz, ez a technika nem is jellemző a nehézsúlyra, viszont a kubai Mijain López elképesztő módon úgy emelgeti és hajigálja a riválisait, mintha hatvankilósok lennének.

Nagyon erős ez a súlycsoport is, rengetegen odaérhetnek a csúcsra. Ahogy Misi meséli, a finn Ahokas is kirobbanó formában van, rengeteget edzettek együtt az idén nyáron. Misi is esélyes rá, hogy felálljon a dobogóra, reméljük, a hazai közönség plusz-erőt ad neki.”

Sike András, olimpiai bajnok ---- 1962, Toledo. Kozma István a magyar birkózósport kiemelkedő alakja volt. A szó szoros és átvitt értelmében. Kétszeres olimpiai, háromszoros világ-, egyszeres Európa-bajnok nehézsúlyban a 198 centijével, 145 kilójával, ötvenes méretű cipőjével. A mindig mosolygós óriás először 1962-ben, az amerikai Toledóban nyert világbajnoki aranyat. A verseny előtt megroppant a térde, pokoli kínok gyötörték meccsről meccsre, mégis ellenállhatatlanul rohamozott a szovjet Roscsin és a német Dietrich ellen.

Kozma önmagát múlta felül a mérkőzésen - írta a döntőt követően a Népsport. - A magyar fiú vívta a világbajnokság utolsó mérkőzését. Én abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy mint FILA-elnökségi tag, én adhattam át az aranyérmet Kozmának. Hallatlanul boldogok voltunk mindannyian, könnyes szemmel hallgattuk a Himnuszt…” - tudósított a Népsportnak a legendás Matura Mihály.

Kozmának aztán átmenetileg megtört a lendülete, a következő évben csak ötödik lett a világbajnokságon. Azzal vádolták meg, hogy gyáván birkózott, a hatalmas tehetséget fegyelmi okok miatt kizárták a válogatottból. Ráadásul rendre előjött makacs térdsérülése. Tokióban is úgy nyert olimpiát, hogy közvetlenül az utazás előtt még járni sem tudott.

Azt mondják rólam, szerencsés fickó vagyok, ennek köszönhetem az eredményeimet. Hogy ilyen testi adottságokkal könnyű - nyilatkozta a sokszor magányos, érzékeny Kozma, az ország Picije. - Adottságok kétségkívül szükségesek, hatvankilós emberből sohasem lesz nehézsúlyú. De a kilókat meg kell szerezni, és amikor megvannak, fejleszteni is kell őket. Tokió előtt fekve-nyomásban ötvenkét tonna volt a napi adagom, kilencven-százhuszonöt kilós adagokban, ötös szériákban. Itthon nincs kivel edzenem, nekem súlyemeléssel kell megdolgoznom az eredményekért. Olyan vagyok, mint egy labdarúgó, aki labda nélkül gyakorolja a technikát.”

Pedig a nehézsúlyúakhoz képest igen sokfajta technikát alkalmazott.
Mindenért meg kellett küzdenie. Csatát vívott a szőnyegen robosztus ellenfeleivel - a szovjet Bogdannal, Roscsinnal, Smakovval, a cseh Kubattal, Kmenttel, a német Dietrichhel, a török Kaplannal -, a sérüléseivel, sokszor a válogatotton belül a hozzá közelállókkal is.

1966-ban visszatért Toledóba, ismét aranyérmet nyert, akárcsak egy évvel később a bukaresti világbajnokságon. 1968-ban - miután valaki rácsapta a kisbusz ajtaját a körmére, és műteni kellett, valamint ismét cipónyira dagadt a térde - ismét olimpiai aranyat nyert Mexikóvárosban.
Egy évvel később autóbalesetben életét vesztette a magyar birkózósport óriása…