Látványosabbak a pofonjai

- A televízióközvetítés alapján úgy tűnt, a döntetlennek is nagyon örült.
- És a látszat most nem is csalt! - válaszolta érdeklődésünkre Kótai Mihály. - Nehéz meccs volt, végigküzdöttük a tizenkét menetet, más jellemzőt nagyon nehéz lenne mondani a találkozóra. Kemény voltam, jól éreztem magam a ringben. Az elsőtől az utolsó pillanatig ütöttünk, szünetet is alig tartottunk. Az intést kicsit igazságtalannak tartom, ez hozta döntetlenre az egyébként remek hangulatú összecsapást.

- Meglepődött volna, ha vesztesnek hozzák ki? Az első két pontozó után még nem állt túl jól…
- Én akkor is úgy éreztem, megnyertem a meccset. Lujan többet ütött, de nem tudott eltalálni, az én ütéseim viszont látványos pofonok voltak. A sokk közeli ütésének döntő többségét meg levédtem, ami pedig eltalált, pici pofon volt.

- Ha nincs az az intés, meg is van a meccs.
- Mindketten szabálytalanok voltunk, Lujan fejelt, ütött vezényszó után, sajnálom, hogy a bíró úgy látta, engem kell megbüntetnie, ettől függetlenül én maradtam a világbajnok.

- Lehet, hogy azért büntette, mert kizárólag fogott, míg Lujan, szélesebb skálán mozogva, a szabálytalansági műfajokból kevesebbet adott elő?
- Direkt fogtam, ez része volt a taktikának. Visszatámadtam belőle, rápörögtem, melléfordultam, úgy ütöttem meg, és hasonlók. Lehet, hogy túl látványosak voltak ezek az akciók… Sajnos nehéz megállapítani, a bíró mit vesz figyelembe, amikor megítéli az intést. Akkor mérges voltam rá, lehet, hogy csúnyákat is mondtam neki, utána aztán Lujanon levezettem a haragomat.

- Az utolsó menet előtt milyen érzései voltak? Lehetett hallani, hogy az edzője, Veres László arra buzdítja, üssön minden szögből. Úgy érezték, elúszóban a találkozó?
- Szoros volt, de belülről nekem úgy tűnt, hogy ha csak két-három ponttal is, de megvan a győzelem. Szerintem az utolsó menet döntetlen lett, Lujan túl jól jött előre ahhoz, hogy azt mondjam, egyértelműen az enyém volt. De végig nehéz volt vele bokszolni, mert vagy nagyon közelről, vagy nagyon távolról kellett bunyózni, az ütőtávjában veszélyes lett volna mozogni. Jó meccs volt, az utolsó menetben pedig benne volt minden, ami egy ilyen címmérkőzésnek a velejárója.

- Kívülről úgy tűnt, nem akarnak vagy nem tudnak változtatni az előre megbeszélt taktikán, holott a várthoz képest Lujan kicsit mást bokszolt.
- Azért ez nehéz. Valamit mindig megbeszélünk előre, aztán a kivitelezés mindig rám hárul. Én pedig általában önfejűen döntök. Akkor, ott úgy éreztem, nem mozgok el, nem látványos, szaladgálós bunyót csinálok, hanem maradok, mert erősebb vagyok nála. Hittem magamban. Szerintem ez látszott is, mert végig ütöttem, de Lujan jó bokszoló, jó a rekordja, kellő rutinja van, és kemények voltak a visszatámadásai.

- Most mindenki elégedett? Az edző, a promoter (Krzysztof Zbarksi - a szerk.) és a bokszoló is?
- Én speciel magával az eredménnyel nem. Úgy éreztem, nyertem, persze, a legfontosabb, hogy a döntetlennel is világbajnok maradtam. A mérkőzés viszont nagyon jó volt, örülök, hogy bírtam erővel mindvégig.

Folytatás még az idén
Az edző és a menedzser nyilatkozata alapján Kótai Mihály az idén még egyszer ringbe lép, igaz, lehet, hogy nem címmérkőzésen. Nem sérültem meg, nem repedtem fel, a monoklik már felszívódtak, úgyhogy a jövő héten leülök a menedzsmenttel, és megbeszéljük a folytatást. Több mint biztos, hogy még bokszolok ebben az évben” - mondta Kótai. Veres László ehhez a következőket tette hozzá: Szerintem bokszolni fog, én is mindenképpen azt szeretném. Lehet, hogy nem címvédő mérkőzés lesz, majd meglátjuk. A menedzsmenten semmi sem fog múlni…”