Vitalij Klicsko Madár edzőtársa

- Ettől függetlenül jól érzem magam, fitt és problémamentes vagyok - mondta lapunknak a negyedik címvédő ütközetére készülő Madár. - Már a múlt héten is mozogtam kicsit Mario Veittel, akkor sem ment rosszul, most pedig már kifejezetten élveztem a bunyót. Fritz Sdunek edző is elégedett volt, főleg azért, mert már az elején kevés ütést kaptam. Persze, van még miben fejlődnöm.

- Mennyi maradt meg a legutóbb elvégzett munkájából? A tavasszal három hónapig készült, aztán az utolsó nap jött a betegség.
- Ha maradt is, nem sok. Volt szünet a két felkészülés között, aztán most mindent elölről kezdtünk. De nyomtalanul nem múlt, nem múlhatott el a három hónap, a technikai gyakorlatoknak például biztosan lesz hatásuk.

- Akár hosszabb távon is?
- Inkább azon, mert nem kimondottan Sahnoune-ra találtunk ki valamit, hanem általánosabb érvényűt. Mindig lehet tanulni, mindig lehet hozzátenni a repertoárhoz, én pedig abban a három hónapban sokat tettem hozzá. Pontosan nem tudom felidézni, miben léptünk előre, de majd jönnek az automatizmusok.

- És jön Amerika is…
- Én meg megyek szombaton. Fritz Vitalij Klicskóval dolgozik, neki ez jelentős anyagi bevétel, többet keres, mint az összes többi bokszolójával együttvéve. És nagy kihívás is, tudom, mit jelent neki, hogy az Egyesült Államokban egy nehézsúlyú világbajnok edzője lehet. Abszolút elfogadom és megértem őt, annak meg örülök, hogy nem akart egyedül hagyni Hamburgban. Persze hagyhatott volna, de nem lett volna nyugodt. Tele van a terem, csak Artur Grigorjannal dolgozhattam volna, de ő még az elején jár edzői karrierjének. Fritz úgy döntött, nem hagyja másra a világbajnokát. Tudom, át kell állni, kilenc óra az eltolódás, nyolc nappal a meccs előtt jövök majd vissza Európába, ezek elvesznek az energiámból, de a sok előny mellett ennyi hátrány belefér.

- Nincs önben félsz?
- Nincs. Az átállással nem szokott gondom lenni, de azért most még a szokásosnál is jobban vigyázok. Majd az utolsó amerikai napokban megpróbálok európai módon élni, úgy ébredni és feküdni, ahogyan itthon szoktam. De kell a változatosság, szürkék a hamburgi hétköznapok, esik, a kicsit naposabb Los Angeles-i időjárás jót is tehet.

- Szakmailag mit lehet várni a túrától?
- Más körülményeket, más ellenfeleket, más stílust. Egyelőre nem tudom, kikkel kesztyűzhetek, az szinte biztos, hogy lesz egy afrikai srác köztük, de őt nem ismerem, csak hallomásból. Csak passzoljon Sahnoune stílusához… Ha minden igaz, Vitalijjal is együtt dolgozunk majd, Fritz azt mondta, páros gyakorlatok elképzelhetők, nekem kell fejlesztenem a reflexeit. Nem feltétlenül élesben, de gyakorlásképp biztosan kesztyűzni is fogunk. Remélem, sőt biztos vagyok benne, mindketten profitálunk belőle.

Átvennék Schmeling örökségét
A februárban elhunyt Max Schmeling századik születésnapja alkalmából szerdán nagyszabású nehézsúlyú (emlék)gálát rendez Hamburgban az Universum Box-Promotion, csúcspontként a WBO (Bokszvilágszervezet) nehézsúlyú világbajnoki övéért kiírt Lamon Brewster (32-2, 28 K. O.-T. K. O.)-Luan Krasniqi (28-1-1, 14) összecsapással.

Bár a találkozónak inkább a Vladimir Klicskót is megverő amerikai Brewster az esélyese, Németországban mégis minden a koszovói születésű, de az amatőrök között már németként világbajnoki ezüst- és olimpiai bronzérmet nyerő Krasniqi körül forog. Rá vár ugyanis a feladat, hogy 75 évvel Schmeling Jack Sharkey elleni diadala után ismét Németországba vigyen egy nehézsúlyú vb-övet. Azóta Karl Mildenberger, Axel Schulz (háromszor) és Willi Fischer is felsült, most Krasniqinek kell javítania.

Természetesen szeretném Schmeling útját járni, de sohasem érhetek a nyomába. Erre nem is számíthatok. Ő a legnagyobb ember és sportoló, aki valaha képviselte a német színeket. Kilencvenkilenc éves koráig minden tekintetben világbajnok volt. Ő elérhetetlen, nem szeretném összehasonlítani magam vele, ezt a pátoszt nem engedhetem meg magamnak" - mondta Krasniqi.