Hét nap, hét esély, hét érem

Azért nincs okunk fanyalogni, hiszen - ha másfelől nézzük - bravúros módon valamennyi éremesélyesünk éremmel gazdagodott. Hét nappal a világbajnokság előtt kezdtük el lapunk hasábjain a vb-visszaszámláló, felvezető sorozatunkat, és egymás után Sastin Mariannával, Aubéli Ottóval, Ritter Árpáddal, Majoros Istvánnal, Bárdosi Sándorral, Virág Lajossal és Deák Bárdos Mihállyal készítettünk interjút - valamennyien gazdagodtak valamilyen színű (sajnos csak" ezüst- vagy bronz-) éremmel.

A kötöttfogásúak négyszer is felállhattak a dobogóra, ami szintén példátlan, ugyancsak 1979, San Diego óta, ahol a három kötöttfogású aranyon kívül Növényi Norbert is nyert egy ezüstöt. Ráadásul Komáromi Tibor kiválasztottjai megnyerték a kötöttfogású csapatversenyt, nem is akárhogyan: 41 pontot szereztek, míg a második Oroszország 27-et, a harmadik Törökország 26-ot!

"Szenzációs élmény volt fenn állnom a dobogó csúcsán, már sokakkal beszélgettem, még az öreg birkózók sem emlékeznek ilyenre, hogy Magyarország valaha is megnyerte volna kötöttfogásban a pontversenyt egy világbajnokságon - mondta Komáromi Tibor szakágvezető. - Persze bennem is van hiányérzet, jó lett volna, ha a hazai közönség bajnokot is ünnepel. Ami nem sikerült a fiúknak, az összejött nekem, persze elsősorban nekik köszönhetően. Négy érem, egy ötödik hely az újonc Klimenttől, vagyis az egész csapat kitett magáért, mindenki kihozta magából a maximumot. Athénben, az olimpián nyertünk aranyat, akkor meg az volt mindenkinek a baja, hogy no jó, de hol van a többi csapattag? Most az egész csapat jól szerepelt."

A szabadfogásúak két érmet szereztek, vagyis az 1979-es Kovács István-arany óta a legsikeresebb világbajnokságot zárták.

"Azt hiszem, sikerült a csapatot jól felkészíteni, teljesen elégedett vagyok mindenkivel - értékelt Gulyás István szakágvezető. - Két érmet nyertünk, Ritter és Aubéli előtt le a kalappal, kihozták magukból a maximumot. Árpinak a döntőben nem volt esélye Szajtyijev ellen, aki anynyira kiszámíthatatlan, kellemetlen stílusú, no meg persze remek birkózó, hogy nem tud vele mit kezdeni a világ. Ottó fantasztikus évet produkált, az Európa-bajnoki bronz után a vébén is dobogóra állhatott. Csak dicsérni tudom Kiss Gergőt és Kiss Tamást, valamint Wöller Gergőt is, Hatos szintén remekül küzdött, csak rengeteget kell még fejlődniük, tapasztalatot gyűjteniük."

A női szakág is megszerezte történetének első érmét világversenyen. Vagyis szinte tökéletesen alakult minden. Szinte… Az arany azért mindenkiben hiányérzetet ébreszt. De - summa summarum - soha rosszabb világbajnokságot! ---- A legnagyobb baki
A szervezés szinte tökéletesnek minősíthető, ám az első nap mégis kellemetlen bakival indult. Egykori világbajnokunk, Gáspár Tamás az 55 kilós szabadfogásúak eredményhirdetésekor átadta az arany-, ezüst- és bronzérmet, amikor a hangosbemondó harsányan felkiáltott: És most hallgassuk meg az üzbég himnuszt Manszurov tiszteletére." Gáspár hiába integetett, tiltakozott, a zene elindult, az arénában mindenki felállt, a másik bronzérmes, a szegény Koreai NDK-beli Hjon Guk Dzson pedig a dobogó mögött állva illedelmesen és türelmesen várakozott. Rohant Martinetti, rohant Hegedüs, de már nem volt mit tenni. A himnusz után azért a koreai is felállhatott a dobogóra.

A legnagyobb "felejtés"
Mindenki, a nemzetközi szövetség, a FILA svájci elnöke, Raphael Martinetti, a honi szövetség vezetői, a szervezők is úgy emlegették a budapesti vb-t, mint az első olyat, amikor mindhárom szakág küzdelmeit egy időben, egy helyen rendezik. Nos, talán már a feledés homályába merült, de 1989-ben már ugyanígy három szakág világbajnokságát rendezték -- pont a svájci Martigny-ben… Igaz, akkor még a női birkózás meglehetősen gyerekcipőben járt.

A legnagyobb dobás
Mijain López játszi könnyedséggel kapdosta fel 125 kilós ellenfeleit nehézsúlyban. Elröppent a finn Európa-bajnok Ahokas (később be is tussolta), az elődöntőben a kazah Curcumija, a fináléban a mi Deák Bárdos Mihályunk is. Van-e, ki kétségbe vonja, hogy a kubai abszolút megérdemelten lett a királykategória, a nehézsúly királya?

A legsikeresebb nemzet
A nőknél a japánok hét kategóriában elképesztő módon négy aranyat nyertek, egyről pedig váratlanul le is maradtak, hiszen az amerikai Iris Smith 72 kilóban legyűrte az ötszörös világbajnok Hamagucsit. Mégsem Japán végzett az éremtáblázat élén, hiszen az oroszok öt arannyal elébük férkőztek. ---- Mihail Mamiasvili, a sportág legendája a budapesti világbajnokság alatt a nemzetközi szövetség, a FILA Edzői Bizottságának tagjaként, a dísztribünről nézte végig a küzdelmeket.

- Hogy tetszett a világbajnokság?
- Csak jókat mondhatok. Remek mérkőzéseket láthattunk, jó néhány meglepetéssel, de sok nagy bajnok is bravúrosat teljesített. Kellenek a sportágnak a hősök. No és ami miatt még nagyon tetszett a vébé, hogy mi oroszok azért az éremtáblázat élén végeztünk, bár az öt aranyat kicsit keveslem három szakágban.

- És a szervezés?
- A szervezés is szinte tökéletes volt, a sportaréna csodaszép, minden méltó volt minden idők legnagyobb világbajnokságához. Magyarország mindig is kitűnt birkózásban a jó szervezéssel, ami nem is csoda, hiszen igazi birkózónemzet. A mai napig otthon vannak a gyűjteményemben a nagy bajnokokról, a megboldogult Kozmáról, Hegedüsről szóló kivágott újságcikkek.

- Komáromi már csak azért is érdekes, mert remek csatákat vívtak együtt. Milyen manapság a viszonyuk?
- Igen, a szöuli olimpiát én nyertem, a martigny-i vébén meg visszavágott. Remek birkózó, nagy harcos, nagy szívvel. Ma is jó barátok vagyunk, itt az arénában is többször összefutottunk.

- Tudta, hogy a nyolcvankilences vébédöntőben gyakorlatilag fél lábbal, beinjekciózott, dagadt bokával küzdött ön ellen Komáromi?
- Nem tudtam… Akkor még nagyobb birkózónak tartom őt.

- Gazdag pályafutásából melyik pillanatra emlékszik vissza legszívesebben?
- Arra a napra, amikor tizenhárom éves koromban életemben először lementem a birkózóterembe.

- Azt hittem, az olimpiai aranyat vagy három vébéelsősége, három Európa-bajnoki címe közül választ majd egyet…
- A többi már csak ennek az egy napnak a következménye.

- Szokott még ma is néha birkózni?
- Nem, inkább teniszezem, síelek, kosarazom. No persze, kosárlabdázás közben is legtöbbször előtör belőlem a birkózó múltam, vagyis mondhatni feltaláltam a birkózó-kosárlabdát. Nehezményezik is néha a többiek…