Dacból szerzett bronzérem

Knapek Edina jókora meglepetést szerzett bronzérmével. A szakemberek nem tőle – és csapattársaitól – várták a jó eredményt. Pedig női tőrözőink közül – más szakág nem büszkélkedhet ezzel – hárman is a világranglista élvonalába taroznak. S azt se feledjük el, hogy Knapek volt már vb-bronzérmes, vagyis nem a semmiből került elő.
"Nem tagadom, rosszulesett, hogy az esélylatolgatáskor a vezetők tőlünk semmit sem vártak. Legalábbis lekicsinylően beszéltek a női tőr idei eredményeiről, mondván, azokat nem erős versenyeken értük el… Ráadásul az utóbbi években mindig szállítottuk az érmeket, Varga Gabriella Európa-bajnok volt, mi meg Mohamed Aidával vébé-bronzosok. Nekem az idén kifejezetten jó évem volt, nagyon ment a vívás… Szóval egyrészt fájt ez a Ťmegbélyegzésť, ugyanakkor motivált is, dac dolgozott bennem, hogy csak azért is megmutatom."
Megmutatta.

Csak a királynő előtt hajtott fejet

Előfordult, hogy szárnyalt a páston, ha pedig nem ment neki, akkor is vitte a szíve, és küzdött. Nem ismert vesztett helyzetet, az ellenfél hét kettes vezetéséről is képes volt fordítani. Csak egy vetélytárssal nem bírt. A szakág többször is megkoronázott királynőjével, az egyéniben kétszeres olimpiai bajnok és immár négyszeres világbajnok Valentina Vezzalival.
"Vezzali nyolc hetes vezetésénél is biztos voltam benne, hogy egyenlítek, aztán majd jön a ráadás egy perc, amikor minden lehetséges… Vezzali védekező típusú vívó, nekem pedig támadnom kellett, és ilyen helyzetben a védekező van előnyben. Sajnos nem sikerült nyernem. Akkor nagyon el voltam keseredve, de most már örülök a bronznak. Különösen azért, mert sokan gratuláltak, és mondták, hogy jól vívtam."

Fegyvert kapott a Csata utcában

A magyar vívásnak Knapek személyében van egy megbízható, jó versenyzője. De csak a véletlenen múlt, hogy a pástok világát választotta. És ezt a "véletlent" Bernát Zoltánnak hívják. Ő fedezte fel a kislányt – pontosabban ő terelte át a vívóterembe. Az akkor kezdő edző a Csata utcai Általános Iskolában tanított, és ott látta meg a párhuzamosan két sportágat űző, tornázó és atletizáló – egészen pontosan futó – rövid, barna hajú kislányt. Meggyőzte, hogy a vívás az ő világa, és az 1990 elején induló, első csoportjának alapító tagja lett Edina.

"Tornában nem voltam igazán tehetséges. Csak azért választottam, mert az iskolában sokan tornásztak. Futásban sem voltak különösen jó eredményeim, viszont a vívást rögtön megszerettem, mert hamar tőrt adtak a kezünkbe, nem kellett hosszú ideig csak lábmunkázni. És az első versenyre sem kellett sokat várni."

A páston megtett első lépések óta sok víz folyt le a Dunán, és amint az az időpontból kiderül, 15 éve elválaszthatatlan egymástól mester és tanítványa. Közös munkájuk első kiugró eredménye a 2001-es Európa-bajnoki, majd rá egy évre a világbajnoki bronzérem. És most, október 9-én, néhány nappal Edina születésnapja után az újabb vb-bronz.

A három évvel ezelőtti sikerről azt mondja Knapek, hogy az "nagyon nagy tett volt", talán még meglepetésként is hatott. Most viszont már esélyesként tartották számon őt a vetélytársak is. Ő maga úgy érzi, hogy az évek során érettebb, kiegyensúlyozottabb vívó lett, már nem kapkod a páston, odafigyel, koncentrál – vagyis okosan vív. (De ezt már mások mondják róla.)

Az újdonsült – immár kétszeres – vb-bronzérmes elmondta, hogy a verseny utáni este még megcsodálta az érmét, a meisseni porcelánból készült, különleges fehér medáliát, aztán betette a vívózsákjába. Ott lapul egészen csütörtökig, és majd a csapatversenyen veszi elő, ha erőt kell meríteni valamiből. Nagyon szeretné, ha ennek a szuper kis csapatnak végre kijönne a lépés. Mert a tudásuk megvan hozzá.

A "Nagy Ő-vel" nem szakmáznak

Az újabb pástra lépésig regenerálódnia kell. Nemigen edz a versenyig, már csak azért sem, mert edzője nem lehet ott Lipcsében – az egyéni versenyre saját költségén utazott ki –, nincs kivel iskoláznia. No és egész évben edzett annyit, amennyiből megél a csapatversenyen. Hétfőn azért kilátogatott az arénába, szurkolni a következő fegyvernemek magyarjainak, de szíve is vitte. A férfi tőrözők selejtezőjében érdekelt volt ugyanis a "nagy ő", a portugál Marco Goncalves. Akivel, bármilyen furcsa, nemigen "szakmáznak", csak szorítanak egymásért.
Hogy mi lesz a vb után? Bekapcsolódik édesanyjáék vállalkozásába. Két diplomája van, egy főiskolai és egy egyetemi közgazdász diploma, azt hasznosítja majd. De a vívás továbbra is első marad az életében.




Bernát Zoltán, Knapek Edina edzője:
"Azt hiszem, jót tett Edina lelkének, hogy a szakvezetők nem sorolták az esélyesek közé, még jobban hajtotta őt a bizonyítási vágy. Már az első asszóban jól vívott, ez bemelegítésnek tökéletes volt. Aztán amikor Carolin Neckermann hét kettőre vezetett ellene, gondolatban elkezdtem csomagolni… Az eleje szörnyű volt! Szerencsére megérezte, hogy ha nem megy a keze, mit kell lábbal csinálni. Szvetlana Bojko ellen okosan vívott, nem rohant. Három éve, amikor szintén bronzérmes lett, Bojko nagyon elverte az elődöntőben. Akkor Edina tűzrőlpattant menyecske volt, rohant, hajtott a páston, ma már türelmesen, okosan vív.
Vezzali ellen is jól vívott, kár, hogy az olasz nyolc hetes vezetésénél négy érvénytelent szúrt, a végén pedig kockáztatnia kellett. Vezzali nem volt jobb, sőt! Ha Edina akcióval kap ki, nem bosszant ennyire. Nem ide tartozik ugyan, de hadd mondjam el, sajnálom, hogy a csapatversenyen nem lehetek ott, pedig több tanítványom is van a válogatottban. Az egyénire saját költségemen utaztam ki, amit még elfogadok, hiszen nyáron lemondtam a szakágvezetői posztról. Ám azt furcsállom, hogy az akkreditációmat sem intézte el a szövetség, és csak más kártyájával a nyakamban lehettem a pást mellett Edinával."




Tordasi Ildikó, az 1976-os olimpia egyéni aranyérmese: – Kezdő kora óta ismerem őt, már akkor vezettem neki asszókat. Rámenős, küzdő vívó volt már akkor is. A vébén nagyon jól vívott, sajnálom, hogy nem nyert, mert Vezzali nem csinált semmi extrát. Edinának nem volt szerencséje.

Mohamed Aida, vb-ezüstérmes csapattárs: – Edinával évek óta szobatársak vagyunk az edzőtáborban, és az utazások során is. Ismerjük egymást, lelki társakká váltunk. Egy-egy rezdülésből tudjuk, mire van szüksége a másiknak, lelkesítjük egymást a nehéz helyzetekben.

Jánosi Zsuzsa, az 1987-es világbajnok csapat tagja, a szövetség utánpótlás-igazgatója: – Már Edina is a rutinos versenyzők közé tartozik. Kitartását, szorgalmát becsülöm. A sportág iránti alázatát jelzi, hogy a juniorokkal is bármikor kész vívni. Nagyon szép ez a bronz.