Egyetlen gól elég lett volna a boldogsághoz

A kispad most végre megtelt játékosokkal

A jelentős csatárínségben az is várható volt, hogy Kovács Zoltán egyedüli ékként veszi fel a küzdelmet a horvátokkal – a kispadon támadóként az utólag behívott Gyánó Szabolcs mellett a kedden még utánpótlásmeccsen szereplő Magasföldi József is helyet kapott –, mögötte három belső támadó középpályás feladata volt az ő segítése. Böőr Zoltán, Bárányos Zsolt és Hajnal Tamás nyilván azzal a szándékkal lépett pályára, hogy fazont adjon a hazai csapat játékának.

A sok eladott labda megölte a futballt

Huszti Szabolcs tehát a bal, míg a csapatkapitány Bodnár László a jobb oldalon szerepelt, a három támadó középpályás mögött Korsós György biztosított, így három belső védővel – Gyepes Gáborral, Stark Péterrel és Vanczák Vilmossal – kezdett Lothar Matthäus, és ez nem volt rossz taktikai húzás.
A horvát csapat három védővel, öt középpályással és két csatárral nyitott, és a három belső középpályás közül kettő, a volt Juventus-játékos, Igor Tudor, valamint Jurica Vranjes védő-, míg Ivan Leko támadófeladatot kapott. Több szöglettel és egy-két formás támadással a horvátok jelezték, az ő elképzelésük stabilabb, érződött, hogy ellenfelünk már biztos vb-résztvevőként nyugodtan, pszichés teher nélkül futballozhat. (Ez egyébként rólunk is elmondható volt…)

Féloldalas volt a magyarok játéka, mert csak a jobb oldal volt aktív, csupán Bodnár László tudta segíteni a támadásokat, a másik szélen Huszti Szabolcsot lekötötte, hogy az ügyeletes horvát sztár, Darijo Srna ellen védekezzen. Az viszont nagyon hiányzott a mieink játékából, hogy akár Bodnár László, vagy éppen Huszti Szabolcs lendületből felzárkózva a horvát védők mögé kerüljön, és mivel Hajnal Tamás irányítóként rengetegszer adta el a labdát, Kovács Zoltán reménytelenül őrlődött a három hátvéd őrizetében. Olyankor azonban meg lehetett zavarni az ellenfelet, amikor a szélről két rövid passz után befelé tudtak indulni a középpályások – ebben főleg Bodnár László jeleskedett –, de jelentős veszélyt ekkor sem tudtunk kialakítani a kapu előtt. Akadályozta a gördülékeny magyar támadójátékot, hogy a mieink rengeteg átadást a horvát kapunak háttal állva vettek át, és amíg megfordultak a labdával, a rutinos horvát csapat tagjai már régen visszazártak.

A kapitányt éltették a szurkolók

Egyik csapat sem cserélt a szünetben, bár a miénkre igazán ráfért volna némi frissítés. Hiába vált azonban az idő múlásával még a korábbinál is bizonytalanabbá Hajnal Tamás, szegény nem tudott annyit hibázni, hogy Lothar Matthäus lehívja őt a pályáról. A középpályás pontatlan futballja főleg Kovács Zoltán életét keserítette meg, aki így valóban csak elvétve juthatott labdához.

A másik oldalon a nyugalom, a kényelem volt az úr. Érződött, hogy a horvátoknak bőségesen elegendő volt, ha birtokolták a labdát, lendületes akciót viszont ugyanúgy nem vezettek, mint mi. Ezt a semmittevést a horvátok kapitánya unta meg, aki kettős cserével igyekezett frissíteni csapatát, de a változtatás sem hozott átütő sikert. Lothar Matthäus csak a hajrában módosított, némileg meglepő módon a három támadó középpályás közül a leginkább aktívnak tűnő Bárányos Zsoltot hozta le, pedig Hajnal Tamás még ekkor is adós volt egy jó momentummal.

A mérkőzés során több, kecsegtetőnek tűnő szabadrúgást végezhettek el a magyar játékosok mindkét oldalról, de sajnos egyetlen beívelés sem sikerült, így ezekből sem okoztunk zavart a horvátok köreiben.
Ezen a mérkőzésen is kiütközött: nemzetközi szinten a jelenkori magyar válogatott lassan, kevés ötlettel futballozik, enélkül pedig eredményt, sőt még részsikert sem lehet elérni.

A gól nélküli döntetlen azonban arra jó volt, hogy a közönség "Matthäus! Matthäus!" kiáltásokkal köszöntse a magyar kapitányt…
Ennél nagyobb boldogságuk is lehetett volna, ugyanis, ha győz a csapat, akkor a harmadik helyen végez, merthogy a bolgárok csak egy pontot szereztek Máltán.

Mestermérleg

Lothar Matthäus, a magyarok szövetségi kapitánya:
Sok fontos játékosunk hiányzott ezen a találkozón, ezért azt gondolom, jó eredményt értünk el a horvát válogatott ellen. Ez a mérkőzés jó befejezése volt a selejtezősorozatnak.

Zlatko Kranjcar, a horvátok szövetségi kapitánya:
Jó mérkőzés volt, mert mindkét csapat nyílt sisakkal játszott. A magyarok aktívan futballoztak, látszott, motiválja őket, hogy legyőzzenek bennünket. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy ne kapjuk gólt, így elégedett is vagyok.

Gera Zoltán újabb műtétje

Csütörtökön ismét megműtik Gera Zoltán kézfejét Birminghamben. A válogatott csapatkapitányának májusi kéztörését követően már több alkalommal kellett kés alá feküdnie, de a kezén lévő seb védelme miatt most egy újabb – a remények szerint utolsó – beavatkozásra van szükség. A nyílt sebet az altatás alatt végzett műtét során véglegesen lezárják, biztosítva ezzel, hogy a jövőben már ne fertőződhessen meg. A labdarúgó a saját weboldalán a következőket közölte a műtétről és a jelenlegi állapotáról: "Bár nem kellemes, de szükség van az újabb beavatkozásra, amely után reményeim szerint már nem lesz több problémám a kezemmel. Az orvosok szerint egy speciális rögzítéssel edzhetek már péntektől, de a kezemet semmilyen ütés vagy külső hatás nem érheti, így csak egyedül, a csapattól külön mozoghatok, és a játékban sem vehetek részt. A hasfalam sincs rendben, de remélem, már nem sokáig zavar ez a sérülés, mert most még vannak fájdalmaim. A héten kerékpároztam, és speciális gyakorlatokat végeztem, de futni egyáltalán nem tudtam. Sajnálom, hogy sem a válogatott, sem a West Bromwich nem számíthatott rám ezekben a napokban, ugyanakkor remélem, hogy mielőbb rendbe jövök, és elfelejthetem az elmúlt hetek kellemetlenségeit. A válogatott és az U21-es csapat mérkőzéseit ugyan itt, Angliában nem láthattam, de értesültem az eredményekről. Ezúton szeretnék szívből gratulálni Róth Antalnak, Pölöskei Gábornak és a srácoknak a kivívott sikerhez, remélem, a csapat a pótselejtezőn a mostanihoz hasonló örömet szerez majd minden magyar szurkolónak!"

Azonos pontszámnál az egymás elleni eredmény döntött, Horvátország kétszer legyőzte Svédországot.

Bizonyítvány

Király Gábor ezúttal hiba nélkül, sőt, olykor látványosan védett. A hátvédek ugyan keveset hibáztak, ám nem is kockáztattak semmit. A védők előtt futballozó Korsós György a teljesítményével igazolta, nem volt hiábavaló ismét pályára küldeni: az Ausztriában légióskodó futballista rengeteget futva, egyszerűen futballozva, kevés hibával játszott, remekül oldotta meg a taktikai feladatát. Bodnár László ezúttal jobb oldali középpályást játszott, hatalmas területet futott be, ez alkalommal a beadásai is sikeresek voltak. Átlagon felüli teljesítményt nyújtott, amiként Bárányos Zsolt is, kár, hogy látványos ívelése után a labda a lécen csattant. Hajnal Tamás volt a középpályássor egyik leggyengébb játékosa. Rengeteget vállalt, ám sokat is rontott, nem sikerültek az indításai, célt tévesztettek az utolsó passzai – és sajnos Böőr Zoltán sem nyújtott többet nála. Kovács Zoltán jól tartotta meg a labdát, ám mert csak ritkán futtatták meg, a gyorsaságát nem tudta kihasználni.

A horvátoknál Tomislav Butinának nem volt védenivalója: társai, Jurica Vranjessel az élen, kiválóan szervezték meg a területvédekezést. A vendégek a céljukat elérték, hiszen csak helyzetecskéig jutottak el a magyarok. Igazi csapatként működött a vendégegyüttes, amelynek láthatóan vannak klasszisai is, mint például Bosko Balaban vagy Ivan Klasnic.

---- A ---- &