Ferencvárosi jelszó: "Akkor is túléljük!"

Makacs ember hírében áll Kassai György. Általában nem adja fel egykönnyen, de meglehet, hogy a Ferencváros hokisainak mostani helyzete még rajta is kifog. "Egyik napról a másikra élünk, de akkor is túléljük" – mondta optimizmust sugárzó arccal a szakosztályelnök, ám talán ő maga sem hisz száz százalékig abban, amit mond. Pedig…

Emlékeznek még?

Nincs tíz hónapja, hogy a zöld-fehérek hosszú évek szürkesége után egy csapásra reflektorfénybe kerültek, köszönhetően éppen Kassai György "bűvészmutatványának": kihasználva az észak-amerikai profi liga, az NHL szünetét, kanadai kapcsolatai segítségével Magyarországra hozott két tengerentúli sztárjátékost, Rob Niedermayert és Jason Strudwickot. Volt is felhajtás, a média három hét alatt többet foglalkozott a Fradi hokicsapatával, mint az azt megelőző három évben összesen. A hirtelen jött népszerűséget mindenképpen szerették volna kihasználni a zöld-fehérek: jó csapatról, szponzorokról, no meg saját fedett pályáról álmodoztak. Szó szerint…

Persze mindebből semmi sem lett, így most a keserű ébredés pillanatait élik a csapat háza táján.

De tényleg ennyire reménytelen a helyzet, s valóban ilyen kilátástalan a jövő?


Kassai György amondó, hogy nem, de azt külön kéri, hogy írjuk meg: a múlt szezon sikerei után senki sem vette a fáradságot, hogy felvegye a telefont, és segítséget ajánljon: a médiafelhajtás elmúlásával eltűntek a csapattal átmenetileg látványosan szimpatizálók is. Persze joggal kérdezheti bárki, hogy egy nagy múltú klub ilyen hagyományú szakosztálya miként kerülhet efféle méltatlan helyzetbe. Nos, a hokisok első emberének erről is megvan a véleménye, amit nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy mostanság inkább kínos, semmint édes teher a Ferencvároshoz tartozni.

"Sajnos a labdarúgóknál kialakult áldatlan állapot nem tesz jót az egyesület megítélésének – tette hozzá. – Lépten-nyomon érezzük, hogy a rengeteg zűrös ügy, balhé miatt inkább elfordulnak tőlünk, mintsem segítenének, s ez pokolian megnehezíti a helyzetünket. Tudtommal ezzel problémával a klub más szakosztályainak is meg kell küzdeniük."

Szó, mi szó, ez valóban így van, s a kézilabdázóktól a tornászokig bizonyára sokan állnának elő hasonló panaszáradattal. A helyzet – mit szépítsük – drámai, amit persze mindegyik sportág tragédiaként él meg, s mindegyiküknek igaza is van. Ám most maradjunk a hokisoknál. Már csak azért is, mert Kassai György a rendkívül sötét kép ellenére meglátja a biztató jeleket a jelenben, s – nem is ő lenne, ha nem így tenne – bizakodva tekint a jövőbe. "Ha addig életben maradunk, januárban talán ismét sikerül valami váratlannal előállnunk, amivel újra érdekessé válunk a sajtónak is" – mondta, miközben a gondolatai még érezhetően a holnapon vagy még inkább a mán jártak. Például azon, miként tudják betömni azt a minimálisan negyven-, de inkább ötvenmilliós lyukat, amely a költségvetés bevételi és kiadási oldala között tátong. Mert persze nagyon örülnek annak, hogy Káposztásmegyeren, a Budapesti Koriközpontban otthonra leltek, s mégiscsak akadt egy támogatójuk, akitől megkapják a jégbérléshez szükséges 18 millió forintot, ám időnként – tessenek megkapaszkodni – még az is problémát jelent, hogyan jutnak el az éppen soron következő vidéki bajnoki mérkőzésükre. Pénteken éppen Székesfehérvárra, az Alba elleni derbire. S ha már az imént a jégbérlésnél tartottunk, érdemes egy mondat erejéig elidőzni itt kicsit: jellemző a zöld-fehérek helyzetére, hogy a honi élcsapatok közül csak nekik nincs saját pályájuk, ami egyben azt is jelenti, hogy a költségvetésben ez a tétel kizárólag náluk jelentkezik. Persze hogy éppen az egyik legszegényebbnél…

És ezzel még korántsem ért véget azon sajátosságok sora, amelyekben a Ferencváros különbözik a három hazai "nagycsapattól", az Alba Volántól, a Dunaújvárostól és az UTE-tól. Elég csak arra gondolnunk, hogy az említettek közül kizárólag ők azok, akik – megint csak a pályahelyzet… – nem a saját városukban vagy kerületükben játszhatják hazai meccseiket, akik majdnem teljesen amatőrként (a szakosztály költségvetéséből csak minimális fizetésekre futja), munka mellett játszanak és persze edzenek mindennap, s akik légiósok nélkül, kizárólag magyar játékosokkal próbálják meg felvenni a harcot.
S hogy milyen sikerrel?

Egyelőre nem sokkal… A Volán elleni pénteki 1–5 ugyanis már-már erőn felüli produkció. Esetükben ennek is örülni illik. Hiába no, változnak az idők.

Síró szurkolók
Noha csupán néhány ferencvárosi szurkoló nézte meg a meccset, így is képesek voltak hatalmas balhét csinálni. Az első harmad végén a vendégszektorból törtek előre, összetűzésbe kerültek a fehérváriakkal. Azonnal közbeavatkoztak a rend őrei: könnygázt vetettek be. Ez a gáz pillanatok alatt ellepte a csarnokot, így a bírók 49 másodperccel a harmad vége előtt félbeszakították a találkozót. Mintegy negyvenperces szünet után folytathatták csak a felek a mérkőzést, amely sajnos nem a jégen zajló küzdelemről marad emlékezetes…

ALBA VOLÁN-FEVITA-FERENCVÁROS 5–1 (1–0, 2–1, 2–0)
Székesfehérvár, 800 néző. V: Kovács B., Gebei, Wolf
VOLÁN: BUDAI – Ondrejcik, Kangyal (1), Vaszjunyin (1), GRÖSCHL 1 (1), KISS 1 (2), Sille, Svasznek, Rajz, OCSKAY 2, Palkovics (1), ENNAFFATI 1 (1), Buril (1), Németh, SIMON, Borostyán, Tőkési, Molnár. Edző: Pat Cortina
FERENCVÁROS: FEDOR – Holló, Dobos, Sándor, Szilassy, Fekete, Hajdú, Székely Mádai, Jánosi, Hoffmann, Feil, Sadiki, Serdült, BÁLINT 1, Kaszala (1), Krisztu (1), Sprencz, Vígh, Nyerges, Petress, Major
Edző: Bukta András
Kiállítások: 12, ill. 12 perc + 10 perc fegyelmi (Székely Mádai, Hajdu)

Mestermérleg
Pat Cortina: – Kulcsjátékosaink hiánya ellenére is a kezünkben tartottuk a mérkőzést.
Bukta András: – A csapat példásan küzdött. A kényszerű szünet inkább bennünket fogott meg.

DAC-INVITEL-MEDVESCAK ZAGREB (horvát) 4–2 (0–0, 2–2, 2–0)
Dunaújváros, 800 néző. V: Ince, Sós, Kincses
DUNAÚJVÁROS: Ferjo – Schellin, Tokaji, Peterdi (1), Vas M. 1, Berta (1), Lencsés, Hegyi, Kron, Erdősi, Borsós, Hüffner, Szélig, NILSSON 2, Simensen (1), MAGNUSSON (1), Horváth G., Vargyas, AZARI (1), PAPP (1), BENK 1. Edző: Björn Ferber
ZAGREB: D. Ljubic – Brumercik, M. Ljubic, Mladenovic, Kos, Gojanovic, NOVOSEL, Kuznar, HUSKA 2, Svigir, Bubalo, Ulaga, Manzoni, Zibret, Hovanek, POHORELEC (1)
Edző: Milan Csanky
Kiállítások: 10, ill. 20 perc+10 perc fegyelmi (Kos)

Mestermérleg
Björn Ferber: – Nem volt szép meccs, meg kellett harcolnunk a három pontért.
Milan Csanky: – A harmadik harmad elején figyelmetlenek voltunk, s ez lett a vesztünk.
A másik mérkőzésen: Olimpija Ljubljana (szlovén)–UTE 6–0