Győr: ez ám a száz százalék!

A korábbi kilenc bajnoki fordulóban százszázalékos teljesítményt nyújtó Győr hazai pályán egyértelmű esélyese volt a pénteki csúcsrangadónak. Eddigi sikereit nagyobb megerőltetés nélkül érte el az ETO, és csak a Vác, valamint a Dunaferr mondhatta el, hogy jelentősebb megrázkódtatás nélkül vészelte át a találkozást az aranyérmessel (mindkettő megúszta hatgólos fiaskóval). A Győr hazai fölényét jellemzi lőtt és kapott góljainak száma, hiszen mindkettő tekintetében remekül áll.

A Ferencváros hullámzó teljesítményt nyújtott a Graboplast elleni rangadóig: bravúros győzelmet aratott a Dunaferr ellen, ám két-két pontot elszórt Vácott, valamint otthon, a Debrecennel szemben. Ezután persze az FTC-nek volt több oka arra, hogy igyekezzen jó eredménnyel kiengesztelni szurkolóit. A győri sportcsarnok izzó poklában azonban erre csekély esélye volt.

Az edzőknek nehéz dolguk volt, amikor taktikai meglepetést akartak kitalálni az ellenfélnek, hiszen hasonló felfogásban kézilabdázó együttesek álltak szemben egymással. Mindkettő az erőszakos, sok mozgásos védekezésre épített, és ebből indulva igyekezett lerohanásos gólokat szerezni. Róth Kálmán edző nem sokat teketóriázott a csata elején: Herr Orsolyát három bekapott gól után a kispadra ültette, a helyére pedig Petróczi Viktóriát küldte, aki csak a gyors indításokkal szemben volt tehetetlen. A másik oldalon nem akadt hasonló gondja Pastrovics Melindának, mert a Győr lerohanásai nem lehettek eredményesek, ugyanis Tóth Tímeáék rendre visszaértek saját kapujuk elé, és megállították az ellenfél akcióit. Ezzel szemben nehezen tudta védeni az FTC hálóőre Simona Gogirla és Aurelia Bradeanu átlövéseit, valamint Görbicz Anita egy-két trükkös kísérletét.

Sok cserével igyekezett frissen tartani együttesét a győri edző, aki azonban alighanem azért is váltogatta játékosait, mert elégedetlen volt a támadójátékukkal. Játékosai ugyanis sokszor előkészítés nélkül, pontatlanul fejezték be akcióikat. A fordulatos csatában a csapatok védekezésben nyújtott teljesítménye okozott némi hullámzást, ugyanakkor rendkívül magas hőfokú, élvezetes küzdelmet láthatott a közönség. Németh Helga, Szamoránsky Piroska és Tóth igyekezett megállítani a támadásaikat főleg középen erőltető győrieket, akik leginkább azért szenvedtek, mert gyors indításaik nem mindig sikerültek.
Amikor az FTC elrontott támadásai után meg tudott iramodni Vérten Orsolya és Görbicz, akkor nagyot változott a csata képe, mert a mezőny legjobbja, Bradeanu immár nem egyedül tartotta a lelket góljaival a hazaiakban. A kapuba visszatérő Herr bravúrjai is kellettek ahhoz, hogy fölénybe kerüljön az ETO, ugyanakkor Petróczi hárított hétméterese is aranyat ért az aranyérmesnek.

A hétmétereseket hibázó Fradi minden erejét összeszedve igyekezett áttörni a hazaiak védelmét, ám ez egyre nehezebb feladat lett, hiszen Mörtel Renáta, Bradeanu és Temes Bernadett szinte élő falat vont Herr kapuja elé. A végig óriási iramú, többnyire magas színvonalú, olykor férfiasan kemény csata hajrájában Gogirla is megmutatta klasszisát. Az egyik ütközésnél Görbicz megsérült, és a hasát fájlalva ült le a kispadra, ám rövid pihenő után az orvos visszaengedte. A végjátékra már nem maradt kérdés, a Győr megérdemelten nyerte meg a sportágnak kitűnő hírverést csapó rangadót.

Mestermérleg
Róth Kálmán: – Ritkán látható hatalmas csata volt, mindkét együttes tudása legjavát adta. Kár, hogy rajtam kívül mindenki elhitte, hogy ez sima mérkőzés lesz.
Németh András: – Megérdemelten nyert a második félidőben fölénk kerekedő Győr, de azért mi is megmutattuk, hogy a jobb eredményeink nem véletlenek.