Célkeresztben a világcsúcs

"Nála jobb teniszezővel sohasem játszottam" – hangzott Andre Agassi emlékezetes nyilatkozata, miután szeptemberben elveszítette az US Open-döntőt Roger Federerrel szemben. A 36. életévében járó amerikai szupersztár szavaira tényleg érdemes adni, elvégre olyan korszakos zsenikkel teniszezett a nyolcvanas (!) évektől kezdve, mint Jimmy Connors (igaz, Jimbo akkor már "kifelé ment"), Ivan Lendl, majd Stefan Edberg, Boris Becker és persze a Grand Slam-csúcstartó Pete Sampras.

"Meglep, hogy Samprasnél is előrébb helyez, mindenesetre jó érzéssel tölt el" – mondta szerényen a hatszoros Grand Slam-győztes és kétszeres világbajnok Federer.
Hogy milyen óriás ő, az az idei harci tetteiből is kiderül: Samprasen kívül egyedül a maestro tudta átlépni az ötmillió dolláros határt a kereseti listán (egy naptári éven belül persze), a profizmus 1968-as bevezetése óta ő az első, aki egymást követő két évben győzött Wimbledonban és az US Openen, ő az első, aki egy idényen belül négy mesterversenyt nyert meg (madridi sikerével aztán csatlakozott hozzá Rafael Nadal), továbbá megdöntötte a Sampras nevéhez fűződő kemény pályás győzelmi rekordot; Pistol Pete 34-szer nyert egyvégtében ezen a borításon, míg Federer már 40-nél tart.

Hanem a java csak ezután következhet. Amikor John McEnroe 82, 3-as győzelem, vereség mutatóval zárta az 1984-et, aligha gondolta volna bárki is, hogy egy napon beállítják ezt az elképesztő csúcsot – márpedig ez van most Roger célkeresztjében: ha a svájci klasszis mind az öt mérkőzését megnyerve hódítja el a világbajnoki címet, éppen 82, 3-mal, azaz 96.47 százalékos győzelmi mutatóval fejezi be az idényt. Egyébként meg is dönthette volna Big Mac csúcsát, ha az utóbbi időben nem üldözik őt a kisebb-nagyobb sérülések – és ez lehet az egyetlen hátráltatója.

"Bevallom, volt egy pont, amikor azt hittem, a rajtig nem jön rendbe a bokám, de szerencsére meggyógyultam. Állok a kihívás elé" – mondta napjaink vitathatatlanul első számú teniszezője.

Hamarosan kiderül, mire megy például a "fedettben" szenzációs eredményeket elérő Ivan Ljubiciccsal, majd esetleg Nadallal vagy éppen az elnyűhetetlen Agassival – a többiek elvileg nem jelenthetnek rá veszélyt.

Szabályok: mind a két csoportban három-három mérkőzést játszanak a résztvevők, az első két helyezett bejut az elődöntőbe, amelyben a Vörös-csoport első helyezettje játszik az Arany-csoport másodikjával, illetve az Arany-csoport elsője a Vörös-csoport másodikjával
Az 1. játéknapon: Federer–Nalbandian; Coria–Ljubicic ---- Andy Roddick: fiatal kora (23 éves) ellenére egyre gyakrabban sújtják sérülések, ezúttal a háta hátráltatja a felkészülésben.
Lleyton Hewitt: a kétszeres világbajnok ausztrál klasszis egészséges, de mivel hamarosan megérkezik első gyermeke, érthető, hogy inkább a felesége mellett maradt.
Marat Szafin: térdsérülése miatt többek között az US Openen sem játszhatott, és bár úgy tűnt, novemberre teljes értékű harcos lesz, a lába egyelőre nem gyógyult meg – pedig a mezőnyben lenne a helye, elvégre megnyerte az idei Australian Opent, Roger Federert is legyőzve. ---- 1995 (Frankfurt): Boris Becker (német)–Michael Chang (amerikai) 7:6, 6:0, 7:6
1996 (Hannover): Pete Sampras (amerikai)–Boris Becker 3:6, 7:6, 7:6, 6:7, 6:4
1997 (Hannover): Pete Sampras–Jevgenyij Kafelnyikov (orosz) 6:3, 6:2, 6:2
1998 (Hannover): Álex Corretja (spanyol)–Carlos Moyá (spanyol) 3:6, 3:6, 7:5, 6:3, 7:5
1999 (Hannover): Pete Sampras–Andre Agassi (amerikai) 6:1, 7:5, 6:4
2000 (Lisszabon): Gustavo Kuerten (brazil)–Andre Agassi 6:4, 6:4, 6:4
2001 (Sydney): Lleyton Hewitt (ausztrál)–Sébastien Grosjean (francia) 6:3, 6:3, 6:4
2002 (Sanghaj): Lleyton Hewitt–Juan Carlos Ferrero (spanyol) 7:5, 7:5, 2:6, 2:6, 6:4
2003 (Houston): Roger Federer (svájci)–Andre Agassi 6:3, 6:0, 6:4
2004 (Houston): Roger Federer–Lleyton Hewitt 6:3, 6:2