Elképesztő mezőny, 74 ország 407 öklözője vágott neki Mienjangban a 13. amatőr-világbajnokságnak korábban 350-nél több öklöző még nem tette tiszteletét a sportág legrangosabb viadalán. A tizenegy magyarból ketten máris búcsúztak, az újonc Varga Miklós és a kínai bunyóssal szemben alulmaradó, mindenki által éremesélyesnek tartott Káté Gyula& Bedák Zsolt, Szili István és Nagy András ugyanakkor győzelemmel mutatkozott be.
Bedák Zsolt biztos lehetett benne, hogy az ô kezét emeli fel a bíró, noha a meccs második felében csúnyán leblokkolt
Bedák Zsolt biztos lehetett benne, hogy az ô kezét emeli fel a bíró, noha a meccs második felében csúnyán leblokkolt
"Erő, gyorsaság és kondi tekintetében tökéletesen rendben vagyok" – mondta néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt a magyar ökölvívás elmúlt két évének legeredményesebbje, az MTK-s Káté Gyula. Nos, nem az erővel, nem is elsősorban a gyorsasággal és főleg nem a kondival volt gond, a 2003-as vb harmadikja számára mégis csupán nyolc percig tartott a mienjangi fellépés.
No persze az álmoskönyvek nem a mindenkori hazai riválisok elleni meccsekre ígérik a legtöbb jót, de ettől még az igazi Káténak meg sem kottyant volna a kínai Csen Tung-csou. A meccs sajnos azzal a koreográfiával zajlott, amelyiktől a leginkább tarthattunk: a 64 kilós magyar elmaradt valós tudásától, pontatlan volt, keveset kezdeményezett, és bár cserében Csen sem csinált semmit, azt a semmit a pontozók épp úgy díjazták, mint az első nap ringbe lépő valamennyi (összesen öt) kínai esetében. Így aztán a harcos, önmagában, ha van ilyen, rendben lévő negyedik menetet leszámítva, simán kikapott a magyar csapat egyik frontembere.
Szerencsére tényleg csak az egyik, mert például az első világversenyén a szorítósarokban ügyködő idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány eleve arról beszélt, hogy Bedák Zsolt és Szili István formája ígéri a legtöbbet a vb előtt.
Az idősebbik Bedák (54 kg) két meneten át ütötte-verte a brazil Alex Oliveira Santost, és bár csúnyán leblokkolt, vagy ha úgy tetszik, begörcsölt a meccs felénél, bőven maradt előnyéből a végére is. Legközelebb a legutóbbi olimpia és vb bronzérmese, az üzbég Bahodirdzson Szultanov vár rá – ha önmaga maximumát adja, a rémisztő eredménylista ellenére lehet keresnivalója.
Káté Gyula mellett az utolsó pillanatban csapatba kerülő hajdúsámsoni Varga Miklós intett még búcsút a tornának: a még juniorkorú fiú kissé elfogódottan tette a dolgát a ringben a mongol Bathkuu Sodgerel ellen, és a harmadik menetben 10:30-nál le is gongatták a mérkőzést (legutóbb mongoltól az 1997-es, budapesti vb-n kapott ki magyar: történetesen ugyancsak Varga Miklós, a névrokon).
Szili István és Nagy András aztán tett arról, hogy Káté kiesése ellenére legalább a szaldó pozitív legyen az első nap végén, ráadásul előbbi egészen parádés produkcióval tette le a névjegyét.
Argentin bunyóst oktatott a versenyszerű ökölvívásnak egy ízben már majdnem örökre hátat fordító Szili, aki a boksz minden elemében messze felülmúlta a dél-amerikai Chavest, kis híján döntő fölényre tett szert, de a 40:16-os pontozás így is szépen jelzi a fölényét. "Szétverem a grúzt is!" – üzent következő riválisának a vasi fiú, akinek minden tudására szüksége lesz a ravasz Kahaber Dzsuanija ellen.
Nagy András győzelemmel mutatta be magát a világnak, és akkor sem kell nagyon szomorkodnia, ha a második öszszecsapása egyben a végállomást is jelenti majd, hiszen az egykori olimpiai bajnok kubai Correa fia, Emilio vár rá a 16 közé jutásért. A szép nevű angolai Norberto Dionisio Rocha Castrót mindenesetre gyötrelmesen induló, ám kellemesen záruló meccsen győzte le.
Hétfőn a 48 kilós Bedák Pál és a 91 kilós Darmos József húz kesztyűt a 16 közé jutásért – kolumbiai, illetve kanadai öklözővel szemben.
A nap csalása Természetesen egyet nehéz lenne kiragadni a fehér ruhások által vérlázítóan elvitt mérkőzések közül. Természetesen, hiszen egyrészt ilyentájt rengeteg összecsapás zajlik, másrészt a mérkőzésvezetői-pontozói kar leggyengébb tagjait még csak ezután tiltják majd el a működéstől, a nyitányon még zavartalanul vihették véghez sorsokról döntő kis aljasságaikat. Nem Káté Gyula miatt, de a figyelem mégiscsak az ötből öt kínai továbbjutóé, hiszen valamennyiüket teljes mellszélességgel támogatták ringen belül és amellől egyaránt. A mi Gyulánk például egy, a kötélnél végrehajtott, embert próbáló hatos sorozásából is ki tudott jönni 0:1-gyel, miközben a kínai le sem vette a kettős fedezéket…
Ha átállnak, már nem alusznak "Sajnos, egyértelmű, hogy noha már néhány napot eltöltöttünk Kínában, a csapattagok többségének még nem sikerült akklimatizálódnia. Ez a nyitányon a leginkább a Bedák Zsolt, Varga Miklós, Káté Gyula trión látszott. Bedák Zsolt görcsös volt, ettől féltem, talán a folytatásra levetkőzi, mert benne nagyon sok van, megharcol majd az életéért. Varga Miki kicsit tompa volt és aluszékony, de övé a jövő, nem bántam meg, hogy lehetőséget kapott. Káté Gyula nálam vesztett, tegyük hozzá: csak azért, mert Kínában van a vébé, ha bárhol máshol bokszol, megnyerte volna ezt a meccsét. Ha például nálunk egy magyart egy ilyen mérkőzésen nem hoznak ki, embert ölök. Nos, a kínait is kihozták… Szili István ellenben nagyon tetszett, kemény volt, koncentráltan bunyózott, ügyesen mozgott a szorítóban. Neki egyszer már szétszakadt a szeme a grúz ellen, akivel folytatja, de akkor is hét ponttal vezetett. Majd most vigyáz magára, és akkor tovább menetelhet."
13. VILÁGBAJNOKSÁG, MIENJANG A 32 közé jutásért. 54 kg: Bedák Zsolt (magyar)–Oliveira Santos (brazil) p. gy. (36:20). 57 kg: Sodgerel (mongol)–Varga Miklós (magyar) T. d. f. gy. a 3. m-ben. 64 kg: Csen Tung-csou (kínai)–Káté Gyula (magyar) p. gy. (23:16). 69 kg: Szili István (magyar)–Chaves (argentin) p. gy. (40:16). 75 kg: Nagy András (magyar)–Castro (angolai) p. gy. (30:15)