"Nem török Lothar helyére"

– Elárulná, mikor találkozott legutóbb Lothar Matthäusz-szal?
– Két hónapja Düsseldorfban futottunk össze, akkor beszélgettünk egy jót, de miért érdekes ez? – kérdezett vissza Berti Vogts.

– Csupán azért, mert kíváncsi vagyok, tudja-e, milyen élményekben van része Magyarországon Lothar Matthäusnak?
– Nézze, én csak azt tudom mondani, amit otthon is olvasok, hallok: Németországban úgy tudják az emberek, Lothar Matthäus jól dolgozik Magyarországon, elégedettek a munkájával. Az esetleges nehézségeiről szinte semmit sem hallani.

Csak gratulálni tud a magyar kapitánynak

– Akkor megosztom önnel az információt: jelen pillanatban azon megy a huzavona, hogy hosszabbítsanak-e szerződést vele, és szinte naponta téma a médiában, hogy mennyit keres Lothar Matthäus, milyen szerződése van, és az mit tartalmaz. Ehhez mit szól?
– A profi világban természetesnek tartom, hogy a minőséget alaposan meg kell fizetni. Márpedig Lothar egyértelműen minőségi javulást ért el a magyar futballban. A szerződése iránt érdeklődnek? Azt hiszem, akikre ez tartozik, azok feltehetőleg látták. Nem biztos, hogy másoknak is kellene ezzel foglalkozniuk. Sokkal inkább azzal, hogy milyen remekül játszott a magyar válogatott Kaiserslauternben, Németország ellen; egyébként azt a meccset volt szerencsém a helyszínen megnézni.

– A Skócia ellenit is, amikor újra csak tapsolhatott volna a magyarok akciói után, ha történetesen nem ön és az ön által irányított skót válogatott a szenvedő fél.
– Az a meccs valóban nem bennünket dicsért, a magyarok okosan, taktikusan futballoztak, a mi tartalékos, sok sebből vérző csapatunk pedig képtelen volt felpörögni, még az is lehet, hogy eltaktikáztam a mérkőzést. De jó lecke volt, mondtam is a találkozó után Lotharnak, bravó, jó úton jársz a csapatoddal, csak így tovább.

Skóciában vajszívűek voltak az újságírók

– Jó ezt hallani. Öröm, hogy egy olyan szakember dicséri a magyar futballt, s ráadásul nem az Aranycsapatot, hanem a mai fiúkat, aki részese lehetett világ- és Európa-bajnoki diadaloknak. Csakhogy van egy apró szépséghiba, mégsem jutottunk ki a jövő évi világbajnokságra, s hiába a két bravúros eredmény, amelyekről ön is beszélt, a világranglistán egyre hátrább kerülünk.
– Ugyanakkor az utánpótlás-válogatottjuk remekül állt helyt az olaszokkal szemben. Látja, ezt is tudom. Erre aztán nyugodtan építkezhetnek, és ha hagyják Lothart dolgozni, biztosra veszem, előbb-utóbb megismétlődhetnek a régi sikerek.

– Azt elárulná, miért bukott meg Skóciában?
– Nem hiszem hogy megbuktam volna. Kölcsönösen arra a megállapításra jutottunk, most nincs értelme folytatni ezt a munkát. Tudja, a skót újságírók valószínűleg nem annyira tolakodóak vagy kritikusak, mint önöknél, legalábbis az alapján, ahogy az imént felvázolta Lothar Matthäus helyzetét. Engem nem kezdtek ki, nem pocskondiáztak, de a sikertelenség után elkerülhetetlen volt a váltás.

– Németország – az NSZK-val számolva, persze… – mindössze kilenc szövetségi kapitányt "fogyasztott el" a története során. És a kilenc szakember közül ön a negyedik leghosszabb ideig állásban lévő tréner.
– Bocsánat, rosszul tudja, a harmadik.

– Nem, nem, ön a negyedik. Mindjárt sorolom is. Otto Nerz 1923-tól 1936-ig, aztán Sepp Herberger, akinek a nevét mi nem szívesen emlegetjük, 1936-tól 1964-ig, majd a legendás Helmut Schön, 1964-től 1978-ig. És következik Berti Vogts 1990-től 1998-ig a maga nyolc évével. Na?
– Igaza van. Pedig elég precíz ember vagyok… Azt gondoltam, a válogatott élén eltöltött nyolc esztendő elég lehet a dobogóra kerüléshez. Hát, tévedtem. De így is megannyi emlék jutott nekem, s azt mondom, a mi 1996-os Európa-bajnoki győzelmünk majdnem olyan nagy fegyvertény volt, mint amikor 1954-ben épp az önök válogatottját győztük le a világbajnoki döntőben.

– Na, már megint az a pokoli meccs… Na, jó, akkor beszéljünk a magyaros emlékeiről. Emlékszik rá, hányszor játszott ellenünk?
– Várjon csak… Talán egyszer.

– A válogatottal kétszer. Először ezerkilencszázhetven szeptember kilencedikén Nürnbergben, amikor Uwe Seelert búcsúztatta a világ. Erre emlékeznie kell!
– Már hogyne emlékeznék Uwe Seeler utolsó fellépésére! Tényleg, most, hogy mondja, a magyarokkal játszottunk, nyertünk is, talán három egyre..

– Négy esztendővel később picit emeltek a téten: Dortmundban öt nullára győztek le bennünket. Aztán eljött a pillanat, amikor Budapesten lépett pályára. Gyanítom, hogy ez még körvonalakban sem maradt meg az emlékezetében: ezerkilencszázhetvenhét májusában Rómában BEK-döntőt veszítettek, a Liverpool három egyre verte meg a Mönchengladbachot, és ön Kevin Keegan, valamint Terry McDermott ellen küzdött – mindhiába. Aztán jött a szeptember, és a Borussia Budapesten, a Népstadionban három nullára győzte le a bajnok Vasast.
– A római BEK-döntő valamennyi képe itt van a fejemben. Nagyon el voltam keseredve, amikor ott kikaptunk, de az a Liverpool még akkor is jobb volt, ha abban az évben a csapattársam, a dán Allan Simonsen kapta meg az Aranylabdát.

Ismét Világbajnok lehet a Nationalelf

– Annál csodálatosabb pillanat lehetett, amikor játékosként nyert világbajnoki címet. Bár a hetvennégyes döntő első percében alaposan becsapta önt Johan Cruyff. Jött is a tizenegyes.
– Hohó! Nem én szabálytalankodtam a büntető előtt, hanem Uli Hoeness. Nézzen csak utána…

– Ismét az ön hazájában rendezik a vébét. Megint német arany lesz a vége?
– Fiatal csapatunk van, s azt hiszem, Jürgen Klinsmann képes rá, hogy aranyéremig vezesse el a német válogatottat. Erősek a brazilok, az angolok, az olaszok, de mégis mi leszünk otthon. Bár azt el kell ismernem, hogy a német futball jelenleg csak a Bayern Münchenből áll…

– Ön szerint Lothar Matthäus lesz valamikor német szövetségi kapitány?
– Ő most a tapasztalatszerzés időszakát éli, s ha mindazt, amit játékosként megtanult, edzőként is kamatoztatni tudja, sikeres tréner lehet. Tudom, hogy ha Németországban kinyílik egy kapu előtte, azon bizonyosan besétál.

– És Berti Vogts lenne-e magyar kapitány?
– Eszemben sincs Lothar Matthäus helyére törni. Vagy ön már tud valamit?


Izsó Ignác remek cselei
A Vasas hihetetlen balszerencsés csapatnak vallhatta magát 1977-ben: magyar bajnokként, a BEK első fordulójában, a Borussia Mönchengladbachot kapta ellenfélül. Az angyalföldiek a Népstadionban 3–0-ra kaptak ki, majd a visszavágón 1–1-es döntetlent értek el.
"Rengeteg védő ellen játszottam itthon és külföldön, de udvariaskodás nélkül mondom, Berti Vogts volt az egyik legsportszerűbb és legképzettebb hátvéd – emlékezett vissza Izsó Ignác, aki csatárként találkozott a "Terrierrel". – Nem volt benne semmi alattomosság, pedig életem egyik legjobb meccsét játszottam ellene a 'gladbachi visszavágón. Ő fogott, de képtelen volt tartani, gólt is szereztem, igaz, így is kiestünk. Udo Lattek, a németek világhírű szakvezetője azt mondta: jó csapat a Vasas, különösen a középcsatára remek. Erre a kritikára a mai napig büszke vagyok". ---- T ---- A