Ezüstérmesként is hős lett

Egyszer volt, hol nem volt…
No, nem az Óperenciás tengeren túl, hanem Magyarországon, de azért még meseszerű az alábbi igaz történet. A naptárak 1989-et mutattak. Az az esztendő a magyar öttusázás (egyik) aranyéve volt. A budapesti világbajnokságon taroltak a magyar versenyzők, háromszor szólt a Himnusz. Aranyérmes lett Fábián László, a Fábián László, Mizsér Attila, Martinek János összetételű csapat, valamint a Kálnoki Kis Attila, Martinek János, Mizsér Attila váltó. Az aranyakat Mizsér Attila ezüstje egészítette ki.

Ma, 16 év távlatából már tudjuk: egy másik öttusaaranyhoz is megnyílt az út abban az esztendőben. Ez Kulcsár Antalnak, az Alba Volán edzőjének köszönhető, aki egy 12 éves, mokány kislányt fedezett fel a sportágnak Vörös Zsuzsanna személyében. A leányka az édesapjáért jött át a szomszéd házból, és a szakember felfigyelt a szigorú arcú gyerekre. Beszédbe elegyedtek, és amikor a sportra terelődött a szó, kiderült, a kislány az iskolában kosárlabdázik. Az edző öttusázni csábította, és miután azt is elárulta, hogy mi is az az öttusa, a lányka azonnal igent mondott. Ám megjegyezte, hogy egy baj van: nem tud úszni… Megtanították.

"Az 1989-es vébéről nincsenek emlékeim, hiszen akkor még azt sem tudtam, mi az az öttusa – mondta Vörös Zsuzsanna. – Az első meghatározó élményem ezzel a sportággal az 1990-es székesfehérvári junior-világbajnokság, amelyen már drukkoltam a fiúknak, Katona Ferencnek, Sárfalvi Péternek, Hanzély Ákosnak és Csernok Lászlónak, akik ugyanúgy mindent megnyertek, mint egy évvel korábban a nagyok. Én akkoriban még csak úsztam, a többi tusával nem foglalkoztam, lovagolni például csak 1993-ban kezdtem el. Inkább a verseny hangulata ragadott magával, és végleg az öttusa felé terelt."

Most már kideríthetetlen, hogy a kosárlabdázásban mire vitte volna. Az azonban tény, hogy az öttusa gyémántra lelt benne. Vörös Zsuzsanna mostanra mindent megnyert, amit ebben a sportágban meg lehet nyerni. Olimpiát, világbajnokságot (háromszor is), Európa-bajnokságot. Ráadásul a hazai női mezőnyben minden címet ő ért el először.

Nem tagadja, abban, hogy eddig eljutott, nagy szerepe volt a sydneyi olimpiának. Amelyre világ- és Európa-bajnokként utazott.
"A változás annak köszönhető, amit a sydneyi olimpián és utána átéltem. Hatalmas csalódás volt az a verseny! Érmet akartam nyerni, sőt arra számítottam, hogy első leszek. Nem így történt…" – idézte fel a történteket. A kudarc nem törte le, nem került "egyversenyes" sportolóként a süllyesztőbe. A 2001-es év ugyan még a magára találás jegyében telt el, ám attól kezdve nem jött haza üres kézzel a világversenyekről.

Az idén sem. Akik ott lehettek a varsói világbajnokságon, sokáig emlékeznek majd Vörös Zsuzsanna fantasztikus futására. Az okos, taktikus, és – nem túlzás – hősies futásra. Amikor csupán nyolc ponton, vagyis két másodpercen múlt az újabb aranyérme. Ha még néhány méter van a célig, Vörös Zsuzsanna az első. De mint tudjuk, a sportban nincs "ha". Van viszont "megharcolt", arannyal felérő ezüstje. És – mintegy az idei szezon megkoronázásaként – győzelme az augusztusi Világkupa-döntőben. Uppsalában olyan magas pontszámmal (5708 pont) lett első, mint még soha senki – se nő, se férfi.
Ezután nem csoda, hogy olvasóinknál Vörös Zsuzsanna lett az első.

A bajnoknőt a tatai edzőtáborban érte a hír, ahol nem győzte fogadni a versenyzők és edzők gratulációit.
"Nem tagadom, meglepett, hogy én nyertem meg a szavazást, mert volt a mostaninál jobb évem is. Például kétezer-négy, amikor olimpiai és világbajnok is lettem, és csupán egy versenyen nem tudtam dobogóra állni. Persze, örülök az eredménynek, és köszönöm a bizalmat mindazoknak, akik rám voksoltak" – kommentálta az NS-játék eredményét Vörös Zsuzsanna.

Akinek valóban volt már jobb éve is a mostaninál, de céltudatosságát ismerve, biztosak lehetünk abban, hogy lesz is még. Mert a mesének még nincs vége.