Légkondi márpedig nincs!

Valaki egyszer azt mondta: mindenki önmagával küzd, miközben keresi a saját teljesítőképességé-nek határát. Ha majd ott állsz a perzselő napon, homokkal a szádban és a szemedben, a végelenül hullámzó dűnék között, akkor leszel annyira egyedül, hogy megismerd önmagad.

Talán ugyanez a vágy (hogy megismerje önmagát) hajtotta Szobi Balázst, Éder Attilát és Jobbágy Ákost a sivatag irányába, a világ legnehezebb tereprali-megméretése felé. Ők hárman korábban még nem indultak a Nyugat-Szaharát átszelő erőpróbán, és abból a szempontból is különlegesek, hogy a magyar kamionos triók közül az övék az első, amely nem szervizel senkinek, hanem magáért a versenyzésért indul.

Az utóbbi években is volt két magyar kamionos csapat, amely teljesítette a sivatagi show távját (az egyik a Darázsi Zsolt, a másik a Szaller Zoltán vezette trió), ám ezek az alakulatok autós csapatokat kísértek, ha nekik gondjuk volt, meg kellett állniuk, hogy segítsenek. Az ő rajtolásukra egyébként azért volt – és van – szükség, mert a szabályok szerint a pályán csak versenyzőtárs segíthet, márpedig az ellenfelek legfeljebb anynyi időre állnak meg, hogy talpra rántsák az esetleg felborult társukat, de többre (pláne szerelésre) nem vállalkoznak.

No de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Szobiék egészen más tervekkel vágnak neki a 9043 kilométeres távnak. Ők csak akkor állnak meg, ha a MAN kamionnal valami technikai gond lesz – de remélik, erre nem sokszor kerül majd sor. A pilóta elismerte, van még mit tanulnia a járműről és természetesen a sivatagról is, hiszen a kis csapat eddig mindössze egyszer (néhány héttel ezelőtt) próbálta ki magát a dűnék között Tunéziában.

A trió eredetileg már a legutóbbi Dakaron szeretett volna rajthoz állni, ám akkor nem fogadták el a nevezését. A versenyzők azt mondják: így, utólag ez nem is olyan nagy baj, mert októberben kapták meg a kamiont, és mindössze két hónapjuk lett volna a felkészítésére. Most azonban bőven volt idejük – a mentális és fizikai tréningre ugyanúgy, mint a technikai fejlesztésekre.

A fizikai tréning motorozós része egyébként majdnem véget is vetett a Dakar-álmoknak – Szobi Balázs ugyanis hatalmasat esett motorral, aminek következményeként eltört a kulcscsontja és elszakadtak a szalagok a vállában. A doktorok végül "csodát" tettek, és bár a rehabilitáció részeként nem említették kifejezetten a Dakar-ralit, amint kezdte magát jobban érezni, Szobi azonnal visszaült a versenykamionba, hogy társaival folytassa a tréninget.

A Dakaron két és fél hétig gyakorlatilag a MAN kamion lesz az otthona a három fiúnak, a jármű mégis nélkülöz minden "luxust". A pilóta és a navigátor eredetileg mindenfélét kért a konstruktőr Éder Attilától, ő azonban szépen sorban mindent kihúzott a kívánságlistáról (elsőként a légkondicionálót), amelyen végül egyedül az elektromos ablakemelő maradt meg, és azt be is szerelték a kamionba.

Az egyelőre nem fogalmazódott meg bennük, hogy hányadikként szeretnék zárni a viadalt, a legfontosabb, hogy célba érjenek életük első Dakarján. Lévén újoncok – már a táv teljesítése sem lenne kis teljesítmény.

Az utcai és a verseny MAN

A Flex Dakar Team versenykamionja csak külsőre hasonlít a típus utcai változatához, valójában azonban gyakorlatilag kevés eleme egyezik meg vele. Lássuk a különbségeket.