Még szenvedve is jobb Ausztriában

Füzi Ákos a tavaszi idényben még az MTK Budapest csapatkapitánya volt, a nyáron azonban úgy döntött, ideje idegenlégiósként is kipróbálnia magát. Nem kalandot keresett, egyszerűen csak úgy érezte, azután, hogy tíz évet végigjátszott a magyar első osztályban, anyagilag is meg kellene alapoznia a jövőjét. Egyelőre botorság lenne kijelenteni, hogy elképzelései nem váltak valóra, azonban könnyen előfordulhat, hogy a téli felkészülés nagyobbik részét másik csapatban végzi el.

– Kezdjük talán a legfontosabbal: miért éppen az Admira ajánlatát fogadta el?
– Még mielőtt Ausztriába szerződtem volna, öt éven át az MTK labdarúgójaként szerepeltem, és évről évre azt tapasztaltam, hogy a magyar futball anyagi lehetőségei egyre rosszabbak – mondta Füzi Ákos. – Az Admirától korrekt ajánlatot kaptam, nem a világ végére kellett elutaznom, ráadásul azt gondoltam, mivel tudok németül, a beilleszkedéssel sem lesz gondom.

– Az nem riasztotta el a szerződés aláírásakor, hogy az Admira szinte a teljes előző évi játékoskeretét lecserélte?
– Amikor megállapodtam a klub elöljáróival, még nem tudtam, hogy ilyen nagy változások lesznek a játékoskeretben. Tizenhatan érkeztünk az átigazolási időszakban a csapathoz, és szinte csakis olyan játékosok, akik hazájukban a válogatott kerethez tartoznak. Álmomban sem gondoltam, hogy a sok jó futballistából nem alakul ki ütőképes együttes.

– Márpedig ez történt, hiszen huszonkét fordulót követően az Admirának tíz pont a hátránya a bentmaradást jelentő pozícióban lévő Mattersburg gárdájához képest. És ami még ennél is kellemetlenebb: ön az őszi idény nagy részében a lelátóról figyelhette a csapat játékát.
– Nem ilyen idényre számítottam… A harmadik mérkőzésünkön megsérültem, megoperálták a térdemet, és sokkal lassabban gyógyultam, mint számítani lehetett rá. A csapat eközben sorra elveszítette a meccseket, edzőt váltottunk, de sajnos nem lettünk eredményesebbek. Az idény végére felépültem, állandó helyet azonban nem tudtam kiharcolni magamnak, és ez csak a problémák egyik fele.

– Tippelek: jönnek a pénzügyek…
– Az Admiránál is voltak, vannak gondok, ráadásul olyan súlyosak, hogy egyszer még az is felvetődött, nem állunk ki az egyik bajnoki találkozóra. A klub az összes játékosnak tartozik, így talán elhiszi, hogy sem szakmailag, sem anyagilag nem jártam jól ebben a fél évben.

– Ha ehhez még hozzáteszszük, hogy az ősz során anyagi vitája volt a korábbi klubjával, az MTK-val is, akkor valóban kijutott önnek a jóból.
– Csupán annyit mondanék: engedtem a jogos követelésemből, így egyezségre jutottam az MTK elöljáróival, a klub pedig elkezdte törleszteni az adósságát. Nagyon örülök annak, hogy a csapat nem sínylette meg ezt a konfliktust.

– A rosszul sikerült őszi idény után van realitása annak, hogy távozik az Admirától?
– A csapattársammal, Egressy Gáborral együtt úgy jöttem haza szabadságra, hogy mindketten azt mondtuk, a rengeteg probléma ellenére összehasonlíthatatlanul jobbak a futballt körülvevő körülmények Ausztriában, mint idehaza. A felkészülést január kilencedikén kezdjük meg, és remélem, rövid időn belül kiderül, van-e értelme a további közös munkának. Ha nem rendeződnek a klub anyagi problémái, ha szakmai téren összevisszaság lesz a csapatnál, akkor nincs értelme maradni. Nem tagadom, néhány hazai együttes már megkeresett az ajánlatával, a szerződésem azonban még az Admirához köt.

– Kétezer-hatra milyen évet kíván magának?
– Az ősszel tapasztaltam, hogy milyen az, ha valaki sérülés miatt huzamosabb időre a partvonalon kívülre kényszerül. Ha erre gondolok, akkor kizárólag egészséget kérek magamnak és természetesen a családomnak is.