Stéphane Peterhanselt nem véletlenül becézik Mister, még inkább Monsieur Dakarnak. A 41 éves francia pilóta motorral hatszor, autóval kétszer nyerte meg a világ legnehezebb terepraliversenyét. Legalábbis eddig. Mert természetesen folytatni szeretné a sorozatot, hiszen a világ egyik legjobb terepjárójában ül (Mitsubishi Pajero), a világ egyik legjobb navigátora diktálja neki az itinert (Jean-Paul Cottret), és őt tartják a világ egyik legjobb pilótájának.
– Hogyan telt a karácsonya? Furcsa lehet az ünnep úgy, hogy közben az ember tudja, néhány nap múlva elkezdődik az év legnehezebb versenye. – Ilyenkor igyekszem kikapcsolódni, és egyáltalán nem gondolni a versenyre. Ez általában szokott is sikerülni.
– Még úgy is, hogy tudja, most mindenki önt akarja legyőzni? – Megszoktam az érzést, mi több, szeretem. Tizenöt évvel ezelőtt nyertem először a Dakaron, azóta tart az őrület. De nem nagyobb a nyomás rajtam, mint egyébként. A csapat kész rá, hogy újra nyerjen, úgy érzem, én is kész vagyok a sikerre.
– Mit szeret a legjobban a Dakarban? – Azt, hogy a sivatagban küzdünk meg egymással. Szerintem nincs a világon jobb hely autó- és motorversenyek rendezésére, mint a sivatag. Semmi sem gátol meg abban, hogy gyorsan menj, ugyanakkor szabad vagy, mint a madár, ha akarod, a saját utadat járhatod.
– A Pajero külseje teljesen úgy néz ki, mint tavaly, de a csapatot ismerve biztosan rengeteg fejlesztésen ment át. – A legfontosabb, hogy sokkal erősebb, mint volt, a súlypontja is jobb helyre esik, ami az ugratókon jó szolgálatot tehet. A motorja nem teljesen új, de annyi mindent változtattak rajta, hogy rá sem lehet ismerni.
– Mit szól a szabályváltoztatásokhoz? Ahhoz például, hogy a műholdas navigációs rendszer használatát a minimálisra csökkentették? – Egyértelműen nagyobb feladat hárul majd a navigátorokra, de nem baj. Nagyon bízom Jean-Paulban. Kicsit olyan lesz a viadal, mintha tizenöt évet visszamennénk az időben, de ennek is megvannak a maga szépségei.
– Milyen taktika szerint versenyez majd a csapat? – Nincs előre meghatározott tervünk, a rajt előtt még nem is lehet. Mindenki teszi majd a dolgát, megpróbál a tőle telhető leggyorsabban menni, aztán meglátjuk, mi lesz. Az persze megeshet, hogy az egyes versenyzők külön-külön kitalálnak valamit.
– Ön is? – Én nem.
– Ez most komoly? – Nem, de a taktikám hadd maradjon az én titkom. Az viszont biztos, hogy aki csupán egyetlenegy hibát elkövet a versenyen, elveszítheti az esélyét a győzelemre.
– De azt csak elárulja, hogy hányadik helyre várja magát a végén! – Szeretném megvédeni a címemet, ez csak természetes. Tudom, hogy nehéz a feladat, már csak azért is, mert a csapattársaim mind esélyesek a győzelemre, és ott vannak még a Volkswagen pilótái is.
– Például az újonnan igazolt nagyágyú, Carlos Sainz? – Sainz nagyon jó ralis, ám a Dakar egészen más. Elképzelhető, hogy mindenkit meglep majd a gyorsaságával, de én jobban tartok a Világkupa-győztes Bruno Sabytól vagy éppen a viadal eddigi egyetlen női győztesétől, Jutta Kleinschmidtől.
– Két viszonylag rövid európai szakaszt teljesítenek, aztán áthajóznak Afrikába. Akkor kezdődik az igazi verseny, ugye? – Nem, kérem, a verseny már szilveszter napjának reggelén elkezdődik. És én alig várom! Már az elején nagyon észnél kell lennem, az első két szakaszon sokat nem nyerhet az ember, viszont mindent elveszíthet.
– Majdnem két évtizede versenyez a Szaharában. Mit szeret benne a legjobban? – A versenyzésen kívül?
– Igen. – A gyerekek arcát, amikor ajándékot kapnak tőlünk, és azt a pillanatot, amikor Dakarba érve beállhatok a forró vizes zuhany alá… ---- V ---- A