Hatalmi harc, kizárás, üzengetés

Varázslatos, káprázatos, felejthetetlen. Ilyen és ehhez hasonló jelzők repkedtek augusztusban. Úgy kezdődött az őszi idény, hogy a szurkolók sorban álltak a meccsjegyekért. A hatvanas-hetvenes években mindez természetesnek tűnt, az emberek többsége úgy alakította ki a programját, hogy kezébe vette az NB I sorsolását, bekarikázta, hogy mikor lesznek kettős meccsek a Népstadionban, aztán ehhez alakította a Kakasdon lakó nagynéni meglátogatását, vagy a gyári dalárda próbáit. Csakhogy sajnos elmúltak a gyermekévek, megszűntünk futballnemzet lenni, így valóban különleges ellenfélnek kellett Budapestre érkeznie ahhoz, hogy újra kitörjön a fociláz.

Ünnep helyett Real-akta

S ez az augusztus elhozta nekünk mindezt: 15-én a Real Madrid, 17-én pedig az argentin válogatott lépett pályára a Puskás Ferenc Stadionban. Jótékony célú, illetve barátságos találkozókról volt szó, ám a világklassszisok érkezése valóban felajzotta a minőségi futballtól igencsak elszokott magyar szurkolókat, akik csak úgy özönlöttek a stadionba, hogy közelről láthassák, sőt csodálhassák azokat a labdarúgókat, akiket addig csak a televízió képernyőjén keresztül nézhettek.
Az eredmény most aligha fontos, sokkal inkább mindaz, ami a folytatásban történt…
Egy héttel később kinyílt a Real-akta, amelyből ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Puskás Ferenc 22.5 millió forintot kap majd az ő gyógykezeltetésére, megsegítésére rendezett meccs bevételéből.

Mint ismert, a Real Madridot Demján Sándor üzletember cége a TriGránit Rt. hozta Budapestre, nem titkoltan a nagy bevétel, de még inkább Öcsi bácsi kórházi kezelése körülményeinek javítása céljából. No de mi nem is lennénk magyarok, ha nem kerekedett volna ebből is világraszóló botrány. Kisteleki István, a Magyar Labdarúgóliga elnöke nehezményezte, hogy tudtával csupán egy labda elárverezéséből befolyó összeg jut Puskás Ferenc gyógykezeltetésére, ahelyett, hogy hetvenmillió forintot kapna a célszemély.

Így ünnepeltük mi, hogy az istenek leszálltak közénk…
Aztán jött a válasz, a TriGránit Rt. tételesen bemutatta, mennyi pénz folyt be a kasszájába, s hogy ebből mennyi jut a legendás tízes családjának. A labda árverezéséből amúgy kétmillió forint jutott volna Öcsi bácsi gyógykezeltetésére, úgyhogy a liga elnökének már megérte az asztalra csapnia… ---- Aztán elkezdődtek a bonyodalmak Lothar Matthäus körül.
A szövetségi kapitány akkor még hittel állította, hogy válogatottunk igenis ott lesz a 2006-os németországi világbajnokságon. Csak azt nem tette hozzá, hogy szakmai úton-e, netán turistaként, vagy az egyik csoport szépreményű tagjaként. Augusztus 28-án Lothar Matthäus a helyszínen tekintette meg a Győr–Debrecen bajnokit, amely után azt mondta: "Abban a hitben utaztam el Győrbe, hogy tíz válogatott futballistát nézhetek meg, és eldönthetem, milyen szerepet szánok nekik az előttünk álló vébéselejtezőkön. Ehhez képest négy olyan fiút láthattam, akikkel komolyabban számolok, de egy ilyen harmatgyenge találkozó után el kell gondolkodni…"

A kapitány mintha megérezte volna, hogy pokoli ősz vár rá, pedig a válogatott szeptember 3-án 4–0-ra győzött Málta ellen, életben tartva továbbjutási esélyeit.
Egészen három napig.
A svédek ugyanis szeptember 7-én a Puskás Ferenc Stadion huszonötezer nézője előtt Zlatan Ibrahimovic 91. percben szerzett góljával legyőzték a mieinket, és immár véglegessé vált, hogy Magyarország csapata most sem lesz ott a világbajnoki döntőn.
Ekkor kezdődött el az igazi cirkusz.

Lothar Matthäus újra és újra csak azt nyilatkozta: "Ha akarják, maradok…", ám a kiesés után már nem mindenki marasztalta a kapitányt. Bozóky Imre MLSZ-elnök kiállt mellette, mondván, ő egyértelműen a német szakembert támogatja, ám ez sem tudta megakadályozni, hogy az egykori aranylabdás ne kerüljön a kritika kereszttüzébe. Szeptember 14-én Kisteleki István a következőket nyilatkozta: "Támogatom azt a levelet, amelyet az MLSZ elnökségének tagjai Berzi Sándorhoz eljuttattak. Valóban tiszta vizet kell önteni a pohárba, ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szerződés napvilágra kerüljön. Azonban az sem titok, a magyar futballnak igaz vezérre van szüksége, és Lothar Matthäus ilyen ember. Ha rajtam múlik, nem is két, hanem négyéves szerződést iratnék alá vele…"

A kapitány titkos szerződése.
Ez a mondat lengte be az őszi idényt.
Ez adott témát unalmasabb bajnoki meccsek alatt, erről cikkeztek a lapok, és már nemcsak itthon, hanem külföldön is. A Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége régen látott egységbe tömörült, és logikus érvekkel alátámasztott levelet juttatott el Berzi Sándor MLSZ-főtitkárhoz. Ebben aztán minden benne volt, amiről addig senki sem beszélt. Elsősorban Lothar Matthäus szerződése iránt érdeklődtek, aztán az MLSZ és a Pellady Péter üzletember által irányított Derball Kft. kapcsolatáról. Nem volt megállás – a csata egyre durvább lett. ---- Aztán szeptember 29-én, egy gyászos csütörtöki napon leszerelték a Budapest Honvédot. Kisteleki István a másodosztályba száműzte a korábbi tizenháromszoros bajnokot, amint mondta: a rend, a fegyelem és a törvényesség alapján. Nem mindennapi történet volt ez sem, különösen, ha figyelembe vesszük a folytatást, amely – ha lehet – még különlegesebbé tette a történteket. Néhány tárgyalás, ilyen-olyan üzengetés és egyeztetés után újra az élvonalban szerepelhetett a nagy múltú együttes, amelyet egy Olaszországból érkezett edző irányít ebben az idényben. Bizonyára nem kis meglepetéssel konstatálta, hogy Magyarországon mi minden megtörténhet…

Majd október 8-án kiábrándító játékkal 2–0-ra kikapott válogatottunk Bulgáriában is, s akkor már arról beszélt Lothar Matthäus szövetségi kapitány, hogy hátba döfték. Ha ő mondja…
Közben azért volt egy kisebb Gera Zoltán-ügy is, a West Bromwich Albion játékosa sérülésére hivatkozva nem jött haza a válogatott edzőtáborába, hiába ajánlották neki, hogy majd itt megvizsgálják a többszörösen műtött kezét, ő Birminghamben maradt.

A relikviák maradtak – és a család?

S itt érkeztünk vissza a kezdetekhez. Az augusztusi Real-meccshez, Puskás Ferenc megsegítéséhez. A külföldi sajtó felháborodva írt Öcsi bácsi helyzetéről, kiemelve hogy a beigért 22.5 millió forint helyett mindössze 2.5 milliót kapott a család. Témát szolgáltattunk tehát a nemzetközi sportsajtónak, ám sajnos olyat, amelytől gyaníthatóan mindannyian szívesen eltekintettünk volna: immár nemcsak a pályán, hanem azon kívül is szánalmas szerep jutott nekünk.

Ráadásként jött a hír, hogy a Puskás család árverésre bocsátotta Öcsi bácsi legértékesebb relikviáit, többek között az 1954-es világbajnokságon szerzett ezüstérmét. Szerencsére azért elég sokan voltak, akik úgy gondolták, hogy ezeknek a relikviáknak nem szabad elhagyniuk az országot, s végül ezt sikerült is elérni.
Ezalatt a bajnokságban remekelt a két tinédzsercsapat, az FC Fehérvár, na meg az MTK, s egyre jobb formában futballozott a Mészöly Géza által remekül összerakott, ám a nyáron igencsak meggyengült Újpest is. A tavalyi bajnok Debrecen igyekezett lépést tartani ezzel a hármassal, s ez sikerült is Supka Attila együttesének. Ezzel szemben néhány klubnál viszont egyre elkeserítőbb volt a hangulat. A nyáron nagy reményekkel startoló, ám az ősz során árnyaltan fogalmazva is visszafogottan szereplő Vasasnál, például, csaknem ökölcsata alakult ki Egervári Sándor vezetőedző és az angyalföldi drukkerek között, és alighanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szezon befejezése előtt egy fordulóval szerződést bontottak a mesteredzővel. De még mielőtt ez megtörtént volna, edzőt cseréltek a Ferencvárosnál is: november 7-én elköszöntek László Csabától, helyét a korábbi szövetségi kapitány, Gellei Imre vette át.

A figyelem nemcsak a pályákra, hanem a háttérben zajló hatalmi harcra is ráterelődött. Újabb és újabb hírek jelentek meg Lothar Matthäusszal kapcsolatban, hogy majd most hosszabbítják meg a szerződését, de legkésőbb december elejéig döntenek a sorsáról. Nos, azóta már pontosan tudjuk, hogy ez még mindig nem történt meg. Majd megszólalt Bözsi néni, Puskás Ferenc felesége, s lapunkban azt nyilatkozta: "Megfordult a fejemben, hogy ismét elhagyjuk az országot…"

Nincs béke, csak ellentét

Időközben néhány játékvezető őrületbe kergette a szurkolókat: balhé balhé hátán, jogtalan tizenegyesek, rossz ítételek, téves döntések borzolták a kedélyeket. Lothar Matthäus járta a pályákat, s abban a hitben jegyzetelt, hogy legkésőbb a december 21-i közgyűlés dönt a sorsáról. Tévedett. Elutazott ugyan Amerikába egy szedett-vedett csapattal (s ez most nem a játékosok kritikája…), ám hiába ült össze az MLSZ-elnökség, majd a közgyűlés, a kapitánykérdésben nem született döntés.

Csak az ellentét maradt – kibékíthetetlen ellentét.
Az ország, akárcsak a politikában, a futballban is két részre szakadt.
Február 25-én, a bajnokság tavaszi idényének tervezett nyitányán innen folytatjuk… ---- Mészöly Géza (Újpest, vezetőedző)
Igyekszem tudomást nem venni az állítólagos ügyekről, így ezekről nem is tudok mit mondani – annak örülök, hogy az Újpestnél ebben az idényben nyugalomban dolgozhatunk.

Csertői Aurél (FC Fehérvár,l vezetőedző)
Sajnos, a magyar labdarúgásban folyamatos vita van, és ez egyre nagyobb károkat okoz. Az a baj, hogy a szakmát nem a szakma irányítja, de a felelőség akkor is az edzőké.

Supka Attila (Debrecen, vezetőedző)
Igaz ugyan, hogy a magyar labdarúgásban folyamatosan vannak ügyek, s ezekről meg is van a saját magam véleménye, ám e helyütt ezzel a témával mégsem akarok foglalkozni.

Garami József (MTK Budapest, szakmai igazgató)
Jó lenne, ha csak a futballról szólna minden történet, de balhé nálunk mindig van – a legnagyobb a labdarúgás vezetőségében pillanatnyilag is zajló veszekedés…

Pajkos János (Diósgyőr, vezetőedző)
Úgy gondolom, hogy a legnagyobb vita a szövetségi kapitány személye körül alakult ki, valamint az ehhez is kapcsolódó MLSZ kontra Labdarúgóliga vita volt emlékezetes.

Aldo Dolcetti (Bp. Honvéd, vezetőedző)
Egyértelműen az volt a legnagyobb furcsaság, hogy idény közben a Honvéd három héten keresztül ki volt zárva az első osztályból, aztán pedig ismét visszakerülhetett a legjobbak közé.

Sisa Tibor (Tatabánya, vezetőedző)
Hatalmas balhékat nem mondanék, inkább úgy fogalmaznék, viták vannak, de ez természetes, hiszen magától értetődően igyekszik mindenki a saját érdekeit érvényesíteni.

Reszeli Soós István (Győr, szakmai igazgató)
Sok ellentét feszül a sportágon belül, ám a legnagyobb vita még most is tart, ez pedig az MLSZ és a liga között zajló balhé, amelynek egyelőre még nincs megoldása.

László Csaba (Ferencváros, volt vezetőedző)
Ebbe a témába nem szívesen merülök el, hiszen a személyem körül is forrtak az indulatok… A magyar futballban a nagy baj az, hogy egész ősszel sok vita és balhé volt.

Keszei Ferenc (Pécs, szakmai igazgató)
Különösebben nem kell válogatnom a témák között, ugyanis a rengeteg ügy közül szerintem a liga és a szövetség között zajló, és egyre élesebbé váló vita viszi el a pálmát.

Dajka László (Zalaegerszeg, volt vezetőedző)
A legnagyobb ügy még nem ért véget, és sajnos emiatt minden jó, ami a pályán történt az őszi idény során, eltörpült amellett, ami az elmúlt hónapokban a szövetségben zajlott.

Selymes Tibor (Sopron, megbízott edző)
A bírók voltak a főszereplők ezen az őszön, én itt is Kassai Viktor esetét említeném, aki a Ferencváros–Debrecen mérkőzésen kapitálisat hibázott, amikor nem adott meg egy tizenegyest.

Prukner László (Kaposvár, vezetőedző)
Érzésem szerint a liga és a szövetség közötti békétlenség a legrosszabb, és ez sajnos jelentősen befolyásolja az egyébként is rossz morális helyzetben lévő magyar labdarúgást.

Egervári Sándor (Vasas, volt vezetőedző)
Szerintem a legnagyobb balhé az volt – és ennek az ügynek még korántsincs vége –, amikor kitudódott az MLSZ és a Derball Kft. közötti, a háttérben kötött megállapodás.

Urbán Flórián (REAC, vezetőedző)
A helyzet az, hogy folyamatosan balhék vannak a futballunkban, holott az lenne a jó, ha félévenként, vagy évenként mindenkinek legfeljebb csak egy juthatna az eszébe.

Szentes Lázár (Pápa, volt szakmai igazgató)
A rosszra kár is a szót vesztegetni… Sajnos, a magyar labdarúgásban rengeteg balhé volt, de – bocsássanak meg nekem ezért! – én inkább most egyiket sem emelném ki.