Csicsa gyerek fönn és lenn

Az egyik leggyorsabb és legtechnikásabb "öklészünk" – így emlegette Énekes Istvánt a legendás sporttörténész, Mező Ferenc. Őstehetség volt, nem véletlen, hogy villámkarriert futott be. A szűkebb pátriájában, Angyalföldön "Csicsaként" ismert Énekes István már 19 esztendősen Európa-bajnok lett, s 21 múlt csupán, amikor olimpiát nyert.

Ifjúkora ellenére volt része éppen elegendő megpróbáltatásban, amíg eljutott a csúcsra. Szegény, ötgyerekes családba született, apja vasúti altisztként igyekezett eltartani őket. Állása irigyelt volt akkoriban, elvégre nyugdíjjal járt, ám a fizetés ahhoz kevésnek bizonyult, hogy mindenre fussa, amire kell. Boksztehetség ide, boksztehetség oda, a gyerekeknek is hozzá kellett járulniuk a családi költségvetéshez. Volt rikkancs, árult kenyeret, trógerolt szenet, kifutóskodott – az edzések mellett.

Persze a sportág sem volt éppen gazdag. Jellemző, hogy Steve Klaus, az Egyesült Államokban élő magyar származású szakember "iszonyatosan rossznak" nevezte a válogatottak edzéskörülményeit. A leírások szerint a nélkülözés, az éhezés – nem azonos a fogyasztással… – mindennapos volt.

A gazdasági válság következtében (is), amely az olimpiára is hatott, az európai nemzetek kétszer is meggondolták, kiket nevezzenek Los Angelesre, végül azok mellett döntöttek, akiket valóban jegyeztek a nemzetközi mezőnyben. (Jellemző, hogy a magyar csapat 1928-ban, Amszterdamban 95 hivatalos kiküldöttet számlált, Los Angelesbe viszont csupán negyvenheten utaztak.) Énekes István kiküldetése természetesen nem lehetett vitás, és nem csak azért, mert 1930-ban Európa-bajnokságot nyert.

Klasszisát fényesen bizonyította az olimpiai tornán.

Kormányzói szerencsekívánat

Első ellenfele a francia Gaston Fayaud volt, akitől sokan féltették. Énekes István viszont nyugodt maradt, a meccs alatt folyamatosan változtatta harcmodorát, amivel igencsak megzavarta ellenfelét, és végül nagy fölénynyel győzött. Következett az olasz Rodriguez, akit korábban már megvert. Most sem volt gondja vele.
Az elődöntőben a hazaiak favoritja, Louis Salica igyekezett az útját állni. Róla félelmetes hírek keringtek. Okkal, hiszen a chicagói válogatón 24 induló közül lett első, ráadásul valamennyi ellenfelét játszi könynyedséggel győzte le. Énekes István rajta is sikerrel jutott túl. Az pedig csak érdekesség, hogy a hírügynökségi jelentés szerint "…mind a három menetben határozott fölényben volt", a Nemzeti Sport tudósítása viszont arról számol be, hogy "…az első menet Énekes nagy fölénye jegyében folyt le", ám a másodikban "…Salica már magához tért meglepődéséből, kemény ütésekkel felel a magyar fiú egyeneseire… Régi rosz szokása, hogy t. i. fejét védetlenül hagyja, most is megbosszulja magát, Salica néhány horgot bevisz, és az egyik nyomán Énekes el is esik. Bármily rövid ideig van is a földön a magyar fiú, a dolog megijeszti a magyar közönséget, és sokan már lemondanak a meccsről". Borúlátásuk alaptalan, mert "…a harmadik menetben Énekes újra megmutatja, hogy harci készsége csorbítatlan". A végén aztán "…a német és olasz bíró Énekes győzelmét hozza ki, a finn Énekes ellen ítél, és így Énekes került tovább – a döntőbe". Nem lévén több európai a mezőnyben, győzelme az akkori szabályok szerint azt jelentette, hogy megvédte Európa-bajnoki címét.
A fináléban aztán újra simán nyer a magyar "öklész", nem véletlen, hogy a mexikói Francisco Cabanasról csak annyit jegyeznek föl a krónikák, hogy a szüleitől és a barátaitól kért kölcsön, hogy egyáltalán elutazhasson az olimpiára.

Énekes István sikerének nagy a visszhangja itthon. Horthy Miklós kormányzó fölhatalmazza a magyar nagykövetet, hogy "legnagyobb megelégedését és szerencsekívánatait tolmácsolja", a nyári szünetét egy napra megszakító képviselőházban "…Lázár Andor dr. országgyűlési képviselő alkalmat talált arra, hogy külön felszólalásában meleg, magasztos szavakkal méltassa a nagy átütőerejű sikert".

Angyalföldön, a Szent László úton "autótaxi áll meg az egyik bérkaszárnya előtt… A taxiban közismert sportember, a vasutas ökölvívók Béla bácsija, Sulkó Béla ül. A kocsi megáll, Sulkó kiugrik. Szalad, rohan föl az egyik lakásba. Úgy esik jóformán be az ajtón.
– Énekes bácsi! Olimpiai bajnok a fia!
…Rövid percek alatt – az elektromos hullámokat megszégyenítő gyorsasággal – terjedt el a hír a Szent László-út környékén: a Csicsa gyerek világbajnok!"

Gyógyíthatatlan képzelt beteg

Történt mindez 1932 augusztusában. 1934-ben Énekes István újra Európa-bajnok, újabb két esztendővel később a berlini olimpián viszont nincs az indulók között. A krónikák nem rögzítik az okot, ám egy visszaemlékezés szerint akkoriban már "hamar kedvét szegte minden, érzékeny volt, képzelődő". A hangulatai irányították. 1939 végén újra együtt dolgozott a válogatott kerettel, az olaszok és a németek ellen készült, szeretett volna megint bekerülni a csapatba. "Meglátják, ott leszek a helsinki olimpián is. Érzem, hogy megy még. Hiszen még harmincéves sem vagyok" – mondta. Közbeszólt a háború, Helsinkiben nem volt olimpia 1940-ben. Énekes István pedig elment január másodikán, az őt búcsúztató nekrológ szerint "gyógyíthatatlannak hitt betegsége annyira megviselte az idegrendszerét, hogy levetette magát a harmadik emeletről".

Huszonkilenc éves sem volt, sikeres, népszerű, tehetséges ember, ám semmi más nem érdekelte, csak a képzelt betegsége: "Rákos betegnek képzelte magát. Először csak a gyomrában gyanította, azután már a máját is tapogatta." Meggyőződése volt, hogy a gyomrát a sok fogyasztás tette tönkre, a máját pedig az, hogy egyszer kapott rá egy nagy ütést. Sok gyötrődés után rászánta magát, s bevonult a kórházba. Kivizsgálták tetőtől talpig, megállapították, hogy semmi baja. Legyintett rá: "Engem akarnak megvigasztalni…"

Nem hitt senkinek, makacsul ragaszkodott a maga képzelgéséhez. A visszaemlékezések szerint "a legrosszabb fajtából való képzelt beteg volt". A Nemzeti Sport nekrológja megállapítja, hogy "végül is sikerült tönkretennie a saját idegrendszerét. Ez azután halálos betegségnek bizonyult".

A második legjobb volt a világon

Énekes Istvánnak Budapest székesfőváros díszsírhelyet adományozott, a halála hónapjában kiadott lista pedig azt rögzítette, hogy a világ valaha élt második legjobb amatőr ökölvívója.

A rangsort az angol H. W. Mallin vezette (két olimpiai bajnoki cím), Énekes (egy olimpiai és három Európa-bajnoki arany) és az olasz Sergo (egy olimpiai arany, két Eb-elsőség) előtt. De csak ő volt képes "…úgy sorozni az ütéseit, hogy egy gépfegyver sem kattoghat különben. Igyekeztek utánozni, de senkinek sem sikerült tökéletesen…"

ÉNEKES ISTVÁN
Született: 1911. február 20., Budapest
Meghalt: 1940. január 2., Budapest
Sportága: ökölvívás
Klubja: Budapesti Vasutas
Legjobb eredményei: olimpia bajnok (1932, Los Angeles), 3x Európa-bajnok (1930, 1932, 1934) ---- S ---- A