Hó vagy homok, egyre megy

Aztán hirtelen felerősödtek a dobok, lassan elkezdődött a célceremónia. Két hét küzdelem és 9043 kilométer megtétele után megérkezett a dobogóra az első motoros. A nap nap utáni küzdelem, a sérülések, az egyéni tragédiák után nem túlzás az állítás, hogy ezek a férfiak jóval szívósabbak, erősebbek az átlagnál, most azonban másik oldalukról ismerhettük meg őket. Mert jó néhányan bizony elsírták magukat a célba érkezés után.
A fáradtság, az elcsigázottság, a megkönnyebbülés és az öröm könnyei voltak ezek, amelyek annak (is) szóltak, hogy végre vége…

Nem mértek időt az utolsó szakaszon

A rendezők még szombat este úgy döntöttek, hogy az utolsó két napon bekövetkezett halálos balesetek miatt (két gyereket ütöttek el a közúton) az utolsó napon nem lesz verseny. A résztvevők végigmentek ugyan a záró napra kijelölt szakaszon – a látványra szomjazó közönséget kielégítve nem mentek lassan –, de a végeredmény gyakorlatilag már szombaton eldőlt.
Az autós és a motoros kategóriában egyaránt új győztest avattak: Luc Alphand, illetve Marc Coma nyert. Minden kategóriában kiesett az indulók több mint fele, a motorosoknál 232 induló/93 célba érkező, az autósoknál 147/64, a kamionosoknál 69/33 ez az adat.

Alphand szerint ez más, mint a sí

Minden induló embert próbáló küzdelmet vívott, de természetesen az utolsó nap a győzteseké volt. Luc Alphand első Dakar-sikere talán csak azoknak meglepetés, akik nem látták őt tavaly vezetni. A volt síző legutóbb másodikként ért célba a sivatagi show-n, szóval bizonyította gyorsaságát, mégsem őt tartották a legfőbb esélyesnek, hanem csapattársát, Stéphane Peterhanselt. Ám amikor a hatszoros motoros, kétszeres autós bajnok kiütötte a kocsija alól a jobb hátsó futóművet, Alphand előtt megnyíltak a kapuk.

,,A győzelmemet Stéphane-nak is köszönhetem, mert Mauritániában azért lehettem nagyon gyors, mert őt követtem, ő pedig robogott – vallotta be őszintén Alphand. – Jó versenyt vívtunk, amely az elején rendkívül szoros volt, mert egyre több gyors pilóta és jó autó alkotja a mezőnyt. Mindennap megpróbáltuk kihozni magunkból a legtöbbet, egyetlen cél lebegett a szemünk előtt, a győzelem. Büszke vagyok rá, hogy a Mitsubishi-csapatnak én szerezhettem meg a tizenegyedik diadalt, örülök, hogy ilyen jó autót vezethetek. Emlékszem, az első Dakaromra, amit egy mentőhelikopter ülésében fejeztem be, és arra, hogy soha többé nem akartam hasonló helyzetbe kerülni. Hosszú út vezetett onnan idáig, bevallom, akkor nem gondoltam, hogy valaha az életemben győztesként gurulok majd fel a céldobogóra. A magaslatokról és a mélységekről rengeteg tapasztalatot szereztem sípályafutásom során, de ez valami egészen más."

A Mitsubishi-csapat ezzel sorozatban a hatodik győzelmét aratta, összességében pedig a tizenegyediket, ami rekord a viadal 28 éves történetében. Nem csoda, hogy elégedett a gárda, hiszen Alphand mellett a Mitsubishi spanyol pilótája, Joan Roma is felállhatott a dobogóra – a harmadik fokára.
,,Tavaly a két kezemen meg tudtam számolni a Dakar-győzelmeink számát, most már tizenegynél tartunk, és nekem kevés az ujjam – viccelődött a csapat főnöke, Dominique Serieys. – Nem volt könnyű verseny, de a csapat megmutatta, mennyire motivált, és végül elérte célját. Kevesebb pénzből gazdálkodunk, mint a riválisunk, de jó munkát végeztünk."

Utolsó mondatával Serieys arra célzott, hogy a Volkswagennél az utóbbi időben talicskával tolták a pénzt a Dakar-projektbe, most mégis meg kellett elégedniük egy második helyezéssel. Pedig egyértelműen győzni jöttek erre a viadalra. A csapat sztárjai közül jó néhányan pórul jártak (technikai hibák, borulások miatt), végül a dél-afrikai Giniel de Villiers volt a legeredményesebb közülük – ő állhatott fel a dobogó második fokára. Nem volt elégedetlen – jövőre már csak egyet kell feljebb lépnie.

A higgadt viselkedés volt a siker titka

A motorosok sajnos az idén is egy perc néma gyásszal kezdték a célceremóniát, a mezőny elveszítette az ausztrál Caldecottot, aki éppen egy héttel ezelőtt, a Nouakchott– Kiffa szakaszon szenvedett halálos balesetet.

Marc Coma elveszített egy csapattársat, egy jó barátot, úgyhogy öröme nem volt teljes. Ugyanakkor bebizonyította az egész világnak, hogy fiatal kora ellenére (29 éve ebben a sportágban szinte semmi) mennyire rutinos, higgadt versenyző. Egyetlen szakaszgyőzelmet sem aratott, a végső dicsőség mégis az övé lett – ebben is hasonlít korábbi példaképére, Fabrizio Meonira, aki néhány évvel ezelőtt ugyanilyen körülmények között nyerte meg a Dakart. A nagy öregek azt mondják, ehhez kell az igazi tehetség – higgadtnak és visszafogottnak maradni akkor, amikor fut a szekér.
Nos, Comának sikerült, lett is jutalma.

A spanyolt a verseny kétharmadát sérült vállal teljesítő címvédő Cyril Despres, valamint a rendkívül rutinos Giovanni Sala kísérte fel a dobogóra. Coma és Despres között sokak szerint remek csata alakulhatott volna ki a győzelemért, ám végül a francia bukása és sérülése miatt meghiúsult.
Sebaj, legalább van mire várni: jövőre jöhet a visszavágó! ---- C ---- M