Régi alapokra új vár épült

Nagy Tamás 13 találkozót látott Kairóban, Alexandriában, valamint Port-Szaídban, és szerinte az idei torna is egyértelmûen mutatja: szélsebesen fejlôdik az afrikai labdarúgás.

„Ez elsôsorban a kontinensen dolgozó külföldi, fôként francia edzôknek köszönhetô, akik az afrikai játékosok dinamikus mozgását és ragyogó egyéni képességeit remekül ötvözték az európai futballra jellemzô fegyelmezettséggel, miközben nem hagyták el a rájuk jellemzô elemeket sem – vélekedik Nagy Tamás. – Rengeteg hasznos tapasztalattal gazdagodtam, például azzal, hogy a tornán részt vevô csapatok szinte mindegyike a támadófutballt helyezte elôtérbe. Szokatlanul elôre, a felezôvonalig tolták fel a védekezésüket, ezért nem láttam labdakihozatalt, amint lehetett, a játékosok agreszszíven letámadtak. A területvédekezés jellemezte az afrikaiak játékát, emberfogást ritkán látni, csak egy-két csapat alkalmazza.”

Nagy Tamás statisztikái szerint az afrikai seregszemlén elinduló 16 csapatból 14 játszott négy védôvel, s ami szembetûnô, alapvetôen az ellentámadásra épülô játék jellemezte ôket. A négy hátvéd közül legalább az egyik mindig támadó felfogásban futballozott, s egy-egy akciót általában öt, olykor hat ember is kísért.
„Az afrikai együtteseknél a védôsorból egy vagy két játékos rendre bekapcsolódik a támadásokba, a csapatok minden akciót lövéssel igyekeznek befejezni – magyarázta a jelenséget a sportigazgató. – Ez persze nagy kockázatot jelent, de a futballisták minden helyzethez alkalmazkodnak, pozíciót vesznek fel, védik a területeket, ráadásul a rendkívüli gyorsaságuknak köszönhetôen a társak is gyorsan visszazárnak. Ebben a tekintetben egyébként Elefántcsontpart az etalon.

Henri Michel gárdája kész tanulmány, s nem csupán a fentiek miatt, hanem azért is, mert rendkívül következetesen játssza ezt a taktikát.”

Az afrikai válogatottak korszerû rendszerben futballoznak. Leggyakrabban 4–4–2-es, 4–3–3-as vagy 3–5–2-es felállásban lépnek pályára, és a változatokat mindig az adott játékhelyzetnek megfelelôen alkalmazzák. Nagy hangsúlyt fektetnek a tolódásra is, és rendre kis területre szûkítik le a játékot.

„A támadószekciókban is több érdekességet láttam – folytatta Nagy Tamás. – Magyarországon a gólerôs, technikás játékosokat általában elôretolva szerepeltetik az edzôk. A zseniális képességû Samuel Eto’o vagy Didier Drogba ugyanakkor nem ebben a pozícióban, hanem szinte mindig az elôretolt ember mögött kapott szerepet. Elöl inkább erôs felépítésû, jól fejelô, a labdákat megtartó labdarúgók jutnak szóhoz, akik szabad területet nyitnak a mélységbôl érkezô klasszisoknak, s így lényegesen hatékonyabb a támadójáték.” ---- A ---- N