Nem csak a pénzért hajtanak

„Volt jobb, ugye?”
A költői kérdést Énekes Lajos, az Alba Volán-FeVita pályaedzője, Pat Cortina segítője tette fel a jesenicei öltöző előtt még csütörtök este. A mellette elviharzó játékosok némelyike hallhatta is őt, de senki nem szólt egy szót sem. Mindenki tudta, a finálé második felvonása, a 3–0-s vereség (amely nem is tükrözte hűen a különbséget…) a felejthető kategóriába tartozik…

Persze a vészharang kongatásáról szó sem lehet. Nem, hiszen a magyar bajnok szerdán produkciójával elkápráztatta a nagyérdeműt: csodaszép gólok, parádés kapusteljesítmény, akaratos, dinamikus hokisok, csapatmunka. Az 5–2-es, felejthetetlen győzelem esélyt adott arra, hogy már a szlovén iparvárosban megkoronázzák a péntek reggel hazaérő „ördögöket”, de hogy vasárnap 18 órakor harmadik meccs lesz Székesfehérvárott, önmagában bravúrnak számít.

„Erősen kettő nullás szagú volt a párharc előtt a csata, szóval van ok az örömre. A szezonban immáron nem először igazi hokicsemegére van kilátás a finálé mindent eldöntő meccsén” – mondta idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató, aki már a hazai parti ügyes-bajos dolgait intézi. A mérkőzés iránt hatalmas az érdeklődés (jegyeket szombaton és vasárnap elővételben 10 és 12.30 óra között lehet váltani a csarnokban, a pénztárak a meccs napján délután fél 4-kor nyitnak), a telt ház szinte garantált, amely persze nem véletlen: az Interliga két legjobb csapata ki-ki meccsen dönti el a trófea, s nem mellékesen a 9000 euró (2.25 millió forint) sorsát.

A pénz sem jönne rosszul („Persze kérdés, mikor kapnánk meg…” – mondta kissé szkeptikusan Ocskay a sorozat idei kisebb-nagyobb anomáliára gondolván), ám a szakmai rész a legfontosabb. A három, az A-csoportos vb-n évek óta edződő játékosokat felvonultató szlovén csapatot maguk mögé utasítani hatalmas tett lenne. Különösen úgy, hogy a két összecsapás áldozatokkal is járt: ifjabb Ocskay Gábor, Kovács Csaba és Michal Stastny is combsérüléssel tért haza, s látogatta meg pénteken a fehérvári kórházat. Valahogy csak összedrótozzák őket…


1. mérkőzés: Jesenice–Volán 2–5

5 ok, hogy miért sikerült:
1. Nyilvánvaló volt, hogy legalább egyszer Szlovéniában is nyernie kell a magyar bajnoknak, emiatt az első pillanattól kezdve elszánt, akaratos székesfehérvári hokisok voltak a jégen.
2. Sikerült megszerezni a vezetést, ezt követően a saját játékát játszhatta a Volán.
3. A hetek óta remek formában játszó válogatott, Budai Krisztián remekelt a kapuban, ziccereket is hárított, a védelem stabil lábakon állt.
4. A székesfehérvári csatárok higgadtan értékesítették a helyzeteket.
5. A kiemelkedő egyéni teljesítmények (Csibi József, Michal Stastny, Kangyal Balázs, Svasznek Bence, Milos Palovcík, Ocskay Gábor) zavart okoztak az Acroni soraiban, a szlovénok nem tudtak mit kezdeni a gyors, erőszakos, dinamikus Volán-hokisokkal.


Következik a sorsdöntő csata

5 tipp, hogyan sikerülhet:
1. Már az első percben tudatosítani kell a szlovénokkal, hogy ki az úr a háznál: nem szabad hagyni, hogy – amint a második meccsen tették – ők dirigáljanak, nyeregben érezzék magukat.
2. Rendkívül fontos, hogy ne kerüljön a csapat hátrányba, ám ha ne adj’ Isten még is így lesz, akkor sem szabad fejetlenül nekik rontani. Türelmes játékra lesz szükség, hiszen az ellenfél csak három sorral áll ki, ami a végén visszaüthet.
3. A betegségéből felgyógyult zseni, Robert Kristan még nincs játékban, így zavarba lehetne hozni egy-két góllal – „belőni” ellenben rendkívül veszélyes lenne, hiszen ha elkapja a fonalat, nehéz neki gólt ütni.
4. Emberhátrányban figyelni kell az Acroni kiválóan lövő védőjére, Ales Kranjcra, mert ha neki elsül a keze…
5. A várhatóan hevesen rohamozó szlovénok ellen főszerep vár Budai Krisztiánra, akinek remeklése nélkül nehezen képzelhető el a siker.

2. mérkőzés: Jesenice–Volán 3–0

5 ok, miért nem sikerült:
1. Noha a győzelem egyben az Interliga megnyerését is jelentette volna, ez alkalommal hiányzott a tűz a Volánból; a Jesenice két emberelőnyös gólját követően úgy tűnt, feladata a magyar csapat.
2. Nem a Volán lőtte az első gólt, így futnia kellett (volna) az eredmény után.
3. A hátsó alakzat ingatag volt, az állandó szlovén rohamok ellen nem akadt ellenszer.
4. Dekontcentráció: a kevés helyzet, illetve a szólók során rossz megoldást választottak Palkovics Krisztiánék.
5. Nem akadt olyan vezéregyéniség, aki képes lett volna kirángatni a csapatot a gödörből, senki sem tudott pluszt hozzátenni a játékhoz, mindössze a kapus, Budai Krisztián teljesítménye érdemelte ki a jó minősítést. Egymaga azonban nem tarthatta versenyben a fehérváriakat.