A favorit és az esélytelen

Mindent elmond Szlovénia erejéről, hogy a rigai elit-világbajnokságra készül. Sőt mi több, Frantisek Vyborny csapata 2002-től tagja a világbajnoki mezőnynek, azaz zsinórban ötödik szezonját tölti a legjobbak között. 2001-ben odahaza harcolta ki a divízió–1-es vb-ről a feljutást – hogy ez a hírek szerint némileg ellentmondásos körülmények között sikerült (az utolsó fordulóban 16–0-ra verték a szlovénok az észteket, miközben számukra kedvező, felettébb meglepő 11–2-es siker született a brit–kazah meccsen…), már a múlté. A hokisok bizonyították, értik a szakmájukat.

Ezeket a játékosokat nem mellesleg mi, magyarok is jól ismerjük, elvégre az Interligában nap mint nap láthattuk őket. A két legjobb szlovén klubcsapat, az Acroni Jesenice és az Olimpija Ljubljana adja a keret zömét, azaz a sorozat elődöntőjét, valamint fináléját követően újra szembekerülnek velük a magyar csapat fehérvári hokisai. Sok újdonsággal nem szolgálhatnak egymásnak…

A szlovénok közül az érdeklődés középpontjában minden bizonnyal Anze Kopitar áll majd: az 1987-es születésű, Svédországban profiskodó csatár játékjogát az elmúlt nyáron az észak-amerikai profi ligában, az NHL-ben szereplő Los Angeles Kings a drafton a 11. helyen foglalta le. Mellette a Csehországban légióskodó Tomaz Razingar (őt is jól ismerhetjük excsapatából, a Jesenicéből, amelyben ontotta a gólokat az Interligában) és az osztrák Grazt erősítő Marcel Rodman a legnagyobb ász.

A magyarok rendre szoros, jó meccseket vívnak Szlovéniával – sajnos többnyire veszítenek is. Remélhetőleg pénteken fordul a kocka.
A torna mezőnyének talán legszürkébb csapata a horvát válogatott, amely – a játékerejét tekintve – gyaníthatóan örömmel fogad minden ilyen meghívást, hiszen a Pannon GSM-tornához hasonló eseményeken sorra erősebb csapatokkal mérheti össze tudását. Ám úgy tűnik, hiába a fejlődni vágyás, a horvátok eddig többnyire megrekedtek a világ harmadik vonalában (a hivatalos besorolás szerint a divízió–2-ben), ahonnan csak nagy ritkán és akkor is csak időlegesen sikerül feljebb jutniuk. Most éppen a a szebb korszakukat élik, azaz áprilisban ismét megpróbálhatnak megkapaszkodni a divízió–1-ben.

A budapesti torna remek felkészülési lehetőséget jelenthet számukra a világbajnokságra. S hogy mennyire komolyan gondolják, hogy kilépnek az árnyékból, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hírek szerint külföldi szakembert keresnek a válogatott élére. Olyat, akinek a vezetésével a közelgő divízió–1-es vb-n az osztrák, lengyel, észt, holland és litván ötös fogatból legalább egyet sikerülhet megelőzniük. Ez nem ígérkezik könnyű feladatnak, mivel a horvát jégkorong az európai mezőny második feléhez tartozik. Ezt az elmúlt időszakban közvetlenül is megtapasztalhattuk, hiszen egyik élcsapatuk, a KHL Medvescak nem sok vizet zavart az Interligában, s a horvát válogatott elleni utolsó három mérkőzés eredménye – 2004 márciusában 14–4, 2004 szeptemberében 8–3 és 2004 decemberében 8–0 – is azt jelzi, hogy egyelőre osztálynyi különbséggel vannak a magyarok mögött.

Mindettől függetlenül David Iveziqre érdemes lesz kicsit jobban odafigyelni, ugyanis a horvát válogatott 3-as számú mezben játszó 20 esztendős csatára a szlovák Extraligában jelenleg az első helyen álló HKM Nitra keretének a tagja. S bár jobbára a juniorok között játszik, a tény, hogy neves csapat figyelt fel rá, mindenképpen jelzésértékű. A David Iveziq neve talán nem ismeretlen a hazai, elsősorban a ferencvárosi hokiszurkolóknak, hiszen néhány éve a zöld-fehérek ifjúsági csapatában is megfordult az egyébként részben szlovák felmenőkkel büszkélkedő játékos. Akad még egy idegenlégiós a horvátok keretében: a 32 esztendős Oliver Ciganovic Németországban profiskodik – igaz, neki csak alacsonyabb osztályú csapat jutott –, a többiek viszont a hazai bajnokságból érkeznek a Pannon GSM-tornára.

Ahol valószínűleg csak epizódszerepekre számíthatnak…