A legenda rejtélyes betegsége

Bene Ferenccel most nem a brazilok negyven évvel ezelőtti legyőzéséről beszélgettünk. Az írást nem a nosztalgia sugallta, sokkal inkább az aktuális kérdés: mi van az újpestiek legendás csatárával. Mert az már kitudódott, hogy kórházban van, ám eddig még nem nyilatkozott, nem beszélt a betegségéről. Az újpesti Árpád Kórház lakója most megtörte a csendet.

– A fia elárulta, hogy végre kikerült az intenzív osztályról. Ezért is merem zavarni. Bár tudom, még mindig nincs jól, hogy teljesen legyengült, s leginkább csak pihenne, pihenne és pihenne. Egyáltalán mi történt, miért került kórházba?
– Gyorsan és megmagyarázhatatlanul történt minden. Sohasem voltam beteg, szerencsére elkerültek a nyavalyák, így eddig kihagytam a különböző kórházi kezeléseket. Aztán karácsony előtt a jeges, csúszós utcán elestem. Alaposan megütöttem magam, de tudja, hogy van ez, az ember kapott az életében már annyi rúgást, fájt minden porcikája, hogy az ilyesmit igazán fel sem veszi. Elestem, na bumm. Fájt a lábam, de azt mondtam magamban: úgyis elmúlik, jön a tavasz, s emlékezni sem fogok rá, hogy mi történt velem a télen. Csakhogy szilveszterkor már egyre rosszabbul éreztem magam.

– Félre ne értse, nem akarok párhuzamot vonni az ön betegsége és Zavadszky Gábor halála között, de a Cipruson fiatalon elhunyt egykori játékos is „csak” megsérült, aztán néhány nap múlva egyre rosszabbul lett, mígnem bekövetkezett a tragédia…
– Hallottam Zavadszky drámájáról, bár ahogy tudom, még mindig nem derült ki pontosan, mi okozta a halálát. Mint ahogy arról sincs fogalmam, nálam mi a pontos diagnózis.

– Mióta van kórházban?
– Január harmadikán, meglehetősen rossz állapotban, mentővel szállítottak az újpesti Árpád Kórházba.

– Azt akarja mondani, hogy másfél hónap alatt nem derült ki, mi a baja? Mit mondtak az orvosok? Olyan nincs, hogy nem közölték önnel, mi a diagnózis.
– Tudja, három hét szinte teljesen kiesett az életemből.

– Ezt hogy érti?
– Úgy, hogy három hétig nem voltam magamnál. Tudom, mert később elmondták, hogy több műtéten is átestem, két vagy három operációt hajtottak végre rajtam, s ahogy az orvosok beszélgetéséből kivettem, túl mélyen vérzett be a lábam.

– Meglehetősen rejtélyes és alattomos. Egy gyakorlatilag egészséges ember, aki világéletében sportolt, nyolcszoros bajnok, ötszörös gólkirály, hetvenhat válogatott meccsén harminchatszor talált be az ellenfelek kapujába, háromszor kapott meghívást az Európa-válogatottba, hatvanegy évesen nem robbanhat le egyik pillanatról a másikra. Tényleg nem lehet tudni, hogy miért?
– Minden az esés miatt történt. A bal lábszáram alsó részét ütöttem be úgy, hogy többször is bevérzett a lábam, ezért kellett újra meg újra megoperálni. Január harmadikától február kilencedikéig az intenzív osztályon ápoltak. Azóta kikerültem, s amint látja, itt vagyok ebben a szobában egyedül, de meg nem mondom magának, hogy mi a pontos diagnózis. Sok vért vesztettem, ezt többször is mondták.

– Jobban van? Mert azt látom s érzékelem, mennyire legyengült.
– Igen, az a baj, hogy gyenge vagyok. Mondom, három hét teljesen kiesett, a többi pedig álom és ébrenlét közötti időszak volt. Gyógytornász jár hozzám, akinek a segítségével már fel tudok kelni, s látja, itt ez a járógép, ezzel csoszogok. Nagyon lassan kell újra felépítenem magam. Újra meg kell tanulnom járni.

– Az intenzív osztályon nem sokat látogathatták, de ahogy hallom, néhány régi csapattársa így is belopódzott.
– Igen. Itt volt Tóth Andris, Dunai Anti, Gelei József és persze egy-két haverom. Jólesett, hogy aggódnak értem, de ők is látták, jobb, ha hagynak aludni, mert úgy sincs energiám beszélgetni.

– Az Újpesttől keresték?
– Már a klubra gondol? Nem. Onnan senki sem jött be hozzám.

– Nem baj, ha ők nem jönnek, majd Bene Ferenc tiszteletét teszi a gyönyörű újpesti stadionban. Mert lelkes szurkoló, s az őszi hazai mecscseken is ott volt. Jól tudom?
– Igen, amikor csak tehettem, mindig kimentem a fiúk hazai meccseire, s őszintén mondom, élveztem gólra törő játékot. Jó lett volna ott lenni a tavaszi idénynyitón, a helyszínen drukkolni a Diósgyőr elleni meccsen. De sajnos nem lehet, ugyanis elképzelhető, hogy még legalább egy hónapig kórházban kell maradnom. Minden attól függ, milyen lesz a lábam, s mennyi idő alatt sikerül újra járókeret nélkül mennem.

– Elképesztő, hogy ilyesmiről kell beszélgetnünk. Járókeretről, intenzív osztályról és hasonlókról. Ahelyett, hogy ötszázadszor elmesélné, hogyan cselezte ki a brazil védőket hatvanhatban. Vagy miként rúgta ki egyszer a kirúgáshoz készülődő Benfica-kapus kezéből a labdát a Megyeri úti stadionban. Olyan gólt azóta sem láttam.
– Rég volt…

– Hiszen a magyar futball ma is a múltjából táplálkozik. És sajnos egyre több legendás alakját veszíti el, ezért is aggódik mindenki Bene Ferenc egészségi állapota miatt.
– Meg fogok gyógyulni, csak erősödjek meg. Bár csak megint szaladhatnék!

– Az idén lesz negyven éve, hogy Liverpoolban három egyre legyőztük a brazilokat, egyebek között az ön felejthetetlen góljával. Mit gondol, lesz valami megemlékezés?
– Fogalmam sincs. Örülnék neki, jó lenne újra egy asztalhoz ülni a srácokkal, és beszélgetni. Beszélgetni arról a meccsről, s persze száz meg ezer emlékről.

– A negyvenedik évfordulót illik megünnepelni, s talán ez majd eszükbe jut az új magyar futballvezéreknek is. Addig is mondja meg: bajnok lesz az Újpest?
– Megnyerheti. De a Debrecen nagyon erős.

– Mi a titka a mostani Újpestnek? Még annál is fiatalabb a csapat, mint amikor a Megyeri úti stadion világításának avatóján az akkor esélyesebb Vasas ellen három nullára győztek a lilák. Ifjú titánként kapott lehetőséget Juhász Péter, Nagy László…
– Nincs itt titok. Sikeréhes játékosok alkotják a mai Újpestet, akiket megfelelően készítenek fel.

– Nem bántja, hogy a fiából nem lett klasszis játékos?
– Más alkat, mint én, s talán szerencséje sem volt. De abban bízom, hogy jobb edző lesz belőle, mint amilyen én voltam. Lelkes, az újpesti serdülőket trenírozza, és szinte csak a futballon jár az esze. De én is ilyen voltam, sohasem gondoltam volna, hogy újra meg kell tanulnom járni. ---- M ---- S