El-Hadari a fáraók kincse

Ha több afrikai országhoz hasonlóan Egyiptomban is bevett gyakorlat lenne a személyi kultusz, akkor most alighanem Ahmed Hasszánt, illetve a döntőt követően mindenekelőtt Esszam el-Hadarit dicsőítené mindenki. A csapatkapitány az Afrikai Nemzetek Kupáján végig kiválóan futballozott, ő lett a torna legjobb játékosa, és 1998-at követően a második kontinensbajnoki címét gyűjtötte be, míg a kapus az Elefántcsontpart elleni finálé büntetőpárbajában ártalmatlanította a két Didier, Drogba és Zokora kísérletét.

A túlzásokra bármikor kapható arab sajtó az élmények frissessége miatt természetesen inkább el-Hadarit méltatja, és rögvest párhuzamot von a múlttal. A legutóbbi egyiptomi rendezésű sorozaton, 1986-ban szintén tizenegyesek döntöttek az aranyról, és a húsz évvel ezelőtti Egyiptom–Kamerun fináléban is a hazai kapus, Tabet el-Batal volt a hős.

„El-Hadari személyében új afrikai óriás született – lelkendezett az el-Akbar el-Jom című lap szakírója. – Ő a legjobb afrikai kapus. A torna elejétől kezdve hibátlanul védte a kapunkat a kontinens legnagyobb csatársztárjai ellen.” A legnagyobb ászok azért nyilvánvaló túlzás, hiszen világklasszissal csak eggyel, Didier Drogbával kellett farkasszemet néznie, miközben például az elefántcsontparti kapusok (Jean-Jacques Tizie, illetve a fél órát védő Boubacar Barry Copa) többek között Midóval, Samuel Eto’óval és Obafemi Martinsszal párbajoztak. Drogbával, ugye, nem tehették…

Persze ez nem zavarta meg a kairói stadion szpíkerét, illetve Hoszni Mubarak államelnököt, hogy a torna emberének nevezze a valóságban „csak” az ANK legjobb kapusának megválasztott el-Hadarit, míg az el-Maszri el-Jom már-már odáig merészkedett, hogy kizárólag a kapusnak tulajdonította az ötödik diadalt. „El-Hadari tette boldoggá Egyiptomot, és ríkatta meg az elefántokat” – fogalmazott az ellenzéki lap.

El-Hadarinak egyébként sokat köszönhet a legjobb játékosnak megválasztott Ahmed Hasszán is, aki a hosszabbításban tizenegyesből kapufára rúgta az első meccslabdát. Hasszán Sehata szövetségi kapitány utóbb bevallotta, akkor úgy érezte, ez nem Egyiptom napja lesz, és a középpályás sem tagadta, legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. „Forgott velem a világ, azt hittem, nem élem túl a napot. Aztán összeszedtem magam, és úgy éreztem, kétszer egy nap nem ronthatok, ezért vállaltam el az újabb lövést” – adott magyarázatot Ahmed Hasszán arra, honnan volt bátorsága elkezdeni az ötös sorozatot.

Igaz, neki legalább volt döntőbeli tapasztalata, hiszen a pénteken pályára lépők közül egyedüliként ő már 1998-ban is ott volt a győztes gárdában, mi több, a Dél-Afrika elleni fináléban ő szerezte az első gólt.

Most a nyitás elmaradt, de az arany így is összejött.

Fél aranyat ér a rendezés

Sorozatban másodszor nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupáját a rendező ország válogatottja, a 2004-ben a csúcsra érő Tunézia után az idén Egyiptom lett kontinensbajnok. A „fáraóknak” a mostani volt az ötödik diadaluk, és a harmadik hazai közönség előtt. Egyiptom rekordot jelentő negyedik alkalommal adott otthont az ANK-nak (Etiópia, Ghána és Tunézia háromnál jár), és ugyancsak csúcs az öt sikere, illetve a három hazai diadala.

A rendezés egyébként kifizetődő Afrikában, az eddigi 25 ANK-ból immár a tizenegyediken nyert a házigazda (Egyiptom: 1959, 1986, 2006; Etiópia: 1962; Ghána: 1963, 1978; Szudán: 1970; Nigéria: 1980; Algéria: 1990; Dél-Afrika 1996; Tunézia: 2004). A futballban vezető földrészek közül ennél csak Dél-Amerikában jobb az arány, ott 37-ből 18-on ért révbe a házigazda (három alkalommal nem volt klasszikus rendező ország), ugyanakkor Európában 12 lehetőségből csak hárommal élt a vendéglátó (legutóbb még 1984-ben Franciaország). Világbajnokságon 17 esetből hatszor fordult elő, hogy a hazaiak ünnepelhettek.