Két gól kellett az üdvösséghez

Bajnoki elődöntő első meccse, tehát még biztosan nem dől el semmi „Mi történhet?” – kérdezheti bárki, legfeljebb az egyik csapat hátrányba kerül, de hát az még bőven behozható, mert három győzelem kell az üdvösséghez, a bajnoki fináléhoz.

És most valamelyikük megszerzi az elsőt.

Az idény eddigi meccsei alapján talán az újpestiek tűnnek egy hajszálnyival esélyesebbnek (négy találkozóból hármat megnyertek), de azért a Dunaújvárost sem kell félteni: a keretben válogatott játékosok és hét légiós – köztük a nemrégiben érkezett ukrán center, Szerhij Csernenko – a kapuban pedig Jaroslav Ferjo. Aminek a későbbiekben még lehet jelentősége, ugyanis a másik oldalon az első számú kapus, Bernei Gergely megsérült, így a 23 éves Sájevics András kap lehetőséget. Tehetséges, efelől semmi kétség, de Ferjónak nagyobb a rutinja, s ez sokat számíthat.

Feltéve, ha az újvárosi csatároknak sikerül nehéz helyzetbe hozniuk Sájevicset.

De az első harmadban nem hozzák, ugyanis alig-alig kell védenie egy-egy távoli lövést. Erőtlenek az újvárosi támadások, kevés bennük az elképzelés, az átütőerő. Nem úgy a liláknál, akik az első néhány szürkébb perc után látványos akciókkal szórakoztatják önmagukat, a közönséget – és borzolják Ferjo idegeit. A kapusnál a 14. percben egy pillanatra el is szakad a cérna, amikor Ondov lövése után gólt ítél a játékvezető, miközben ő meggyőződéssel vallja, hogy nem volt benn, a kapuvasról pattant ki a pakk. De nincs mit tennie, beletörődik a döntésbe, és teszi tovább a dolgát: Gergely Csaba, Matej Marcinek és Vlado Dubek ziccerét is megfogja. Elsősorban neki köszönhetik a vendégek, hogy húsz perc után tisztes és még gond nélkül behozható a hátrányuk.

Igaz, ehhez egy kis ötlet kellene, márpedig az a folytatásban sincs. Van egy távoli White-lövés és egy közeli Schellin-ziccer, ám ennél többre továbbra sem futja az „acélbikáknak”. Gól egyelőre odaát sincs, akad viszont néhány elemi erejű Ladányi-bomba, emellett Ondov is betalálhatna, de Ferjo mindannyiszor a helyén van.
Parádézik.

Ha ő nem lenne, már régen nem ez a törékeny 1–0 állna a táblán, de ő ugyanúgy hozzátartozik az újvárosiakhoz, mint bármelyik másik játékos.

Így hát a befejező etap előtt még semmi sem dőlt el.

Aztán a lilák gyorsan gondoskodnak róla, hogy eldőljön: a 42. percben Ladányi mesteri passza után Dubek mattolja Ferjót, és ez – az újvárosi csatárok tehetetlenségét elnézve – végzetes is lehet.

Az is lett.

A befejező harmad egyetlen valamirevaló vendéghelyzetét – amelyet amúgy az újpesti Horváth András hozott össze – Erdősi elrontja, vagy ha úgy tetszik Sájevics kivédi. Ennél többre már nem futja az újvárosiak erejéből, a hazaiak pedig azt a luxust is megengedik maguknak, hogy még néhány jókora lehetőséget elpackázzanak. Marad tehát a 2–0, amellyel az újpestiek előnyhöz jutottak, de hát messze még a vége.

A tanulság?

Anélkül, hogy bármiféle következtetést levonnánk egyetlen meccsből, az kijelenthető, hogy a Dunaújvárostól sokkal határozottabb támadójátékra van szükség ahhoz, hogy versenyben legyen az Újpesttel. Enélkül gyaníthatóan nemcsak ez a meccs dőlt el, hanem az egész párharc is eldől majd mégpedig hamar.

Mestermérleg
Eduard Giblak, az UTE edzője: - Rendkívül fegyelmezetten játszott a két csapat, betartotta a taktikát, talán ezért született ilyen kevés gól. Bosszúsak voltunk, hogy első számú kapusunk megsérült, ám azt hiszem, Ancsin János kollégámmal jó döntést hoztunk, amikor Sájevics Andrást állítottuk a kapuba. Nagyon jól teljesített. Úgy érzem, valós az eredmény, több helyzetünk volt.
Björn Ferber, a DAC-Invitel edzője: - Ellenfelünknek sokkal több lehetősége volt. Sajnos továbbra is hadilábon állunk a góllövéssel, ezen sürgősen változtatnunk kell, hogy esélyünk legyen. A vezetőbíróval nem volt gond, a vonalbírókkal viszont igen.