Elégedetten érkezett haza a tíznapos törökországi edzőtáborozásból Supka Attila, a DVSC-AVE vezetőedzője, egyrész azért, mert sikerült elvégezniük azt a munkát, amit elterveztek, másrészt a szakmai stáb – ellentétben a Lokival – Belekben veretlen maradt. Lábteniszben…
Supka Attila (balra) bizonyára Dombi Tibortól is sokat vár a hét végén kezdôdô tavaszi szezonban
Supka Attila (balra) bizonyára Dombi Tibortól is sokat vár a hét végén kezdôdô tavaszi szezonban
– Annak azért sokkal jobban örültem volna, ha a dánok elleni mecscset is megnyerjük – utalt a túra egyetlen hibapontjára, az Esbjergtől elszenvedett 2–0-s vereségre Supka Attila. – Így azonban csak az edzői stáb maradt hibátlan, ugyanis a kaposvári és a siófoki kollégáknak is elláttuk a baját, és ezzel tovább emelkedett a megbecsültségünk a játékosok előtt… Komolyra fordítva a szót: amit elterveztünk, végrehajtotta a csapat. Sorba véve az ellenfeleket, akkor sem panaszkodhatom, ha tudvalévő, az első és az ötödik találkozónkon nem azzal az együttessel kerültünk szembe, amelyikre vártunk. Felvezetésként mégis hasznos volt a Sturm Graz, lezárásként pedig a Minerul Lupeni elleni összecsapás, noha az igazsághoz hozzátartozik, ez a két gárda más minőséget képviselt, mint a másik három. A Sturm persze csak azért, mert többé-kevésbé a második sorát küldte ellenünk pályára. Az osztrák fiatalok számára kiváló felmérőnek bizonyult a mérkőzés, de mi is megtalálhattuk benne a pozitívumot: mérkőzéshelyzetben gyakorolhattuk a támadásvezetést.
– Mi a legfőbb hozadékuk a Lech Poznannal, a Sportul Studentesckel, illetve az Esbjerggel vívott felmérőknek? – Ez a három kilencven perc lüktető, színvonalas futballt hozott, a csapat mindannyiszor élvezte a játékot, szépséghibát csupán az jelent, hogy a dánoktól kikaptunk, ugyanis valamennyi lehetőségünket parlagon hagytuk. Ha a tavaszi bajnokikon és a Magyar Kupa-mérkőzéseken ilyen alázattal és lendülettel futballozna a társaság, mint ezen a három találkozón, akkor…
– A mondat vége? – Elérnénk a célunkat.
– Úgymint? – Minél előrébb végezni itt is, ott is.
– Legelöl? – Minél előrébb…
– A visszatérő duó, Böőr Zoltán és Igor Bogdanovics milyen benyomást tett önre? – Amíg Zoli egészséges volt, és játszhatott, minden tőle telhetőt megtett az edzéseken és a mérkőzéseken is, hogy felhívja magára a figyelmet. Sütött róla, hogy be akarja verekedni magát a csapatba. Felmérte, hogy ezért neki ugyanúgy harcolnia kell, mint bárki másnak. De ezt elmondhatom Bogdanovicsról is. Konkurenciaharc folyik, s az egyik feladatunk éppen az, hogy az egészséges versenyhelyzetet a bajnokság végéig fenntartsuk. Mindazonáltal akadtak, akik hozzáállás terén a jók közül is kiemelkedtek, megnevezni viszont nem kívánom őket.
– A „versenyeztetés” közben megszületett a kezdőcsapat, amely jövő pénteken Zalaegerszegen pályára lép? – Megvan az a gárda, amely elméletileg képes megoldani a soron következő feladatot. Csakhogy a futball nem elvi szintű játék, minden a gyakorlatban, a pályán dől el.