Luigi Sartor is beállt

Szürke felhők gyülekeztek Sopron felett szerda délután, az emberek fázósan húzták össze kabátjukat, mindenki rohant, ám mintha a Hotel Fagusban lelassult volna az idő. Pedig nagyobb nyüzsgésre lehetett számítani, hiszen a szálló konferenciatermében nagy bejelentésre készültek: az FC Sopron vezetői hívták meg a sajtó képviselőit, hogy beszámoljanak a klubbal kapcsolatos legfrissebb hírekről. Gőbl Gábor ügyvezető kedd este csak annyit mondott, hogy „igazi szenzáció lesz, majd meglátják…” Nos, ha nem is esett hanyatt senki a bejelentéstől, ám a taps jogosan szólt a vendégek, meghívottak részéről. A Hotel Fagusban rendezett eseményen ott ült a soproni csapat jó néhány tagja, sőt a piros egyenmelegítőben feszítő magyar és román labdarúgók mellett két frissen érkezett olasz fiatalember, a 21 esztendős Nicola Silvestri – aki a Serie B-ben szerpelő Brescia támadója volt –, valamint az AS Romától igazolt Luigi Sartor is helyet foglalt. Nem volt sok idő a kérdezz-felelekre, hiszen a csapat tagjai a sajtótájékoztatót követően máris indultak Ausztriába, a Pándorfalu (Parndorf) elleni edzőmeccsre. Vízer László Máriusz a viharos hétköznapokról beszélt, de az immár edzőfaló hírében álló tulajdonos által elmondottak kapcsán Kránitz László is szót kért: „Sopron város vezetősége nevében kijelenthetem, hogy rendeződtek a konfliktusok a klubon belül, minden viszszazökkent a régi kerékvágásába. És mi teljes mellszélességgel kiállunk a többségi tulajdonos, valamint a labdarúgócsapat mellett. Amit eddig nyújtottunk, azt továbbra is folyósítjuk, célunk, hogy a soproni gárda minél jobban szerepeljen a bajnokságban és a kupában.”Több mint jelzésértékű monológ volt, hiszen ki ne emlékezne, néhány napja éppen Vízer László Máriusz „háta mögött” s akaratán kívül torpedózták meg a kisebbségi tulajdonosok Nagy Tamás leváltását követően László Csaba kinevezését. Ám Dario Bonetti csatasorba állítása – Vass László pályaedzővel megerősítve –, úgy tűnik, tökéletes húzásnak bizonyult, bár erre a tavaszi idény során kaphatunk biztos választ. FC SOPRON - PARNDORF (osztrák) 3–0 (1–0)
Büdöskút (Steinbrunn), 100 néző. V: Pajer
SOPRON: 1. félidő: Rabóczki – Sartor, Ibric, Bagoly, László A. – Demjén, Sifter, Horváth A., Silvestri – Signori, Feczesin. 2. félidő: Kozma – Lázár, Radu, Costisor, Kiss Z. – Csontos, Munteanu, Horváth A., Cotan – Cigan, Birtalan
G: Signori, Cotan, Kiss Z.

Vonzó ajánlat

A sajtótájékoztató főszereplőjének szánták. Ő vi-szont ott ült csendben, nyugodtan, szenvtelen arccal az újak között, s hallgatta, ahogy magyarul folyik a beszélgetés. Nem értett egy szót sem az egészből, de igazi profiként rögtön felélénkült, ahogy a neve szóba került. Luigi Sartort jól ismerik az európai futballban, nem sztár, de aki egyebek között játszott a Juventusban, az Interben, a Parmában és a Romában is, bizony büszke lehet a pályafutására. És a jobb oldali védő nemcsak epizódszerepeket kapott a sztárklubokban, hanem például tagja lehetett annak a Juventusnak, Internek, illetve Parmának, amely 1993-ban, 1998-ban és 1999-ben UEFA-kupát nyert, mi több, a Vicenzával és a Parmával Olasz Kupa-győzelmet is ünnepelhetett.

Luigi Sartor legutóbb a Roma játékosa volt, és a bordó-sárgák mezét cserélte fel a Sopron szerelésére.
„Bizonyára csodálkoznak, hogy Rómából éppen Magyarországra, Sopronba szerződtem – kezdte a 31 esztendős védő. – Nem kell különleges okokat keresni a döntésem mögött, egyszerűen elegem lett a római csapatból. Játszani akartam, és erre az olasz fővárosban már nem volt lehetőségem. A Románál marasztaltak, remek szerződést kínáltak, de én összetéptem a papírt, és nem fogadtam el. A kalandvágy is vonzott, kíváncsi voltam, milyen az élet és a futball Magyarországon. Emlékezetes sikereket értem el Olaszországban, igazi sztárokkal futballozhattam együtt, de harmincegy évesen nem levezetni jöttem ide, hanem azért, hogy újra bizonyítsak magamnak és persze a világnak is. Voltak információim a soproni csapatról, és igencsak vonzó volt számomra, hogy itt szerepel Beppe Signori is.”
Információink szerint Luigi Sartort hívta az Empoli és a Livorno is, ő mégis Vízer László Máriusz szerződésajánlatát fogadta el.

A bizalommal győzték meg

Határozott, kemény férfinak tűnik, ahogy beszél és gesztikulál, egyértelműen jelzi, sikeres életút van mögötte, s kellő önbizalommal tekint a világra. Edzőnél ez a siker egyik alapfeltétele. Márpedig Dario Bonetti, a korábbi kétszeres olasz válogatott középhátvéd, aki játékosként szerepelt a Bresciában, a Romában, a Sampdoriában, a Milanban és a Juventusban, azért szerződött Sopronba, hogy győzelmet győzelemre halmozzon. Ezt ő maga mondta szerda délután a sajtótájékoztatón. A 45 esztendős szakember külön is nyilatkozott lapunknak.
– Mindenki arra kíváncsi, hogyan kerül egy olasz tréner Magyarországra.
– Úgy, hogy egyre szűkösebb a választék, és az embernek meg kell becsülnie, ha valahol bíznak benne, és mindenképpen őt akarják, márpedig esetemben éppen ez történt – mondta Dario Bonetti. – Vízer László Máriusz korrekt ajánlatot tett, éreztette velem, hogy számít rám, és nekem ez most elég volt. Megvan az UEFA pro-licencem és a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy céljainkat valóra váltsuk.
– Melyek ezek a célok?
– Rendkívül egyszerű: minden meccsen győzni. Persze nem biztos, hogy sikerül, de mindenhol úgy lépünk pályára, hogy győztesen hagyjuk el a játékteret.
– Tudja, dolgozott már ebben az országban néhány külföldi szakember, és közülük keveseknek adatott meg az igazi sikerélmény.
– Nem foglalkozom különösebben a múlttal, az pedig cseppet sem érdekel, kivel mi történt itt korábban. Én csak arra koncentrálok, hogy a Sopron lehetőség szerint a nyáron kijusson a nemzetközi porondra. Ezt, ugye, kupagyőzelemmel érhetjük el, amire nagyon, de nagyon készülünk.
– Rövid ideje van Sopronban. Egyáltalán ismeri a játékosokat?
– Amit eddig láttam, az több mint biztató. Rendkívül tehetséges fiatalemberek dolgoznak a kezem alatt, kiegészülve néhány tapasztalt játékossal, és nem mellékesen itt van Beppe Signori, valamint Luigi Sartor, akiket kiváló labdarúgóknak tartok.
– Fantasztikus játékosmúlt áll ön mögött. Kitől tanulta a legtöbbet?
– Nagyon hosszú lenne a lista, ha mindenkit felsorolnék. Több korszak kiemelkedő egyéniségét említhetem: a svéd Nils Liedholmot, aztán mondhatnám Bruno Conti, Francesco Graziani, vagy egykori veronai csapattársam, Preben Elkjaer-Larsen nevét is. És akkor még nem beszéltem Roberto Baggióról, Salvatore Schillaciról. Edzőként Dino Zofftól lestem el a szakma fortélyait, ő a Juventusban volt a trénerem.
– Ismeri Aldo Dolcettit?
– Hallottam már a nevét, ő a Honvéd edzője. De mielőtt megkérdezné, nem beszéltem vele, nem kértem tőle tanácsot, már csak azért sem, mert az ember nem bízhat az ellenfeleiben. Majd szombaton kezet fogunk, és ha minden jól alakul, fogadhatom a gratulációját a meccs után.

Még két olasz játékos érkezik

Nyugodt, elegáns és kipihent, pedig az elmúlt napok és hetek történései bizonyára megviselték, s tán sokakban fel is vetődött: Vízer László Máriusz bedobja a törülközőt, itthagyja Sopront és a magyar futballt. Nem így történt, a világszámnak számító edzőváltás, a csapatnál kialakult zűrzavar tovaszállt, így a soproni klub tulajdonosa jókedvűen és bizakodva nyilatkozott a szerdai sajtótájékoztatón.
– Most már bevallhatja: itt akarta hagyni az egészet, igaz?
– Honnan veszi ezt?! – kérdezett vissza Vízer László Máriusz. – Eszembe sem jutott, hogy feladjam, még akkor sem, amikor nagy feszültség uralkodott a klubnál. De túl vagyunk rajta, s utólag a Nemzeti Sporton keresztül üzenem a soproniaknak: elnézést kérek mindazért, ami történt, hogy esetleg rossz színben tüntettem fel a várost és a csapatot. Lehet, hogy magam is rossz döntéseket hoztam, de higgyék el, a jó szándék vezérelt.
– Van valami, amit megbánt?
– Maradjunk annyiban, túl vagyunk az egészen, és ami történt, rengeteg tanulsággal szolgált nekem is. De nézze meg ezeket a fiatal srácokat, mind tehetségesek, jó csapatunk lesz. Jó és eredményes. Ráadásul még nincs is vége az erősítési akciónak.
– Újabb olaszok érkezhetnek?
– Igen, de többet most ne akarjon tudni. Két olyan játékossal tárgyalok, akiket legalább annyira ismernek, mint a most bemutatott Luigi Sartort.
– Nem sajnálja, ami Selymes Tiborral, Nagy Tamással és László Csabával történt?
– Selymes Tiborral krízishelyzetbe jutott a csapat, tudtam, hogy váltanom kell, egyszerűen nem volt más választásom. Ami Nagy Tamást illeti: benne nagyon bíztam, hosszú távon számítottam volna rá, de ő látványosan feláldozta magát, márpedig nekünk nem mártírokra, hanem hősökre van szükségünk. László Csaba tisztességes ember, szívesen dolgoztam volna vele, de a helyzet és az élet másként hozta.
– Mivel lenne elégedett a bajnokság végén?
– Azt hiszem, az ötödik-hatodik hely valamelyikét megszerezhetjük, ez a keret van annyira erős. De még ennél is fontosabb, hogy a kupában eljussunk a döntőig. Mindenképpen szeretnénk kijutni a nemzetközi porondra.
– Árulja el, hogyan talált rá például Birtalan Botondra, aki Vasas-nevelés és Luigi Sartorra, akinek magától aligha jutott volna eszébe, hogy Sopronba szerződjön?
– Birtalan Botond szülei külön élnek, édesapja Sopronban lakik, s amikor megkerestük a Vasast, az angyalföldi klub vezetői a gyerek és a magyar labdarúgás érdekeit szem előtt tartva rendkívül korrekt módon álltak hozzá az átigazoláshoz, pedig tudták, milyen értékről van szó. Ami Luigi Sartort illeti: vannak olasz barátaim, sok menedzsert ismerek, s itt van ugye Giuseppe Signori is. Tudtam, hogy érdemes lesz vele beszélni, megegyeztünk, s ha hiszi, ha nem, teljesen reális igényei voltak. Ilyen egyszerű ez: figyelni kell, kutatni, a tehetségek, az értékek után.