Fehér tenyér

Hajdu Szabolcs öccse, a korábbi olimpiai kerettag tornász, Hajdu Zoltán Miklós életéből és tornászmúltjából merített ötletet, s kitűnően ábrázolta a torna szépségében és a felkészülés könyörtelenségében lévő éles ellentétet. A film nem kifejezetten sportmozi, bár jórészt az 1980-as évek hazai tornatermeiben játszódik, ahol a tízéves Dongó és társai mindennapi megaláztatásokon, kínzásokon esnek át, amelyeket a szigorú és kegyetlen edzőtől – a román Gheorghe Dinica olyan hitelesen alakítja a szadista Szabó Ferenc karakterét, mintha világ életében kegyetlen tréner lett volna – szenvednek el.

A történet műfaját tekintve nem életrajzi, de nem is sportfilm, inkább dráma, amely rengeteg ellentéten alapul. A torna közege csak jó apropó arra, hogy a rendező feltárja a szociális problémákat, amelyek a neveléshez kötődnek: a szülő-gyermek viszonyt, a sportvezetőség és a növendék, illetve az iskola és a gyermek kapcsolatát. A főhős csak felnőttkorban szembesül azokkal a nevelési hibákkal, amelyeket gyermekként tapasztalt. Egy korai sérülés véget vet versenyzői pályafutásának, és – a filmben jó tízévnyi ugrást követően – Kanadában, Calgaryban edzőként látjuk viszont, ahol éppen pofon vágja tanítványát. Itt érkezünk el a film legfeszültebb részéhez: képes lesz-e felülemelkedni a beidegződött rossz modellen?

„A legtöbb ember anyja, apja vélt vagy valós hibáját kamaszkorban ugyan észreveszi, mégis nehezen tudja másként nevelni a saját gyerekét, mint ahogy vele viselkedtek a szülei – mondta Hajdu Szabolcs. – Aki mégis képes erre, annak új értékrendet kell felállítania, és az nagy dolgot visz véghez. Ebben a történetben a főhős többgenerációs átkot, amely hibás – szülői, edzői, nevelési – modell, próbál magáról lehántani, ettől megszabadulni, és új értékrendszert kialakítani.”
A moziban ülve és látva a rettenetes képsorokat, ahogyan a tízéves kistornászok rettegnek az igazságtalanul büntető edzőtől, ám vasfegyelemmel tűrnek, felvetődik a kérdés: valóban megannyi megaláztatás, frusztráció húzódik meg egy-egy elegáns ginger, légies gyűrűgyakorlat vagy precíz ugrás mögött?
„Korábban megállta a helyét a filmben bemutatott minta A-tól Z-ig, de manapság már más a helyzet, mert a fejlett jogrendszer nem engedi meg a gyerekek verését – értékelte a filmen látottakat Gál Róbert, világ- és Európa-bajnoki bronzérmes tornászunk. – Azonban az tény, hogy van, akivel kapcsolatban csak erőszakkal, keményebb módszerekkel lehet eredményt elérni.”

Igazán elgondolkodtató, ahogyan a kisfiú nem vallja be otthon – a szintén szűklátókörű szüleinek – az edzői terrort, ráadásul még a családi körben is viszszabeszélés nélkül tűri a megaláztatásokat. Belénevelték, hogy a tornász nem felesel, nem nyavalyog, nem vág pofákat és nem kérdez, csupán végrehajtja az utasításokat, mert azok útján fejlődhet – és juthat a csúcsra. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a filmben – akárcsak a valóságban – negyven kisfiú közül csak egyből lesz olyan tornász, aki sikerekre van hivatva. A többi nem bírja…

„Mindenképpen sok lemondással jár az élsport, de ezeket az élet más területein visszakapja az ember: lesz közösségtudata, kialakul benne a küzdőszellem, az akarat, és a tanulásban is kitartóbb lesz – tette hozzá Gál Róbert. – Bár én éppen nem azok közé tartozom, akiken a kemény módszerek segítenek, engem egy-egy biztató szó, pozitív gondolat mindig jobban motivált, mint a büntetés.”

A moziban több neves tornász is szerepet kapott, többek között az athéni olimpiai bajnok Kyle Shewfelt, aki a filmben az edzővé lett tornászfiú kanadai tanítványának szerepét játssza. Sportoló létére színészként is remekül bevált, hitelesen alakította a rakoncátlan tanítvány, majd a világbajnokságot nyerő – a 2002-es debreceni tornász-vb ugrásdöntőjét rekonstruálták Marius Urzicával és társaival – tornász szerepét.

A vége skizofrén: tanítványa diadalát követően – amely egyben önmaga kudarca is, hiszen a vb-n ugyanabban a számban indulnak, és a felkészítő lesz legnagyobb riválisa tanítványának – a sikeredző eltűnik, majd a világ egyik leghíresebb cirkuszában, a Las Vegas-i Cirque de Soleilban látjuk szerepelni.
Coubertin báró gondolatai pedig ezennel megdőltek…