Az Egerszegen váratlan vereséget szenvedő Loki javított: ha nehezen is, de 2–1-re megverte a Kaposvárt.
Czeglédi Zsolt
Éger László elôször, majd másodszor: a debreceni bekknek kétszer kellett értékesítenie a büntetôt, hogy megadják a gólt
Czeglédi Zsolt
Éger László elôször, majd másodszor: a debreceni bekknek kétszer kellett értékesítenie a büntetôt, hogy megadják a gólt
Játsszanak a kedvencek, persze jól, és hazai pályán vadásszanak le minden riválist négy-öt góllal. Nem általános érvényű a megállapítás, de a debreceni szurkolók egy része feltehetőleg így gondolkozik. Abból kiindulva, ahogyan a nagyérdemű bizonyos százaléka a szombati, Kaposvár elleni, 2–1-re keservesen megnyert bajnoki hajrájában az Igor Bogdanovics, Kiss Zoltán cserét fogadta, legalábbis ez következik – fülsiketítő füttykoncert „köszöntötte” a nyilvánvaló taktikai váltást. Kísértett a múlt.
2004 őszén szintúgy a Kaposvár játszott az Oláh Gábor utcában, és akárcsak most, akkor is a vendégek kerültek előnybe, mégis 2–1 lett a vége; Kiss Zoltán akkor szintén egy helyi idolt váltott (0–1-nél Sándor Tamást), az edző (akkor még Szentes Lázár) és a cserejátékos is kapott hideget-meleget, ám a mostaninál jóval penetránsabb beszólásokat, s mintha akkor a kórus s ezáltal a hangerő is nagyobb lett volna. Ami a lényeg: a csere, ahogyan 2004-ben, most is bejött – és győzött a Loki. Éger László, a döntő gólt szerző középhátvéd így öszszegezte a találkozót: „Egy percig sem gondoltam arra, hogy tizenegyesből lőtt gól dönti majd el a találkozót – mondta a négyszeres válogatott hátvéd. – Már az első félidő végén több góllal kellett volna vezetnünk, hirtelen nem is tudom, hány helyzetet alakítottunk ki addig. Ehhez képest hátránnyal vonultunk az öltözőbe. Szó sem volt pánikról, hiszen a játék képe alapján kétségem sem volt afelől, hogy megfordítjuk az eredményt. Igor Bogdanovics egyenlítő gólja egyértelművé tette a helyzetet, rám és a többiekre is megnyugtatólag hatott, s csupán az maradt a kérdés, mikor rúgjuk a következőt. Nem volt könnyű dolgunk, mert a Kaposvár jól védekezett, és a szerencsével sem állt hadilábon. A két csapat közötti tudáskülönbség azonban így is kidomborodott, megérdemelten nyertünk.”
A megismételtetett tizenegyesrúgás kapcsán a hátvéd amondó volt: az ő esetéből kiindulva minden büntetőt újra elvégeztethetnének a bírók. „A védők és a csatárok ugyanazért szaladnak be a tizenhatoson belülre a rúgás pillanata előtt, a kipattanó labdát akarják megszerezni – elemezte a szituációt Éger László. – Másodszor már nehéz a kapus fejével gondolkodni. Úgy döntöttem, igyekszem ugyanoda lőni a labdát, ahová az első alkalommal, és hála az égnek, bevált a számításom, mert Balajcza Szabolcs nem maradt középen.”
A debreceniek 73-as számú mezben szereplő hátvédje kitért a riválisokra is. „A Kaposvár ellen már úgy léptünk pályára, hogy tudtuk, mi történt a Fáy utcában az első félidőben – mondta a bekk. – A szünetben hírt kaptunk a végeredményről, az Újpest három kettes győzelméről, igaz, én speciel nem foglalkoztam vele. Az Újpest áll a tabella élén, minket azonban ez nem érdekelhet, ahogy a Fehérvár vagy az MTK meccsmérlege sem. Csak magunkra, a soron következő bajnoki meccsünkre szabad figyelnünk, s az sem befolyásolhat minket, hogy az MTK ellen Halmosi Péter és Komlósi Ádám sárga lapok miatt nem léphet pályára. Ha valamennyi hátralévő mérkőzésünket megnyerjük, megvédjük a bajnoki címünket – márpedig nekem ez a legfontosabb.”