„Csak meg ne műtsenek!”

– Megvan már a pontos diagnózis?
– A bal talpcsontom külső részének közepe repedt be – adott tömör, ám kielégítő választ Juhász Roland. – A jó hír az, hogy csak egy ponton. Legutóbb három helyen repedt meg a lábfejem.

– Ha jól emlékszem, ugyanez a lába sérült meg az ősszel is. A bal talpcsontja nem az igazi…
– De újra az lesz! Kivételes balszerencse, hogy éppen ott és éppen úgy sérültem meg, mint néhány hónappal ezelőtt, de a kettőnek nincs köze egymáshoz. A lábam egészen a Lierse elleni meccs kilencedik percéig tökéletes volt.

– Mi történt ekkor?
– Keresztezni mentem, miközben felugrottam blokkolni egy lövést, és a labda éppen a bal lábamat találta telibe. Ráadásul leérkezésnél teljes testsúlyommal a bal lábfejemre estem. Tudtam, hogy baj van.

– Azonnal cserét kért?
– Nem. Az ellenfél szöglethez jutott az eset után, és ezt összeszorított fogakkal még megvártam. Aztán viszont lesántikáltam a pálya szélére ápolást kérni, de már nem tudtam visszaállni.

Ez a sérülés elkerülhetetlen volt

A Lierse elleni mérkőzésen már a 9. percben megsérült az Anderlecht 16-szoros válogatottja, Juhász Roland. A védő – csakúgy, mint az ősszel – ezúttal is talpcsontrepedést szenvedett.
– Bizakodó vagyok a felépülésemet illetően, mert úgy fest, elkerülhetem a műtétet. Ha valamilyen oknál fogva mégis operációra kerülne sor, akkor minimum négy hónapot ki kellene hagynom, ezért azt mondogatom: csak meg ne műtsenek!

– Egyre több, külföldön futballozó magyar játékos sérül meg. Gera Zoltán hónapokig harcképtelen volt, legutóbb Huszti Szabolccsal és Gyepes Gáborral is akadtak gondok, most pedig önt érte utol a baj. Ráadásul nem először. Egyesek szerint ezek az esetek azért fordulhatnak elő, mert a magyar játékosok erős nyugati bajnokságba kerülve nem bírják a terhelést.
– Hallottam már ilyen feltételezést, de ezt – legalábbis, ami engem illet – visszautasítom. Az én sérülésemnek semmi köze a fizikális állapotomhoz. Ez a talpcsontrepedés elkerülhetetlen volt.

– Ha megússza a műtétet, mikor térhet vissza a futballpályára?
– Már utánaszámoltam. Az előző sérülésemnél hat hetet hagytam ki, úgy, hogy a hatodik hét végén már ismét játszottam. A belga bajnokság május ötödikéig tart. Szerintem április huszadika környékén visszatérek.

Járógipsszel már edzeni is lehet

– És addig? Másokhoz hasonlóan ön is hazatér Magyarországra, hogy itthon kezeltesse magát?
– Maradok Belgiumban. Szerencsére itt is nagyon jó orvosok vannak, és hát nem igazán engednének el a vezetők. Egyelőre ugyan fekvőgipszet kaptam, de valószínűleg szerdán, legkésőbb pénteken ezt leveszik a lábamról, és feltesznek egy járógipszet. Ha pedig mozdulni tudok, akkor kötelező edzésre jelentkeznem az Anderlecht edzőbázisán, ami nagyon is helyénvaló. Nem hagyják ellustulni az embert. Az erőnlétemet biciklizéssel, kondizással szinten tarthatom, és ha mozgatom a sérült lábamat, kevesebb lemaradásom lesz, mire teljes értékű munkát végezhetek. Jobb is így, mert nem szeretnék néhány napnál tovább a lakásomban ücsörögni, és várni, hogy végre történjen valami. Edzeni akarok, még sérülten is.

Szomorú, hogy még nincs új kapitány

– Igazi profi.
– Szerintem ez a természetes.

– Úgy tudom, az Anderlecht másik belső védője, Vincent Kompany is harcképtelen. Mit szólt Franky Vercauteren vezetőedző, amikor ön is kidőlt a sorból?
– Természetesen nem örült, hiszen Vincenten és rajtam kívül még vagy három másik hátvédra sem számíthat. Hirtelen fogalmam sincs, ki játszik majd a posztomon a következő bajnokin, de az edzőnk biztosan kitalál valamit.

– Van ám itt más téma is, amit kommentálhatna.
– Szívesen. Mi lenne az?

– Még mindig nincs szövetségi kapitánya a magyar válogatottnak.
– Szomorú is vagyok emiatt. Bevallom, nem tudom eldönteni, ki lenne jó szövetségi kapitánynak. Ez nem az én asztalom, azt viszont állítom: nagy baj, hogy még mindig nincs lezárva ez az ügy. El kellene kezdenünk dolgozni, hogy minél hamarabb kialakuljon a válogatott gerince, és jó eséllyel kezdjük el az őszi Európa-bajnoki selejtezőket. Március elsején több válogatott mérkőzést is játszottak szerte Európában, és rossz volt látni, ahogy a csapattársaim készülődtek, hogy a nemzeti együttesben lépjenek pályára, miközben nekem maradnom kellett Brüsszelben. Én imádok a magyar válogatottban futballozni, minden vágyam, hogy végre sikert érjünk el a csapattal, ám ehhez valóban szükségünk lenne szövetségi kapitányra.