Vén Európa: büszke nők

Azért az nagy szó, hogy a női kosárlabda Euroliga első All Star-mérkőzését Magyarországon, Pécsett rendezték. Még akkor is, ha nem telt meg a Lauber Dezső Sportcsarnok – tíz nap leforgása alatt három szupermeccs jegyköltsége nem fér bele az átlagos magyar család büdzséjébe –, s még akkor is, ha egyik-másik amerikai kosaras ilyen-olyan indokkal vagy éppen indokolatlanul visszamondta a szereplést.

Jelesül Diana Taurasi, a Dinamo Moszkva olimpiai bajnok bedobója, aki hétfőn még Sopronban vígan játszott a Team USA színeiben a helyiek ellen, aztán fogta magát, és fittyet hányva vállalt kötelezettségére, továbbutazott az amerikai válogatottal Gdyniába.

Hogy ilyesmi miként lehetséges? Nar Zanolin, a FIBA főtitkára még a keddi sajtóértekezleten leszögezte, hogy az ilyen renitens magatartás súlyos euróezrekbe kerül majd a játékos klubjának – esetünkben a Dinamónak –, az más kérdés, hogy az egyesület miként terheli rá játékosára az anyagi kárt, ha egyáltalán ráterheli.
Hiányzott az ausztrál Suzy Batkovic és az amerikai Nikki Teasley is, ők azonban orvosi igazolással. A Sopron irányítója például magas lázzal az ágyat nyomja. Persze valahogy fel kellett tölteni a tengerentúliak keretét, így került a francia Laurent Buffard és a szlovák Natália Hejková által dirigált tengerentúli gárdába a Nagykanizsa két amerikai légiósa, Allyson Hardy és Rachill Robinson. A találkozót Magyarországon kívül további három országban sugározta a televízió, Oroszországban, Csehországban és Szlovákiában. Az orosz tévének nem más kommentálta az eseményt, mint Ilona Korsztyin, az Euroliga-győztes VBM-SGAU Szamara kiválósága, aki ezúttal nem játékosként, hanem mint az európai női kosárlabdázás hivatalos arca tartózkodott a baranyai városban.

Aztán feldobták a labdát, és sokáig úgy tűnt, az európai csapat – Rátgéber László és Igor Grugyin edzősködésével – „agyonveri” a tengerentúliakat. 19–10-nél volt a legnagyobb a különbség, aztán egy csapásra feltámadt a jobbára amerikaiakból verbuvált ellenfél, s a félidőig kiegyenlítette az állást. A 11. percben olyasmit láthattak a nézők, amit Magyarországon még sohasem: Marija Sztyepanova, a Szamara 202 centis centere – aki öt évvel ezelőtt néhány hónapig a Pécset is erősítette – a gyűrűbe zsákolta a labdát! Ráadásul két kézzel, igaz, csak keservesen, de mégiscsak megcsinálta.

A nagyszünetben – az All Star-meccsek hagyományaihoz hűen – tripladobóversenyt rendeztek, s hogy a pécsi közönségnek legyen tapsolnivalója, arról a két hazai kosaras, Fegyverneky Zsófia és a bolgár Albena Branzova gondoskodott. Ők ketten jutottak be a döntőbe, ahol Fegyverneky egyetlen ponttal lefőzte klubtársnőjét.

A meccs második félidejében nőttön-nőtt az európaiak előnye, az olasz Francesca Zara triplájával már húsz pont is volt a különbség (70–50). Az amerikaiak becsületét megmentendő, Rebekkah Brunson is megpróbálkozott a zsákolással, de nem sikerült neki, erre föl Sztyepanova is tett még egy kísérletet, s akkor már gyönyörűen, tisztán, két kézzel vágta be a gyűrűbe a labdát! A második félidőben a könyökét fájlaló Iványi Dalma már nem lépett pályára, a spanyol Amaya Valdemoro pedig az egész meccset kihagyta, sérülten ücsörgött a kispadon.

Mestermérleg
Felejthetetlen élményt jelentett vezetőedzőnek lenni ennél a csapatnál. Örülök, hogy jó hangulat volt, és remélem, hogy még sok ilyen All Star-gálában lesz részünk.
Rátgéber László, az európaiak edzője

Nem sokkal a várva várt négyes döntő előtt kicsit veszélyes ilyen gálát rendezni, mert mindenki fél a sérüléstől. Ez most valójában show volt, a szurkolók kiszolgálása volt a legfontosabb, és ez jól is sikerült, a kitűnő atmoszférában.
Laurent Buffard, a Világválogatott edzője