Nehéz a Porto utódaként

A helyi egyesületek négy BEK-, illetve BL-sikert, egy-egy KEK-, valamint UEFA-kupa-győzelmet könyvelhetnek el, ezenkívül kétszer elhódították a Világkupát, egyszer pedig az Európai Szuperkupát (most nem beszélve az említett sorozatokban lejátszott 15 fináléról, amelyekben elbuktak a portugál csapatok), amivel az európai országok közötti rangsorban a hatodikok. Az utóbbi három évben pedig rendre volt döntősük a két kontinentális klubtorna valamelyikében.

Meglepetésnek számít-e ezután, hogy a Benfica kiejtette a címvédő Liverpoolt, illetve hogy a lisszaboniak megismételhetik a Porto 2004-es diadalmenetét? Alapesetben igen és nem a válasz, elsősorban azért, mert a Benfica hazai szinten távolról sem veri úgy a mezőnyt, mint az északiak tették José Mourinho vezetésével, a meglévő potenciáljuk nem tűnik elegendőnek az európai elit meghódításához.

A Porto két éve mindössze két vereséggel zárta a bajnoki idényt, a Benfica a most futó szezonban 25 forduló után már hatnál jár, és kapaszkodnia kell, hogy jelenlegi harmadik helyét megtartsa. Ronald Koeman csapatának finoman szólva is hullámzó a teljesítménye, hiszen január végén még megszégyenítő hazai vereséget szenvedett az ősi rivális Sportingtól (1–3), egyből utána pedig a középcsapatnak számító Leiria otthonában is alulmaradt (1–3), az utóbbi hetekben viszont olyan csapatokat győzött le kapott gól nélkül, mint a Porto (1–0) és a Liverpool (1–0, 2–0).

A keret sem tűnik olyan erősnek, mint korábban a Portóé volt, igaz, a kék-fehérek nagy menetelésekor a Sárkány Stadionjának játékosállományát sem sokan fújták kívülről. Világklasszis játékosnak legfeljebb Simao Sabrosát és Luisaót nevezhetnénk, akik mellett kiváló képességű, ám időnként semmit sem mutató labdarúgók játszanak, mint Nuno Gomes, Petit, Miccoli, Geovanni, újabban pedig Laurent Robert. Nem túl hosszú névsor, amelyből ráadásul kiderül, hogy ez a gárda erősen elsőkerékhajtású, azaz inkább a támadásokban jó, szemben a Mourinho-féle Portóval, amely a betonbiztos védelemre épült.

Sokan úgy vélik, Ronald Koeman személye sem garancia a sikerre, mert ugyan kiváló edző, de a holland mentalitást (precizitás, fegyelem, a hierarchia tisztelete) egyszerűen képtelen átültetni játékosai fejébe – voltak is már nagy kiabálások a Luzban –, miközben Mourinho olyannyira megtalálta a közös hangot övéivel, hogy kenyére kenhette volna őket.

Az előjelek tehát nem vetítik előre a Benfica sikerét a most zajló BL-ben, azonban van egy faktor, amely nagyot lendíthet a „sasok” helyzetén. Ez pedig az eufória és a hatalmas népszerűség, amely a klubot övezi Portugáliában. A lakosság hozzávetőleg hatvan százaléka már-már vallási fanatizmussal rajong a csapatért, amely az 1974-ig tartó diktaúrában első számú mentsvára volt a nyomorgó tömegeknek.

Ez az elképesztő méretű szeretet pedig bármit kihozhat a játékosokból.

---- B ---- K