Focisuli Rómában

A Hegedűs család neve Magyarországon egyet jelent az olasz labdarúgással. Tamás édesapja, Gábor már a nyolcvanas években dolgozott Itáliában, s hazatérése után alapította meg Debrecenben az Olasz Focisulit. Tamás majd két évtizeddel ezelőtt Olaszországban kezdte el az általános iskolát, s itt vett részt az első fociedzésen is. Később, miután leérettségizett, másfél évet élt Szardínia szigetén, nyár óta pedig a fővárosban van munkája. Az Olasz Labdarúgó-szövetség utánpótlás-igazgatója, Luigi Agnolli szólt Hegedűs Gábornak, hogy akad egy szabad hely a római labdarúgó-iskolában.

Az a jó, ha a srácok mernek álmodozni

„Nyáron jött a lehetőség, és nem sokáig gondolkoztam, mielőtt belevágtam volna – emlékszik a kezdetekre Hegedűs Tamás. – Jelenleg két helyen dolgozom: a szövetségben az ezerkilencszázhatvanhatos korosztály egyik csapata tartozik hozzám, s a Cisco nevű klub hétéveseinek is én tartok edzéseket. A labdarúgó-iskola az Olasz Olimpiai Bizottság létesítményeit használja. A gyerekek öt füves pályán gyakorolhatnak, s bizony lenyűgöző látvány, amikor délután negyed négykor ötszáz gyerek focizik egyszerre olasz válogatott mezben. A Ciscónál három műfüves, egy füves és egy salakos pálya várja a srácokat, nyugodtan mondhatom, hogy ideálisak a feltételek.”
Az ifjú magyar edző az olaszok „népi” járművével, robogóval közlekedik az Örök Városban (ezzel járt Debrecenben is), s a hétvégi kikapcsolódása is a focihoz kapcsolódik: ott van a Stadio Olimpicóban az AS Roma és a Lazio meccsein.
De mi maradjunk a srácoknál!

Az olasz gyerekek számára szervezett bajnokság néhány alapvető dologban különbözik a magyarországitól. A mérkőzések első szakaszában különböző technikai, taktikai gyakorlatokat kell elvégezniük a fiataloknak, s csak ezután jön az „éles” meccs. Lényeges szempont, hogy mindenki játéklehetőséghez jusson, ezért az edzők nem szerepeltethetik végig a legerősebb összeállításban a csapatukat, mert minden benevezett játékosnak fociznia kell egy félidőt. Fontos tehát, hogy nincs eredménykényszer, nem számít, hogy hányadik helyen végez a csapat. Erről a szülőkkel is egyeztetnek, s a vehemensebb, mindenáron győzni akaró apukáknak és anyukáknak ezen elvek elfogadásáról alá is kell írniuk egy nyilatkozatot. S hogy el ne felejtsük: a tízéves fiúk bajnokságában százötven(!) csapat indul Rómában. Ez csak egy korosztály, s több mint kétezer gyerek! Farsang idején jelmezes edzést tartottak a srácoknak, és sokszor megy az ötszáz gyerek együtt moziba.

Titkolózni tilos! Segíteni kötelező!

Hogy mi a fiatalokkal kapcsolatos módszer titka, arról sokat elárul az a néhány mondat, amelyet a labdarúgó-iskola egyik vezető koordinátora, a hatvanas évek legendás játékosa, Angelo Sormani mondott a szülőknek a szezon elején rendezett értekezleten: „A gyerekek álmodoznak, s ez így van jól. De kérem a szülőket, hogy hagyjuk őket álmodozni!”

„Szervezett a munkánk, hiszen egy hónapra előre el kell készíteni az edzésterveket, s mindig meghatározzuk, hogy milyen területre kell koncentrálni – avat be a szakma rejtelmeibe Hegedűs Tamás. – Ezen belül viszont nagy a szabadságunk, mi találhatjuk ki, hogy milyen gyakorlatokat csináljanak a gyerekek, azaz hogyan jutnak el a kijelölt célig. Havonta egy-egy értekezletet tart a labdarúgó-iskola főinstruktora, de az edzők figyelnek egymásra, tudják, hogy nem szégyen a másiktól tanulni, s nem is próbálják meg eltitkolni a tudásukat. Hasznos, hogy sok szakmai konferenciát szerveznek. Legutóbb a kapusok képzéséről rendeztek szakmai kurzust, amelyen részt vett a legendás Dino Zoff is, a következő alkalommal pedig a cselezés oktatásáról lesz majd szó. Ezenkívül rengeteg a szakanyag, hetente jelennek meg új könyvek, s az interneten is sok, edzőknek szóló honlap van, amelyről letölthetőek a legújabb módszerek. S ami nagyon fontos: az olasz utánpótlás-szakembereknek nem az a céljuk, hogy tizenöt gyerekből összeszedjenek egy jó csapatot, s azzal minél több tornát nyerjenek meg. Itt az a fontos, hogy egyre több gyerek futballozzon.”

Kétezer kölyökből csak húsz lehet profi

Olaszország futballban nagyhatalom, a válogatott esélyesként utazik el a világbajnokságra, mi viszont az emlékeinkből élünk, s a témát a botrányos MLSZ-közgyűlés, a heti négy edzőváltás adja, no meg a Bozsik-program támogatásának felfüggesztése. A kezdeteknél ott volt Hegedűs Tamás is, így érthető, ha boszszankodik a történtek miatt.
„Természetesen eljutnak hozzám a magyarországi hírek, s borzasztó, ami otthon történik – kommentálja az ifjú edző a hazai eseményeket. – Pedig nem hiányzik a botrány, fontos lenne, hogy nyugodt körülmények között lehessen dolgozni, legalább a gyerekekkel. Olaszországban teljesen más a közeg, mindenki imádja ezt a sportágat, s mindenki focizik, így én is játszom egy amatőr- bajnokságban. Természetesen a rengeteg gyereknek csak a töredékéből lesz profi játékos, de a sportág szeretete egy életre bennük marad. Az egésznek az a lényege, hogy nem csupán a focira készít fel, hanem az életre nevel. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy milyen érzés és felelősség közösségben dolgozni, s hogy mennyivel jobb sportolni, mint az utcán csellengeni. A római bajnokságban játszó több mint kétezer tízéves kölyök közül talán ha húszan-harmincan jutnak el valamelyik hivatásos ligába. A többiekből viszont szurkoló lesz, hiszen a játék szeretete megmarad. S amíg itt vannak a gyerekek, minden értük történik…”

Még nem dőlt el, meddig marad Rómában Hegedűs Tamás. A szerződése nyárig szól, ám szeretne még egy évet maradni, hogy még többet tanulhasson.
„Hatalmas mennyiségű információ zúdul rám, a munka mellett nincs is időm rendezni mindazt, amit itt naponta megtanulok – mondja Hegedűs Tamás. – Ha majd hazatérek, összefoglalom az Olaszországban tanultakat, hogy minél többet profitálhassanak belőle a tanítványaim Debrecenben.”